Magyar Egyház, 1972 (51. évfolyam, 1-12. szám)

1972-06-01 / 6-7. szám

MAGYAR EGYHÁZ 3 SZÁMADÁS ÉS CÉLKITŰZÉSEK: A REFORMÁTUS EGYESÜLET KONVENCIÓJA Néhány nap választ el már csak Egyesületünk közgyűlésétől, me­lyet az állami törvények és Alap­szabályunk rendelkezése szerint négy évenként tartunk. Közgyűlésünket igazgatóságunk határozta szerint június 25-ével kezdődő héten Ligonierban tart­juk, ahol Egyesületünk testvérse­gítő szeretetszolgálatát, gyermekeink, árváink, öre­geink gondozását összpontosítottuk, s ahol ezt az ál­dásos munkát nagy áldozatok árán fél-évszázad óta végezzük. Ide várjuk június 25-én Egyesületünk hivatalos képviselőit, delegátusait, akik Egyesületünk egész tag­ságát vannak hivatva képviselni és Egyesületünknek jövőjét munkálni. A Közgyűlés tárgya természetesen első sorban az elmúlt négy évről szóló számadás lesz, amikor a köz­ponti elnök és főtisztviselők számot adnak arról, hogy az elmúlt négy év alatt hogyan sáfárkodtak, megőri­­zíték-é a reájuk bízott kincset. Fejlesztették és gyara­­pították-é az amerikai magyar reformátusságnak és magyarságnak ezt a hatalmas közös alkotását, az Amerikai Magyar Református Egyesületet? Amely bár református alkotású és jellegű, de benne — testvérsegítő intézmény lévén — az egész amerikai magyarság vallásfelekezeti különbség nélkül talál egymásra és együtt, egymásért közösen végzi a testvérsegítésnek és szeretet-szolgálatnak csodálatos munkáját. A számadatok halmazán tehát tultekíntve, amely ma egy 17 millió dolláros intézmény komplikált veze­téséről, kezeléséről, befektetéseiről fog beszámolni — sohasem szabad elfeledkezni arról, hogy mi nekünk az Amerikai Magyar Református Egyesület? Mit tett és mit áldozott a mi magyar és református népünkért? Minden nagy magyar közös ügyért? Itteni és óhazai népünkért? Egyházainkért, ifjúságunkért, árváinkért és öregeinkért? Miiven hatalmas alkotásokkal írta be O J nevét az új haza történetébe? Nehéz volna felsorolni azokat a jótéteményeket, amelyekkel Egyesületünk az elmúlt 75 év alatt az amerikai magyar reformátusságot és az egyetemes magyarságot szolgálta. Csak néhányat említek meg: jelentős anyagi támogatással részt vettünk több mint 100 templom megszervezésében és felépítésében. Több mint 7 millió dolláros alacsony kamatozású kölcsönnel iskolák, egyház-társadalmi épületek, kul­­tur-központok, idős nyugdíjas testvéreink számára jutányos apartmentházak, nyugdíjas telepek (Cali­fornia, Miami) építésében. ltjaink támogatására, tanulmányi segélyek, ösz­töndíjak, ifjúsági táborok, cserkészek, vasárnapi isko­lák, nyári iskolák támogatására megszámlálhatatlan ezreket költöttünk. Az amerikai magyar intézmények: az Amerikai Magyar Szövetség, Hungarian Study Foundation, 4 egyetemen a magyar tanítás segélyezésében, minden közös magyar ügy támogatásában első helyen vette ki részét Egyesületünk. Az óhazai magyarság nyomorának enyhítésére az I. Világháború után vagyonának egy-harmadát adta oda a hadifoglyok hazaszállítására, segély akciókra. A két világháború, az 1956-os forradalom menekült­jei (DP és Refugeek) segítésében elsők voltunk. Bethlen Otthonunkban 56 menekültet, odahaza 300 árvát tartottunk el és neveltünk. Az árvízkárosultak­ra, Szív-Tüdő gépre stb. súlyos ezreket áldoztunk. Mi sohasem voltunk rideg üzleti vállakózás, ha­nem testvérsegítő intézmény voltunk s azok akarunk maradni a jövőben is. Más biztosítók kifizetik a biztosítási összeget, egy centtel sem többet. Mi milliókat költöttünk az előbb említett célokra, s mégis, vagy talán éppen ezért meg­segített minket az Isten. Közös kincsünket naggyá és hatalmassá tette. Van központi székházunk — a Kos­suth Ház — az ország fővárosának legszebb helyén, Bethlen Otthonunk Ligonierban gyermekeink és öregeink számára. Ma annyi a felvételre váró öregek száma, hogy újabb “Nursing Home”-t kell építenünk 1 millió dolláros költséggel, melynek terveit elkészí­tettük s a Közgyűlésnek kell jóvá hagynia. a maga életét értünk éppen ezért adta. Ti néktek is, te neked is ön­magát kínálja, hogy sem az élet magaslatainak kárhozatos gyönyö­rűségei, sem az élet mélységeinek lefelé húzó szennyei Istenüntöl, mennyei Atyánktól el ne szakítsa­nak. Hogy az a szövetség, amelyre keresztyénségedben téged is elhí­vott az Isten, számodra a válasz­tottak kapcsolata legyen a menny kegyelmével. Krisztusunkban találod meg azt a békességet, amit e világ nem ad­hat, de ha már elnyerted, el sem ragadhat tőled. Olyan békesség ez, amely nem zár be önmagadba, hanem sugárzik kifelé az emberek felé, mennyei Atyánkban testvére­ink felé. Sugárzik, mint a meg­gyújtott gyertya fénye, mint az élő virágok illata. Krisztusunkkal mondjuk azért-. “Legyen bennetek só.” Legyen krisztusi lelkűiét. Le­gyen meg az Istennel való, bűnön és halálon győzelmes szövetség. Pohóczky Béla

Next

/
Thumbnails
Contents