Magyar Egyház, 1974 (53. évfolyam, 1-12. szám)
1974-08-01 / 8-9. szám
4 MAGYAR EGYHÁZ zák, mert a kétszer kapott ajándéknak kétszeres öröm jár. Mint páratlan értéket vette számba nemrég az Állami Műemléki Hivatal. Őrzésére szigorú utasításként meghagyták: “mint a szemök fényére, úgy vigyázzanak rá”. Aki Lorántffy Zsuzsanna kamráját egyszer is inegvizitálhatta, annak ott is csodálatos világ tárult eléje. Valamilyen formában ott lelte a kert százféle termését és ezerillatú virágözönét. A liktáriumok (lekvárok) mellett hosszan sorakoztak a virágoskert ízes-illatos kivonatai, aszalványai. Szederlevél hajat mosni, fekete gyopár fogfájás ellen, aszúrózsalevél, rózsavíz és gyöngyvirágvíz, illatszerül és gyógyszerül egyaránt. A szeszben oldott illatok patikai raktárral is vetekednek: hársfavirágvíz, levendulabor, fodormentavíz, pápafűvíz, fejérliliomvíz. Egyik a vesének jó, másik a májnak, a harmadik hideglelés ellen, a negyedik szájvíznek. Hetvenegy üvegben huszonhatfélét számoltak meg leltározáskor. Mennyiségre nézve egy egész városnak való orvosság. Tőle származhatik az a balzsam, amely Méliusz Péter “Herbárium”-ában sincs meg. A receptjét szájról szájra adták a pataki uradalom területén: “A körömvirág (peremis, kalakács) szirmát megszárítod, vajban megpirítod, selymen átszűröd, tégelybe csurgatod s elzárod. A gennyes seb gyorsan meggyógyul tőle. — Szirmának a teája gyomorfekély ellen jó.” De nemcsak füvekkel, virágokkal meg hímzéssel foglalkozott Lorántffy Zsuzsanna, hanem könyvekkel is. Hozzáértéssel olvasott, s írt is egy könyvet “Mózes és a próféták” címmel. Egyszer pedig, egy szorgos nap végén ezt jegyezte fel: “És ismét kezdettem el az Üjtestamentumot, és egész életemet e mellé köteleztem, és kérem az én Istenemet, ki elkezdette a jót bennem, vigye véghez.” Rákóczy György és Lorántffy Zsuzsanna közös munkáját, a sárospataki várban és a Főiskolában ismertem meg. A várhoz ők toldották az ún. Lorántffy szárnyat. A kertre néző félköríves erkélye az építés évszámát is jelzi: Anno Domini 1643. Alatta akkora nagy hetükkel hogy dísznek is beillik, ez olvasható: “Lorántffy Zsuzsanna Erdély Dicső Fejedelemasszonya és a Magyar Királyság Részeinek Úrnője.” A belső díszítéseket nagy gonddal végezték. Mintául a gyulafehérvári fejedelmi palota szolgált. A várat is korszerűsítették. Falain jelentek meg hazánkban először az újfajta bástyák. A többágú lőrésekben nagyobb ágyúk pihentek, az egyágúakban kisebbek. Mindegyiken egy jelkép és szöveg. Egyik, máig kedvence gyermeknek, felnőttnek egyaránt: “Én vagyok a fülemile, ki uramnak, tekintetes Rákóczy Györgynek születtem, kinek lakását védem, annak ellenségét Isten segítségével elpusztítom, 1627 évben.” A vár hadi felszerelése erősnek számított. Az Oroszlán-bástyát három harmincfontos, egy húsz- és egy tizenöt i íos ágyú mellett még öt tízfontos védte. Amikor az ágyúk pihentek, a bástyafalakon a cirkálók akkor is éjjel-nappal jártak. Patakon ágyúöntöde is működött. Pihenőben harangöntéssel foglalatoskodott és öntötte a Rákóczy adományozta harangokat, amelyek Debrecenben és Sárospatakon és másutt még ma is zengenek. Azóta, hogy Rákóczy Györgyöt Erdély fejedelmévé választották, Lorántffy Zsuzsanna volt a nagy vagyon legfőbb felügyelője. A kereskedelem az ő kezén virágzott tovább: a lábasjószágokat Bécsbe hajtották, az aprómarhát a török birodalomba szállították, a tokaji borokat Lengyelországba küldték bosszú gönci szekereken, gönci hordókban. A hadaknak az élelmet is leginkább ő teremtette elő. Hogy ez mit jelentett, azt a fejedelem hálás köszönőlevele mondja el: "Köszönöm, édesem, a te énhozzámvaló igaz szeretetedet is, kit mind jó s gonosz állapotomban hozzám bőségesen megmutattál, kiért a mennynek, földnek teremtő Istene mind lelkedben, mind testedben áldjon meg s a jövőben is, az örök dicsőségben egymással egyesítve is dicsérhessük a mi jó Istenünket.” A levélre, ahhoz illő szeretettel Lorántffy Zsuzsanna a maga szerénységében ezt válaszolja: “A gondot pedig, valamire Isten segít, jó szívvel viselem, csak cselekedhessem az Isten akaratát és kegyelmed parancsolatját.” Még Bethlen Gábor uralkodott Erdélyben, s még nem alapította meg a gyulafehérvári iskolát, amikor már Rákóczyék 1621-ben hozzákezdenek a pataki iskola fejlesztéséhez. Új iskolai szabályzatot alkotnak s benne századokra előremutató gondolattal ezt teszik kötelességévé az igazgatónak: “Az intézetbe minden nemes és nem nemes ifjú felvétessék, aki az igazgatónál jelentkezik.” A szabályzat kiterjedt az iskola belső életének minden mozzanatára. A tudományos fejlődés előmozdítására igyekeztek könyvekkel is ellátni. Családi könyvtárukat is az iskolára hagyták, ezzel akkor az ország legnagyobb könyvtárává lett egy csapásra a sárospataki iskolai könyvtár. A fejedelem ezen felül még szerette volna megszerezni az iskolának Mátyás király híres Corvina könyvtárát. Ezt annak idején a budai várban csodálta minden látogatója. A török uralom alatt eltűnt. Rákóczy úgy gondolta, hogy Budán maradt s még épségben együtt van. Ezért a
