Magyar Egyház, 1974 (53. évfolyam, 1-12. szám)
1974-12-01 / 12. szám
8 MAGYAR EGYHÁZ BESZÉLGETÉS ÖREG MAGYAROKKAL Beszélgetni akarok veletek, öreg magyar vándorok, akik a századforuló idején vettétek a vándorbotot, otthagyva a küszködő falut, szeretteiteket, a százados templomot, hol utoljára álltatok meg imádságos kézzel s elindultatok nagy Amerika felé egy jobb élet reménységével. Csodállak benneteket, öreg magyar vándorok, kik magatokra támaszkodva tele voltatok tetterővel, élniakarással s azzal a biztos tudattal, hogy helyeiteket meg fogjátok állani a kenyérért való küzdelemben. Erről szól az a nóta, melyet közel negyven évvel ezelőtt halottam énekelni egy aratási ünnepségen Bridgeporton: Adriai veres tenger habjai de sárga, Azon megyek, azon megyek nagy Amerikába, Ott is én leszek az első, Odaállok a jobb sorba, Isten veled, édes rózsám, Megyek Amerikába! Kezet fogok veletek, öreg vándor magyarok, kik nem válogattatok a munka között. Leszálltatok a bánya mélyébe, ahol ezer veszély leselkedett reátok, hogy a mindennapi kenyeret szénporos arccal, kérges kézzel megkeressétek. Erről szól a dalotok a bányahelyen: Majna, majna, sötét, mint a temető, Nincs is abba, csak a szorult levegő. Nem nézhetek ki belőle semerre, Sem a derült, sem a borult egekre. Száll a dal s valaki megkezd egy másik éneket: Rezes a pikkemnek nyele, Sajnos a májner élete, Mert nem tudja mely órába Szakad a kő a nyakába. Megjelenik a magyar dac is a következő sorokban: Hétfő reggel virradóra Jön a pitbász az ajtóra. Föl bányászok, hat az óra, Eldudált már a bojlerba! Miszter Pitbász, nem dolgozunk, Mind egy szálig besztrájkolunk! Besztrájkolunk, megmutatjuk, Hogy a szenet nem ladoljuk! Megtörlöm homlokotokat, öreg vándor magyarok, kik ott izzadtatok a vaskohók tüzénél, hogy a forró vasból kevés aranyeső hulljon reátok is. Munkátok szorgalmas végzésével becsületet szereztetek magatoknak s a magyarságnak. Még most is van olyan gyár, ahol a felvételnél a magyarokat előnyben részesítik, mert kötelességtek teljesítésével jó nevet szereztetek fajtátok részére. Hallgatom nótás kedveteket, öreg vándor magyarok, mellyel visszaszólhatok szomorkás szívvel a szülőhaza napsugaras vidékére. A nóta nyomán megjelent lelki szemeitek előtt az otthagyott falu, a kedves táj: Nagy óceán tenger vize Ne hányd a hullámod, Úgyis tudod, régen láttam Szép szülőhazámot. Vagy pedig üzenet az otthonhagyott kislánynak: Barna kislány, több levelet ne írjál, Mert engem Nevijorkban nem talál már. Holnap este, sej-haj! kimegyek a dipóra, Kiváltom a tiketet Ohijóba. Nem mindenkinek sikerült a kijövetel. Sztrájkok sorozata, szerencsejáték, vagy a sarki kocsma a nehezen keresett fizetést elvitte. Vagy talán a betegség, amire akkor még nem volt biztosítás. Kijöttem én nagy Amerikába, Dolgozok én Penszelvéniába, Húsz év alatt kerestem már szépen, Van egy latom kinn a temetőben. Imádsággal gondolok reátok, öreg vándor m% gyarok, valahányszor belépek egy amerikai magyar templom áhitatos csendjébe. Hithű ragaszkodástok, áldozatos szivetek verejtéke emelte az imádságnak eme hajlékait. Atyáitok hitéhez hiven itt mondtatok köszönetét vasárnap ünnepén az új haza földjén annak a gondviselő Istennek, aki otthon is, itt is megmutatta irántatok örökkévaló szeretetét. De szeretnék lélekben ott lenni, amikor először csendült fel ajkatokon az ősi zsoltár: Tebenned bíztunk eleitől fogva! Vagy a magyar katolikusok ajkán az áhitatos középkori ének: Boldogasszony anyánk, régi nagy pátronánk: Ne feledkezzél el, szegény magyarokról. Hálás szívvel gondolunk reátok, öreg vándor magyarok, akik megtanítottátok ittszületett gyermekeiteket a magyar nyelvre. Iskolát szerveztetek, tanítókat fizettetek, hogy a magyar beszéden túl a magyar írás-olvasást is elsajátítsák gyermekeitek. Szerveztetek egyesületeket, kulturházakat alapítottatok, dalos, táncos csoportokat hoztatok össze, hogy magyar lelketek örömét, vidámságát kifejezzétek. Pártfogói voltatok a magyar sajtónak, meghallgattátok az itt éneklő pacsirtás költőket: Szabó Lászlót, Tarnóczy Árpádot, Pólya Lászlót, Szécskay Györgyöt, Kemény Györgyöt, és a többieket. Hallgattátok őket, mert
