Magyar Egyház, 1973 (52. évfolyam, 1-12. szám)
1973-10-01 / 10. szám
MAGYAR EGYHÁZ 5 BESZÁMOLÓ A LIGONIERI LELKÉSZ KONFERENCIÁRÓL Amint köztudomású, az Amerikai Magyar Református Lelkészegyesület idei ligonieri országos konferenciája a magyarországi Református Egyházzal való kapcsolatok kérdését tette vizsgálat tárgyává, amint azt már előző körlevelünkben is jeleztük. A téma időszerűsége nagy látogatottságot eredményezett. Talán évek óta nem jelentek meg ennyien lelkészi találkozón. A bevezető előadást dr. Vatai Lászdó detroiti lelkipásztor tartotta. Elöljáróban ismertette a dialektika módszerét, melyet rendkívül élesen őrlő malomhoz hasonlított a politikai hatalom kezében, majd szólt a dialektika-theologiáról, mely Barth Károly munkálkodásában jelent meg. Ezt a theologiát a kommunisták '‘a senki földjének'’ tekintik. Részletesen kitért a “dialógus” kérdésére. Szerinte a kommunisták és keresztyének között folyó dialógus világszerte egy színpadon történő álpárbeszéd, melynek rejtett célja nem az egyház álláspontjának megértése, hanem a nem-kommunista fél meghódítása és az, hogy a marxista atheizmust szalonképessé tegye a keresztyén világban. Ezzel szemben — folytatta Yatai — a keresztyén ember magatartása csak a misszió lehet, melyet maga Krisztus parancsolt meg követőinek: “Elmenvén tegyetek tanítványokká minden népeket. ..” A magyarországi Református Egyház jelen állapotát vizsgálva, ismertette az előadó azt az új theologiát, melynek szellemi atyja az egykori prágai theologus, Hromádka professzor volt s amely ma az otthoni theologiai gondolkodást jellemzi. Ez az új irányzat vertikális theologia helyett egy horizontális theologiát hirdet. Benne Isten mind kevesebb helyet kap. Legfontosabb tétele az egyik embernek a másik emberhez szeretetben való viszonyulása. A keresztyénség — mondják — semmi újjal és jóval nem járult hozzá az emberiség megváltásához, annál inkább a kommunizmus, amely jobban megérti az ember szükségeit. így válik az egyház a kommunista társadalmi kialakulás segédeszközévé. A szolgáló egyház kiszolgáló egyházzá lesz. A kommunista következtetés levonása nincs messze: Krisztus a kommunizmusban jött vissza. Abban teljesedik ki a keresztyén reménység. A marxista szocializmus maga a megvalósult Isten országa. Jó ezzel a kommunista látással egybevetni a magyarországi református egyházi megnyilatkozásokat, -— folytatta az előadó. Az egyház legfelső vezetésének nézetei sok rokonvonást mutatnak ezzel az új theologiával. Ha akarjuk, ha nem -—- mondotta dr. Vatai — nekünk ezzel a hivatalos egyházzal van dolgunk. Ez látogat meg minket. Ez tartja a kapcsolatokat. Ez akar minket felhasználni. A magyarországi Református Egyház elvesztette belső és külső szabadságát. Az Egyházügyi Hivatal működése révén megszűnt az egyház önkormányzata. Az Egyházügyi Hivatal egy-egy kisebb beosztású tisztviselője nagyobb hatalommal rendelkezik, mint az egyház püspökei. Illetve a püspökök csak addig rendelkeznek hatalommal, amig ezeknek az utasításait követik. Megszűnt a lelkész választás szabadsága. Elsősorban is agymosás folyik a lelkészkörökben. Az igehirdetés szabadságához elég sok szó férhet. Mindezek ellenére a kapcsolatokat tartanunk kell — mondotta Vatai — és minden erőnkkel igyekeznünk kell, hogy ennek az egyháznak segítségére legyünk. Ne legyünk azonban eszközök a kezükben, nehogy mi is a kommunista propagandagépezet járszalagjára kerüljünk. Megtörtént a félhivatalos kapcsolatok felvétele, nemhivatalos egyházi fórumok döntései alapján. Sok jószándék, de abszolút tájékozatlanság van e kapcsolatok mögött. A legtöbb kapcsolat egyéni akciók szüleménye. Egyéni összeköttetések és egyéni szimpátia alapján létesültek. Ezt feltétlenül meg kell változtatni. Fel kell vennünk a hivatalos kapcsolatot a magyarországi Református Egyházzal és segítségére kell lennünk. Elég sok kárt okozott már nekünk az egyéni beszélgetés, az egyéni kapcsolatok felvétele, mert a másik oldalról ezeket az egyéneket mindig mint a mi egyházaink teljességét állítják be és igyekeznek őket a maguk nem tiszta és nem keresztyén céljainak a szolgálatába állítani. Ennek ellenére nem tehetjük, hogy ne tartsunk velük kapcsolatot. Az “anyanyelvi konferenciáról” is szólt az előadó. A hazai rendszernek rejtett céljai vannak vele: egyfajta agymosás, az amerikai és a szabad világ magyarságának a gyengítése. Megpróbálnak minket egymással és befogadó hazánkkal szembeállítani. Érdekes módon a testvér — szocialista államokkal, Jugoszlávia, Románia s Csehszlovákia magyarságával nem létesítettek ilyen kapcsolatokat. Ott nem igyekeznek a magyar nyelv tisztaságát megtartani. Az anyanyelvi konferenciákkal megpróbálnak minket is magukhoz kötni, szemünket bekötni, hogy csak azt lássuk magyar igazságnak, amit őt annak hirdetnek. A magyar nép felé irányuló missziói tudatunkat próbálják csökkenteni. S még ezek ellenére is fel kell vennünk és tartanunk a kapcsolatot az otthoni egyházzal. De ne partizán módon és ne egyesek, hanem amerikai magyar református egyházaink hivatalosan, egyenrangú félként folytassanak dialógust. Persze, ne színpadon folyjék egyfajta ál-párbeszéd. Célunk legyen
