Magyar Egyház, 1973 (52. évfolyam, 1-12. szám)
1973-11-01 / 11. szám
MAGYAR EGYHÁZ 3 PLÁNTÁLOK ÉS ÖNTÖZŐK (Részletek Ft. Kovács István igehirdetéséből, elhangzott az akroni egyház 40 éves jubileumán.) “Sem, aki plántál, nem valami; sem a ki öntöz, hanem a növekedést adó Isten.” (I. Kor. 3:7) Őszintén hálás vagyok azért, hogy az akroni egyházunk 40 éves jubileumi istentiszteletén hirdethetem előttetek az Isten Igéjét. Az ilyen igehirdetési alkalom az öröm mellett bizonyos kisértést is jelent az én részemre, aki az egyház 40 évéből 26-t szolgáltam mint gyülekezeti lelkipásztor. A kisértés vagy az, hogy túlzott szerénységből teljesen agyonhallgatom személyemet vagy pedig az érzésektől elragadtatva csak önmagámról beszélek és nem Igét hirdetek. Az előbbi azért nem lenne természetes, mert mindenki tudja, hogy egész életem teljesen összefort a gyülekezet életével az alatt a 26 év alatt. Az pedig, hogy önmagámról beszéljek az Ige hirdetése helyett, lelkipásztorhoz nem méltó bűnös cselekedet lenne. Azért, hogy elkerüljem a kisértésnek ezt a két formáját, Pál apostolnak a korinthusi gyülekezethez intézett alábbi komoly intését választottam igehirdetésem alapjául. Pál apostol szomorúan tapasztalta a korinthusi gyülekezetben, hogy a hívek nagyobb fontosságot kezdtek tulajdonítani a köztük szolgáló lelkipásztoroknak, mint magának az egyházat létrehozó, megtartó és annak növekedést adó Úristennek. A korinthusi gyülekezet tagjai két pártra szakadtak. Az egyik csoport Pál apostolt dicsőítette és magasztalta, a másik csoport pedig egy Apollos nevű emberben látta a kedvenc lelkipásztorát, aki szintén végezte az igehirdetés munkáját a gyülekezetben. Ezt a teljesen egészségtelen és keresztyénekhez nem méltó magatartást akarta az apostol eltüntetni és megváltoztatni, amikor ezt a kemény tanítást adta a korinthusi híveknek: “Kicsoda Pál és kicsoda Apollos? Csak szolgák kik által hívőkké lettetek. .. Én plántáltam, Apollos öntözött; de az Isten adja vala a növekedést. Azért sem aki plántál, nem valami, sem aki öntöz; hanem a növekedést adó Isten... Mert Isten munkatársai vagyunk, Isten szántóföldje, Isten épülete vagytok.” (I. Kor. 3:5-9) Jól szívünkbe vésve Pál apostolnak ezt a tanítását, örüljünk ma, hogy tetszett Istennek az akroni magyar reformátusokból egybehívni egy gyülekezetét és azt a kiváltságot adta néktek, hogy legyetek az a lelki szántóföld, mely a Lélek gyümölcseit termi: a szeretetet, örömöt, békességet, béketűrést, szívességet, jóságot, hűséget, szelídséget, mértékletességet. (Gál. 5:22). És legyetek az a lelki épület, mely Krisztus fősége alatt a ti hivő lelketekből, mint élő kövekből tevődik össze Isten szent templomává. Örüljenek és legyenek hálásak a még élő lelkipásztorai az akroni gyülekezetnek, hogy felhasználta őket Isten a plántálás és öntözés kitüntető munkájára ezen a lelkiszántóföldön. Bár a 40 éves jubileumot ünnepeljük ma, de nem szabad elfelejtenünk, hogy az akroni magyar református egyház magját 60 évvel ezelőtt vetette el boldogult Horváth Sámuel lelkipásztor. És az általa elvetett magot közel 50 évig ápolta, öntözte, védte Bakay Árpád idős lelkipásztor testvérünk. Az ő neveltjei lettek azok a hivő lelkek, akik az 1933-ban történt szomorú egyházszakadás után is mindkét gyülekezetben fenntartották az egyházi életet, mindig vágyva és óhajtva a testvéri egyesülést, ami 5 évvel ezelőtt Isten kegyelméből be is következett. Majd néhai Dr. Papp Géza és az én lelkipásztorkodásom sem volt más csak magvetés és öntözés. Minden munkánk hiábavaló lett volna, ha Isten nem jön segítségünkre és nem áldja meg szolgálatunkat gyümölcsökkel. Az az én igazi örömöm, hogy 26 évig végezhettem a plántáló és öntöző munkáját ebben a gyülekezetben. De még ennél is nagyobb örömöm az, hogy ma Dömötör Tibor szolgatársam végzi a plántálás és öntözés munkáját az akroni gyülekezetben, akit Isten eddig nem álmodott célok elérésére használ fel és hisszük, hogy munkája gyümölcse képpen az akroni egyház hasonlatossá válik a thessalonikabeli gyülekezethez, melyről azt irta az apostol: “Szüntelenül emlegetjük a ti hitetek munkáját és a ti szeretetetek fáradozását . . . úgy, hogy példaképpé lettetek minden hivőre nézve.” (I. Thess. 1.) Ünneplő gyülekezet, Testvérek, legyetek továbbra is lelki gyümölcsöket termő szántóföldje Istennek, legyetek továbbra is az a lelkiház, melyben Isten lakozik. Ennél nagyobb kitüntetés nem érhet benneteket, földi embereket. Lelkipásztor testvérem végezd tovább a plántálás és öntözés munkáját, Istentől várva a növekedést és gyümölcsöt. így leszel Isten munkatársa, melynél nagyobb dicsőség és méltóság nincs e földi életben. Isten kegyelme legyen veletek a jövőben is. Kovács István
