Magyar Egyház, 1973 (52. évfolyam, 1-12. szám)
1973-08-01 / 8-9. szám
MAGYAR EGYHÁZ 3 NYUGATI ŐRSÉGEN ___ Egyrészt fárasztó másrészt felemelő érzés nyári időben autóval elindulni New York tövéből, az Atlanti Óceán partjáról Kaliforniába meglátogatni a Csendes Óceán partján a “nyugati végeken” épült magyar református egyházakat. A hosszú három ezer mérföldön (4800 km.) majdnem egész végig gyönyörűen kiépített dupla sávos az országút s az ilyen utazással járó fáradtságot bőven kárpótolja a hatalmas ország sok pompás természeti szépséget nyújtó vidéke. A Yellowstone, Yosemite, Grand Canyon és a többi csodálatosan elbűvölő nemzeti parkok látványosságai mellett most hadd említsem meg a mi “nyugati őrhelyeinket”, azokat a magyar református egyházközségeket, melyeket istenfélő magyar testvéreink mintegy “védő bástyát” építettek a Csendes Ocán partján szép magyar nyelvünk és drága hitünk megőrzésére és továbbplántálására. San Franciscoba érkeztem meg legelőször ahol a várost boritó szokásos köd július 15-én vasárnapra pompás napsütéssé változott és ragyogott nemcsak Amerika de a világ egyik legszebb fekvésű városa. Ft. Borbás Antal v. tábori főesperes éppen akkor érkezett meg nyári szabadságáról, boldog örömmel szállt fel az Istent dicsőitő zsoltár a kis templomot megtöltő hivek szívéből és ajkáról. Micsoda erővel és fiatalos lelkesedéssel zendül a szép magyar szó a sok küzdelmet kiált és próbákon átment “ősz” lelkipásztornak, Krisztus hű vitézének a tolmácsolásában. Új templom építésével vagy egy alkalmas épület vásárlásával foglalkozik Magyary Kossá István gondnok és a vezetése alatt álló presbitérium. Öröm volt a buzgó és bátorságról hitet tevő magyarokkal együtt lenni s szemükből a hit, bizodalom és erő sugárzását látni. Avval a meggyőződéssel búcsúztam el, hogy ahol ilyen törhetetlen hitű és erős akaratú magyarok élnek, ott a kitűzött célt előbb vagy utóbb elérik. Ugyanazon a vasárnap délután meglátogattam a San Francisco-tól délre mintegy 50 km- re lévő Saratoga-i egyházat, ahol ugyancsak szép számmal jöttek össze a környékbeli magyarok (70-80). Igen szép szokás az, hogy minden alkalommal istentisztelet után két vendéglátó szivességéből “szeretet-vendégség” is van, amikor baráti közösségben elbeszélgethetnek egymással akik különben a távolság és más akadályok miatt csak ritkán találkoznak. Ugyanpedig a saját nevében beszélt! A Sátánnak és ördögi népének pontos tudomása és ismerete van Jézusról és az ő küldetéséről. Előbb tudták, hogy kicsoda Jézus ás az Isten mivégre öltött testet a Fiúban mint az emberek, a tanítványok. Mielőtt továbbmennénk, a Biblia alapján néhány lényeges megállapítást kell tennünk. A Szentírás azt tanítja, hogy a betegség — testi, lelki egyaránt — nem Istentől való. A Sátán munkája. Úgy képzeljük el, hogy külön démoni osztagok okozzák a rákot, gyomorfekélyt, agydaganatot, stb., mint ahogyan speciális osztagai vannak az elmebajnak és a kapcsolt lelki megbetegedések előidézésének. U- gyanugy minden a világban történő szerencsétlenség, robbanás, tornádó, stb. mögött is ezek állnak. A démonok, ördögök nem spirituális erők, energiák, hanem személyek. Láthatatlan szellemi valóságok: nevük van, egy szellemi hadsereg beosztottjai a közkatonáktól a tábornokokon keresztül a legfőbb marsaiig, a Sátánig. És ez a hadsereg állandóan akcióban, támadásban van. Sőt továbbmegyünk: minden embernek, aki világra születik, megvan a házgondnoka, ördögvicéje, aki felelősséggel tartozik annak rontásáért, romlásáért. Abszolút fegyelem alatt vannak. És mivel a Sátánnak — hogyan, hogyanse — módja van belelátni Isten népeket, nemzeteket illető predestinációs tervébe és az egyes ember eleveelrendelt sorsába, minden isteni blueprintnek megvan nála az azt megrontó ellenblueprintje. Csak egyvalakivel szemben tehetetlenek: Jézus Krisztussal. Ha valaki megtér és Jézust elfogadja Urának, megszűnik az egyén fölött a Sálán hatalma! Morális igyekezet, erős akarat, aszkézisig menő önfegyelem nem tudja megállítani az ördögök befolyásoló hatalmát, csak a Jézus hittel kimondott neve. És most menjünk vissza a történetben szereplő emberhez és lássuk annak happy-endjét. Azt olvassuk: “És megdorgálá őt Jézus, mondván: TSémulj meg és menj ki belőle. És a tisztátalan lélek megszaggatá őt, és fennszóval kiáltva, kiméne belőle.” Kit dorgált meg Jézus? Az ügyefogyott bolondot? Semmiképpen. Annak a szájával beszélő ördögi különítmény parancsnokához intézte kiparancsoló szavait! Elhallgattatta és isteni erejével, hatalmával a birtokba vett lélek elhagyására kényszerítette. Mielőtt ez megtörtént volna, az ördögi különítmény még utoljára jól megkínozta az embert, olyan rettenetes kínokat okozott neki, hogy az testét tépte kínjában és üvöltött. Utána békesség öntötte el az ember arcát. A kuszáit vonások elrendeződtek, az őrület lángja ellobbant és tiszta lett a tekintete. S amikor megszólalt a jelenlevőknek nem lehetett kétségük, hogy egy normális, kiegyensúlyozott lélek ajkáról jön a hálaadás. Mindnyájan elálmékodának és egymástól suttogva kérdezgették: Micsoda tudomány ez, hogy hatalommal parancsol a tisztátalan telkeknek és engedelmeskednek néki?” Az angol episzkopális egyház a Bibliából tanulta és vette az ördögűzés felhatalmazását és csak helyeselni lehet a szándékot, hogy Jézus nevét magasra emeli az embereket megszállva tartó ördögökkel szemben. Mi azonban továbbmegyünk. A Biblia ugyanis nemcsak az egyháznak kínálja fel ezt a karizmát, de minden hivő ember napi gyakorlatává teszi. Jézus hittel kimondott neve: FELSZABADÍTÓ ERŐ. Trombitás Dezső
