Magyar Egyház, 1973 (52. évfolyam, 1-12. szám)
1973-10-01 / 10. szám
MAGYAR EGYHÁZ 3 “A KIPRÓBÁLT HIT DRÁGÁBB AZ ARANYNÁL” Részlet a New York, NY.-i Független Magyar Református Egyház adósságlevél égetési istentiszteletén elmondott prédikációból: —I. Péter lev. 1:7 Mindannyiunk szívét átjárja ez ünnepi istentiszteleti órában az az öröm, hogy a nagy-kegyelmű Isten megsegítette ezt a gyülekezetét az elmúlt esztendők alatt és külön áldásaival halmozta el. Ha valaki visszatekint az elmúlt esztendőkre amikor itt New Yorkban a Független Magyar Református Egyház munkája elindult lehetetlen, hogy hálát ne adjon Istennek, aki az első kezdményezést megsegítette, s a későbbi magvetésre is Ő hozta fel mennyei áldásának napsugarát és az elmúlt rövid idő alatt is olyan csodálatos módon mutatta meg ennek a gyülekezetnek az Ő megáldó és megsegítő atyai szeretetét. S most, hogy ezen a napon istentiszteletre és hálaadó ünnepségre vagy családi nagy társas összejövetelre hivtátok egybe a nagy világváros környéke magyarságát, a “ti KIPRÓBÁLT HITETEK” példája ragyog lelki szemeim előtt, s ezért szóljon itt ma az ige a “kipróbált hitű” emberről, illetve gyülekezetről. I. Az apostol arról szól, hogy a kipróbált hitnek sokkal becsesebb értéke van, mint a tűzben kipróbált de veszendő aranynak. Kiálltátok, New Yorki Magyar Testvérek, a hitnek sok próbáját s ezek között is első sorban a “KÖZÖMBÖSSÉGNEK VAGY NEMTÖRŐDÖMSÉGNEK” a próbáját. Óh, be sok egyháznak a hajója jutott zátonyra a nemtörődömség miatt. Óh, milyen sok jó indulatú kezdeményezés, nemes elgondolású másokat megsegíteni akaró szervezet ment tönkre amikor a tagok és pártfogók között úrrá lett a közömbösség. El tudom gondolni, hogy ebben a világ egyik legnagyobbnak tartott városában, hányán és hányán lehetnek olyanok, akik az életben tapasztalt csalódások, fájdalmak, vagy tragédiák súlya alatt elfásultak és közömbösökké váltak. S gondolom sokszor hallottátok emberek ajkáról a szivek mélyéről feltörő vallomást “engem az egyház nem érdekel”; mások keserű megjegyzését: “ugyan kérem, a mai XX-ik században a vallásról és az egyházról kinek van kedve beszélni?” Istennek azonban nagyobb hatalma van, mint az ördögnek és Szent Lelkének ereje átjárta ebben a nagy városban élő magyarok szívét is, s megtörte a közömbösséget és szétoszlatta a nemtörődömség fekete felhőit és felragyogtatta a hazájuktól távol, idegenbe szakadt árva magyarok felett az igaz hitnek fénylő napsugarát. Megmutattátok ti Testvérek, hogy él még szívetekben atyáink szent hite, megmutattátok, hogy a rohanó és sebes zúgással tovaszálló idő forgatagában a megélhetési gondok mellett van hely a ti szivetekben, van érzés a ti lelketekben az Úr Isten ügye, a mi anyaszentegyházunk sorsa és terheinek viselésére is. Áldott az Isten, a mi Mindenható Mennyei Édesatyánk, aki a ti hitetek próbáját adta, és aki diadalra vezetett benneteket a közömbösség ilyen nagy áradata idején. Ne engedjétek, Magyarok, hogy valaha is ebben a gyülekezetben valaki elhintse a magvát a közömbösségnek vagy nemtörődömségnek. Szálljon szájról szájra, családról családra, nemzedékről nemzedékre, Isten igéje, hogy mi együttesen áldjuk a mi Urunk Jézus Krisztust, aki egyedüli alapja a mi kipróbált hitünknek; Ő a fundámentum, Ő a kezdet és a vég, Őbenne drágább és becsesebb a ti hitetek minden veszendő aranynál vagy ezüstnél vagy a földnek bármilyen más kincsénél. II. Megálltátok a ti hitetek próbáját a félelmek legyőzésében is: Mert hogy vannak és voltak közöttetek akik a ti egyházatok sorsát nem viselték szívükön a nyolc millió lakos és a száz ezerre menő magyarok között az érthető. De hogy azoknál sokkal nagyobb akadályt kellett legyőznötök a félelmek terén az egészen bizonyos. El tudom képzelni azokat, akik a kezdet kezdetén kétségbe eséssel úgy féltek, hogy félelmükkel másokat is elriasztottak a ti egyházatoktól. Akkor is amikor ez a gyülekezet a Bronx-i város részből ide költözött, ahol a magyarság zöme lakik, mennyien estek kétségbe és félelmükben hányán távolodtak el egymástól és a ti közösségetektől. Azoknak, akik még a régi húsz harminc évvel ezelőtti időkre emlékeznek fülükbe cseng a sok elmondott jaj-kiáltás: “mi lesz velünk”? Mi történik akkor, ha újra depressziós évek köszöntenek reánk? “Mi lesz a mi kis vagyonúnkkal, ha az egyház nem tud eleget tenni kölcsöne törlesztésének”? Hány férfi akiben nem volt meg az erős hit
