Magyar Egyház, 1974 (53. évfolyam, 1-12. szám)
1974-12-01 / 12. szám
MAGYAR EGYHÁZ 3 ÁLDOTT KARÁCSONYT! Az ablakon át nézem december 1-én a tomboló hóvihart, amilyenhez hasonlót csak 1886-ban jegyeztek fel a krónikák. Megállt vidékünkön minden forgalom, emberek az országúton, pályaudvarokon, repülőtereken kerestek menedéket és várták, hogy folytathassák hirtelen abbahagyott útjukat. Milyen furcsa is a karácsony Amerikában? Itt Detroitiján hálaadás napján éppen úgy mint New Yorkban hatalmas pompás parádéval és óriás tömeg várakozásával hozták ünnepélyesen a Mikulást. Szülők gyermekeiknek, barátok ismerőseiknek választják ki az ajándékokat, mindenki aki csak teheti adni akar. Mintha az emberek átéreznék karácsony lényegét azt t. i., hogy Isten a mi Mennyei Édesatyánk lehajolt a földre és adta minékünk az Ö egyszülött fiát, a királyok Királyát, aki által üdvösségünk és örök életünk van a mennyben. Gondoljunk hálaadással vissza az elmúlt esztendőre és vegyük számba a mi Urunktól kapott testi és lelki ajándékokat, s boldog örömmel álljunk meg szent színe előtt karácsony ünnepén. Mennyi okunk van még a mai zavaros világban is hálát adni és Krisztus születésén örvendezni. Ha nagyon sokan éppen decemberben veszítették is el munkájukat s ha nem is tudnak a szülők gyermekeiknek olyan drága ajándékokat adni, mint ezelőtt, mégis hány és hány munkás kezéből nem esik ki a kenyér, mert a munkanélküli segély és más alapból kapott segítség a fizetés 90%-át teszi ki. Gondoljunk azonban felelősségünk tudatában azokra ahol akár itt Amerikában, akár a világ más részén nem vár fényes karácsony, nem jut a gyermekeknek sok játék és ajándék, sőt inkább olyan körülmények között élnek, ahol elnyomás, nyomorúság, vagy éhség és pusztulás veszedelme lebeg szemeik előtt. Ne felejtsük el azokat, akik ezrével élnek még ma is menekült táborokban, akik életük kockáztatásával indultak el a bizonytalan jövő felé. A vasfüggöny minden félelmét s az elnyomás minden borzalmát megvetve hány magyar testvér várja ma is, hogy új életet kezdjen s egyszer legyen majd számára is békés és boldog karácsony. Hogy azokról ne is beszéljünk sokat, akik millió számra élnek az élet és a halál mesgyéjén, feldúlt országokban háborúság csak látszólag szűnt meg, valójában tovább folyik a harc, észak és dél között, testvér a testvért írtja tűzzel vassal. Ebben az áldott országban, ahol tökéletes szabadságban élünk, énekelhetünk és imádkozhatunk anyanyelvűnkön, dicsérve a karácsonykor megszületett szívek Megváltóját és Messiását, gondoljunk azokra a testvéreinkre, akik szülőföldünkön az elnyomatás súlyos terhe alatt roskadoznak, ahol a látszólagos vallás szabadságot félretéve valójában minden úton-módon igyekeznek a hitet kiirtani kis gyermekek szívéből és ahol az ének és imádság nem szállhat oly boldog örömmel magyar testvéreink szívéből fel a magas égbe. Isten nagy felelőséget kötött szívünkre; emlékezzünk meg a szeretet ünnepén azokról, akik igénylik imádságainkat és várják segítségünket. így pld. ne feledkezzünk el arról, hogy Isten megőrizte és megtartotta egyházi közösségünket 50 esztendő viharán át, 1924 december hónapban indult el a Független Amerikai Magyar Református Egyház Duijuesne, Pa.-ban s annak most van fél százados évfordulója. Minden egyházközségünkben külön imádságban és hálaadásban emlékezzenek meg lelkipásztoraink és híveink az 50 éven át kapott áldásokról. Egy vasárnapi istentisztelet külön perselypénzét vagy az erre szánt nemes adományt küldje be minden gyülekezet a Misszió Alapunk címére, amiből a legújabb Phoenix, Arizonai kis testvér gyülekezetünket hathatósan tudjuk támogatni. Nem szabad elfeledkezni missziói küldetésünkről sem. Argentínában Chaco tartományban élő magyar testvéreket borzalmas árvíz pusztította el, segélyükre gyűjtést indítunk. Ha valakinek van füle a hallásra, hallja meg a kiáltó szót. Az összegyűlt adományokat dr. Kiss Sándor egyházkerületi missziói alapunk pénztárnoka továbbítja a Buenos Aires-i lelkipásztoron át a rászorulóknak. Jön a kérő szó Montevideo, Uruguay-ból, ahol megvan az ottani magyar református egyház épülete, de szükségük van további segítségre. Sorolni lehetne még, hogy Európában és Ausztráliában s más részén a világnak, ahol csak szabad földön magyar reformátusok élnek mennyi szükség van egymás támogatására, közös ügyeink Isten színe előtt imádságban való hordozására. Legyen tehát ez a karácsony olyan ünnep, amikor megnyílik szívünk első sorban is a mi egyházunk, a mi fajtánk és a mi ügyünk méltó támogatására. Tudom, hogy híveinket nem kell biztatni a hűséges templomozásra, és az úri szent vacsorával való élésre, mert mindenki úgy is megteszi a tőle telhető legjobbat. Ezekkel a gondolatokkal küldöm egyházunk vezetőinek és tagjainak, barátainak és pártfogóinak tiszta szívből jövő köszöntésemet és kívánok mindenkinek Istentől gazdagon megáldott boldog, békés és lelki örömökkel teljes karácsonyt. Ábrahám Dezső püspök