Magyar Egyház, 1972 (51. évfolyam, 1-12. szám)

1972-05-01 / 5. szám

4 MAGYAR EGYHÁZ sain át kivillan szabályos koponyaalkata. Homloka domború, majdnem egyenes vonalban hajlik át az orrba, amely tövében enyhén behajlik. Az orr egye­nes, a hegye, sajnos, le van törve, de igen könnyen kiegészíthető. Rövid, tömött, középütt elválasztott szakálla szabadon hagyja ajkait, amelyek mintha szóra nyilnának. Az arc, a haj, a fej és a szakáll kidol­gozása anatómiai szempontból nemcsak kifogástalan, hanem művészi is. Megállapítható, hogy a szobor kissé ferdén volt az oszlopon elhelyezve és az ókori házak szokásos felső világításában érvényesült tökéletesen. Ma is ilyen felállításban hat igazán és bontakozik ki teljes szépségében. Arra hivatott tudósok megállapították, hogy a szobor nem képzelt ideális arcot, hanem portrét ábrá­zol; nincs rajta semmi erőltetett, semmi mesterkélt, az embernek az az érzése, hogy az, akit ábrázolt, ült a művésznek. Ebben nincs semmi lehetetlenség, hiszen a Krisztus előtti időből is maradtak ránk ilyen port­rék. A külső jelek is arra mutatnak, hogy valóban Krisztus igazi arcát kaptuk meg ebben a kis szobor­ban. A kitűnő geológus, Gróth professzor megál­lapította, hogy a szobor anyaga, a sárga alabástrom palesztinai termék és ilyen anyagú szobrot rengeteget találtak már Jeruzsálemben. Stiluskritikai szempont­ból a világ legkiválóbb műtörténészei vizsgálgatták két és fél évtizedig a szobrocskát és véleményüket a művészettörténet atyamestere, Furtwaengler Adolf igy foglalta össze: “A kis szobor kétségtelenül a Kr. u. első század első harmadából, (tehát Krisztus életéből) származik. Egészen bizonyos, hogy nem ábrázol sem­miféle antik istent. Ez Krisztusfej! Sajnos, ez az első ilyen emlék és ezért nincs módunkban összehasonlítás alapján is egészen kétségtelenné tenni az azonossá­gát”. Egy müncheni tudós, Wolter Franz most gyönyörűen kiállított füzetben közölte ennek a re­mek Krisztus-fejnek a képeit és leírását. Cikkünk adatai is ebből a füzetből valók. Március elején jelent meg otthon, Magyarországon dr. Benedek Sándor volt pápai theol. tanártól “A magyarországi református egyház istentiszteletének múltja c. könyv, amely felöleli a magyarországi ref. egyház istentiszteletének négy évszázados történetét. A mű terjedelme 314 lap és Teleky Béla professzor, ausztriai lelkész adta ki. Megrendelhető nála: Prof. Teleky Béla, A 7501 Rotenturm/Pinka - Sziget i.d. Wart. Österreich-Burgenland. Ára példányonként 6 dol­lár, ami a megrendeléskor előre küldendő be. LELKÉSZEINK: BORBÁS ANTAL Református tábori főesperes, most san franciscoi lelkipásztor Szülővárosában, Csongrád megye székhelyén, Szentesen 1910-ben érettségizett. Utána belső elhivatottsága, tanárai biztatása és szülei örömére a lelkészi pályára ment. Régen elfeledett, de ismét felújult erdélyi emlékek alapján Kolozs­várott a Ferencz József tudományegyetemmel kapcsolatos református Teológiai Fakultáson kérte felvételét, ahol 1914 júniusában fejezte be tanulmányait. Brassó, Szeged, Szentes, Budapest, Székesfehérvár és ismét Budapest, két ízben harctéri szolgálat, majd Francia- és Németország jelzik működése útját, kezdetben mint pol­gári, később mint katonai lelkésznek odahaza. Az Egyesült Államokban 1951-től Detroit, Bethlehem és Poughkeepsie voltak az előző állomáshelyei. Közben a kana­dai Windsorban végzett négy éven át szolgálatot. Mindenütt örömmel. Lelkészi pályafutása Brassótól San Franciscoig eléggé változatos és fáradságos volt. Hogy mégsem fáradt el soha, annak titka Istentől van, Aki erőt ad az erőtelennek és aki­nek ereje nem volna, annak erejét ő sokasítja meg, ha célja van vele. Bizonyítja ezt az azóta elhúnyt Dr. Dienes Barná­nak, a chicagói Elmhurst College volt lelkésztanárának a Reformátusok Lapja 1948 május 1-i számában megjelent s a németországi magyar protestáns lelkigondozásról szóló beszámolója, mely szerint “B.A. az örök-ifjú katonapap, lel­késztársai közt rangidős, de tevékenységében a legfiatalabb.” Igazolja ezt ma is az, hogy 83-ik évében is a több, mint 130 mérföld körzetű, sok gonddal járó, eléggé igényes, világvárosi jellegű sanfranciscoi gyülekezetnek aktív lelkésze. Szolgálati ideje eddig 58 esztendő, amiből 24 évet szol­gált a m. kir. honvédség mindig fontos beosztásaiban, ahol — mint főesperes — ezredesi rendfokozatot ért el. Óhazai lel­készi szolgálata után több békebeli és háborús katonai kitün­tetése van. Itt Amerikában a 13-ik századbeli eredetű “Ordi­­nis Supremi Militaris Templi Hierosolymitani” lovagrend parancsnoki tagja. Hogy minderre a hosszú szolgálati útra volt és van ereje, az szerinte nem az ő érdeme, hanem a kegyelem Istenének kivételes drága ajándéka, szüleitől örökölt hite, és szerető élettársának, egyben leghűségesebb munkatársának áldozatos segítsége. Legkedvesebb emlékei ifjú korából a szülői házhoz, ott­honi szolgálatából Budapesthez, közelebbről a Kormányzó­ságon végzett u.n. testőrségi istentiszteletekhez fűződnek. Itt Amerikában hűséges minden működési helyéhez, mert Krisz­tus egyházának szolgája és a magyar nemzet katonája idekint aztán igazán nem lehet személyválogató.

Next

/
Thumbnails
Contents