Magyar Egyház, 1974 (53. évfolyam, 1-12. szám)
1974-02-01 / 2. szám
MAGYAR EGYHÁZ 5 gyöngy prédikációkat hozta fel. Szép kék szemei helyett a lélek szemeivel nézett már régen és többet látott meg Isten könyörülő szeretetéből, mint jó szemű barátai. Azóta sok-sok év szállt el a fejünk felett. Az abaúji csendes falusi este éneke régen elvegyült a mindenség énekében. Valahányszor bűnbánati estén, ha már leszállt az alkonyat és ebbe az énekbe kezdünk, mindig hallom, az abaúji gordonkaművész, a vak kálvinista pap gyönyörű hangját és viszi az én lelkemet is oda, ahol a bűnbánatot nagyon szeretik: “Nézd sebét a könnyezőnek, A bűn miatt kesergőknek, S irgalmazz a megtérőknek!” Nagy Lajos EGYETEMES VESZTESÉG Egyetemes veszteség érte, meggyőződésünk szerint, egész magyar népünket a nagy magyar katolikus Főpásztor visszavonulásával. Hiszen éppen a nemrégiben tett amerikai útja mutatta meg világosan, hogy ő volt a külföldön élő magyarság szemében az egyetlen vezető egyéniség, aki felekezeti, sőt világnézeti különbségek ellenére is maga köré tudta mozgósítani népünket. Megindítóan szép emlékünk marad az a közös lelkésztalálkozó New Jersey-ben, ahol görög katolikus atyánkfiái telepén, egy római katolikus lelkészkonferencia keretében mi, református lelkészek, a keleteurópai keresztyénség nagy, mártíriumot viselt Főpapjának ősi kálvinista zsoltárok éneklésével kedveskedtünk: “Tebenned bíztunk eleitől fogva...” énekeltük, vallást téve az örökkévaló Istenbe vetett közös hitünkről. Nincs sem jogunk, sem alapunk arra, hogy Rómának ezt a fájdalmas döntését megkérdőjelezzük, vagy éppen bíráljuk. De szabad, sőt kell mondanunk, hogy a hír minket is mélyen érintett és szíven ütött. A szabad világ már régóta egy visszavonuló, fegyvereit és eszméit eldobáló, pánikba került sereghez hasonlít, melynek vezetői, közéleti szereplésük prolongálása érdekében semmi féle kompromisszumtól nem riadnak vissza. A látszat most már tisztára az, bogy Jézus Krisztus egyháza is a megfutamodók közé sodródott. Fut a diktatúra előretörő gőzhengere elől, áldozatul odabodva látásokat, korábbi felismeréseket, vagy ha kell, személyeket. Összeszoruló szívvel gondolunk a Mindszenty tragédia várható következményeire. Nem nehéz arra következtetnünk, hogy bárki is kerül az otthonlévők közül helyére, többé nem rendelkezik majd azzal a külső és belső szabadsággal, amivel a nagy előd rendelkezett. A kollaboránsok serény hada pedig, amely sunyi módon a béke nagy eszméje mögé bújva végzi már évek óta, moszkvai megrendelésre, egyházbomlasztó és lelkeket sorvasztó munkáját, újból erőre kap majd és még aggresszivebbé válik. Újabb hét> próbás, államilag agymosott küldöttek jönnek majd közénk, hol ál-teológiai okoskodásokkal, hol olyan megejtően nemesnek látszó elgondolásokkal, mint az egyetemes béke, a humanizmus, vagy “édes anyanyelvűnk” védelme. De akármivel jönnek is, az különös módon mindenképen idegen malmok javára hajtja a vizet. De odahaza se marad majd súlyos következmények nélkül a magyar élet erdeje eme legmagasabb, legmesszebbre látszó tölgyének a látványos kidőlése, melynek gyökereit most nem csupán Budapesten vágták el. Egyházaink népének még jobban összeszorul a szíve, reményeik még kisebbre zsugorodnak és még hangosabb a rájuk csapódó kriptaajtó dübörgése. S persze lesznek majd, akik örvendeznek és vigadnak. A diktatúra mozgatói és kis kiszolgálói megszabadultak egy félelmetes és meg nem alkuvó ellenfelüktől, akinek megkínzott és összetört testéből is a magyar nép szabadságvágya énekelt világszerte. De örülnek majd a szabad világ gyászmagyarjai is, mint akik igazolva látják “hídépítő” akcióik helyességét, a status quo mindenáron való igazolását és mint akik most még felszabadultabban végezhetik majd a külföldi magyarság további lelki és szellemi összekúszálását. Bizony, egyetemes veszteség ért minket, magyarokat ! Csordás Gábor és Nagy Gyula református lelkészek ☆ A REFORMÁTUS VILÁGSZÖVETSÉG Amerikai Ága évi közgyűlését 1974 január 8-10 között tartatta Stony Point N.Y.-ban, melyen a mi egyházunkat Ábrahám Dezső püspök és Dr. Harsányi András esperes képviselték. Erről a gyűlésről bővebb beszámolót hozunk az angol rovatban. Ugyanott a Genfben székelő Világszövetség igazgatósága is gyűlést tartott január 10-16-ig, melyen a tisztviselőkön kivül sok más ország képviselői is résztvettek, közöttük Dr. Bartha Tibor Debrecen-i püspök is. Nem tudott eljönni Varga Imre Rimaszombat-ról, aki szintén tagja az igazgatóságnak.
