Magyar Egyház, 1973 (52. évfolyam, 1-12. szám)
1973-08-01 / 8-9. szám
MAGYAR EGYHÁZ 5 ELŐSZÓ Nt. Dömötör Tibor az “ISTENTŐL KRISZTUSIG” című verseskötetéhez. Sárospataki diák koromban, mint a Teológia ifjúságának elnöke és az Ifjúsági Közlönynek a szerkesztője, országos hírű költőkkel és írókkal (Mécs László, Móricz Zsigmond) rendeztem irodalmi estéket, ahol nemcsak az ősi Főiskola, hanem az egész vármegye szellemi arisztokráciája jelen volt. A Móricz Zsigmond estet megelőzően hetekig izgatottan készültem a nagy magyar zseni bemutatására. Végűi is maga Móricz Zsigmond jött segítségemre. Akkor jelent meg “Hét krajcár” című, örökszép, könnyeket fakasztó novellája. Bevezető beszédem csak ennyiből állott: “Móricz Zsigmondot nem kell bemutatnom. Móricz Zsigmond örökre megvette a lelkünket “Hét krajcár”-jával.” Amikor Nagy tiszteletű Dömötör Tibor esperes felkért, hogy jelen verseskötetéhez Előszót írjak, a fenti történet jutott eszembe. Püspökségem ideje alatt, amikor a Magyar Egyháznak főszerkesztője voltam bekiildötte egy versét közlésre, a versnek a címe Végrendelet volt (megjelent a Kétélű Kard című kötetben) és szívbemarkoló erővel írta meg Tompa Mihály sírja feltárásának csodálatos, de igaz történetét a költő halálának 100 éves évfordulóján. Ha Előszó helyett csak annyit mondanék, hogy Dömötör Tibor ezzel a versével örökre megvette nemcsak az én lelkemet, de az egész amerikai magyarságét: ez is elég lenne. Mostani műve “Istentől Krisztusig” vallásos irodalmi költészetünknek oly kimagasló remeke, hogy szerzőjének és a műnek rövid méltatása nélkül ezt a kötetet nem bocsájthatjuk útjára. Az “Istentől Krisztusig” verseskötet írója Nagytiszteletű Dömötör Tibor református esperes, Akron, ohioi lelkész, akinek neve, munkája, igehirdetői tevékenysége és szónoki tehetsége ismert az öt világrészen szétszórt magyarok ezrei között. Ebben a verseskötetben az Isten Szentleikétől indított és ihletett költő mondja el hitét és meggyőződését 67 csodálatosan szép versben, mondhatnánk talán verses igehirdetésben. Az új kori magyar irodalomban rendkivül ritkák a vallásos versek, még ritkábbak a vallásos verses kötetek. A század elején Ady Endrének és Reményik Sándornak jelentek meg vallásos verses kötetei, a mai Magyarországon élő költők közül Mécs László, Bódás János és Turmezei Erzsébet költők adtak ki vallásos verses köteteket. Az emigrációban kimondottan vallásos verseket tartalmazó kötet egyáltalán nem jelent meg az utóbbi évtizedben. Korunk nem a vallásos költészet kora. Talán éppen ezért hat ránk olyan lelket és gondolatot felüdítően ez a verseskötet. Az elvilágosodás korában élő ember újra ráeszmél arra, hogy az emberi élet megoldása és értelme minden korban és minden időben Istenben és az Úr Jézus Krisztusban van adva minden egyes ember számára. Dömötör Tibor költészete megkapóan új és megdöbbentően örök. A magyar nyelv mestere, aki nem használ idegen szavakat, tudatosan kerüli az erőltetett idegen kifejezéseket. Úgy ír, hogy mindenki könnyen megértheti mondanivalóját. Verseit egyformán élvezheti legmagasabb iskolát végzett tudós és a legegyszerűbb nyelven beszélő hivő. Stilusa eredeti. Nem utánozza a ma divatos költők stílusát, hanem egyéni utat járva teremti meg azt a stílust, amely gondolatainak kifejezésére a legjobban megfelel. Verseiben a gondolat, a forma, a rím, a szótagszám tökéletes egységben és csodálatos összhangban van. Istenről énekel, arról az Istenről, aki végtelen, szent, tökéletes és örök. Erről az Istenről csak úgy verselhet az ember, ha a vers mondanivalója szent bizonyságtevés. Dömötör Tibor versei ilyen szent bizonyságtevések az Atya, Fiú, Szentlélek, Szentháromság, egy, igaz Istenről. A versek mondanivalója tiszta teológia, érthető, csodálatosan tisztán zengő, dallamos magyar nyelven. Minden verséből felsugárzik az Isten dicsősége, hatalma és ereje, de ugyanakkor mindenen keresztül ragyog az Isten szeretete, megbocsájtása és örök üdvösséget szerző áldozata. A verseskötet célja a költő által világosan meg van fogalmazva: “Ez a verseskötet Isten dicsőségére és az Ő kegyelméből íródott. Legyen útmutatás a keresőknek, válasz a gondolkodóknak, reménység a kételkedőknek, vigasztalás a gyászolóknak, erőforrás a hívőknek és felelet az imádkozóknak.” Lehet- e ennél szebben kifejezni a célt, amelyért ez a kötet megszületett? Egy nagy magyar költő mondotta félévszázaddal ezelőtt, hogy “Vannak akik a papírkosárnak írnak, vannak akik önmaguknak és vannak akik az örökkévalóságnak.” Úgy érezzük e versek olvasása közben, hogy ez a verseskötet az örökkévalóságnak íródott! Dömötör Tibor eddig is ismert volt Magyarországon és az egész világon a magyarok között versein keresztül. Többszáz verset írt az elmúlt két évtized során. Vannak versei, melyek több mint 70,000 nyomtatott példányban jelentek meg az emigrációban. Ez ja példányszám még az otthon élő nagy magyar költőknek is becsületére válna. Vannak versei, amelyeket otthon titokban olvasnak és másolnak le magyarok. Vannak versei, amelyek névtelenül élik a remekművek kiszámíthatatlan sorsát és életét. Dömötör Tibor költészetére legnagyobb hatással Reményik Sándor, Kosztolányi Dezső és Babits Mihály voltak, az amerikai magyar írók közül Tarnóczy
