Magyar Egyház, 1972 (51. évfolyam, 1-12. szám)
1972-11-01 / 11. szám
MAGYAR EGYHÁZ 3 A REFORMÁTUS PRESBITER HIVATÁSA Az Újszövetségben Jézusnak, a sáfárok és szőlőművesek hűségéről festett nagyszerű képein kivül különösen Pál apostol leveleiben tárul elénk a presbiter hivatása. Pál apostol éppen olyan feddhetetlennek, buzgónak és rendtartónak kívánja látni a presbitert, mint az igehirdetőt, a püspököt, akit az Újszövetség a lehető legszebb kifejezéssel a gyülekezet angyalának nevez. A presbiter tehát a pásztorral együtt Istennek elhívott embere arra a szolgálatra, hogy megépítse életében az evangéliumi életeszményt és a krisztusi jellemet példaként felragyogtassa. Pál apostol szerint a presbiter Isten sáfára, vagyis az az ember, aki nagy feladata érdekében az egyházi fegyelmet elsősorban önmagán gyakorolja, halálos ellensége a bűnnek, legelsősorban önmaga bűneinek. Lelke az Isten legfelségesebb gondolatainak megvalósitásáért lobog. A jónak kedvelője és hogy mi a legfőbb jó azt a krisztusi tanítás igaz beszédéből tudja, magát ahhoz tartja. Csak úgy tudhat másokat meginteni és feddeni, ha maga feddhetetlen és példamutató életet él. Jó kormányzónak, rendes gazdának kell lennie, aki a maga házát jól igazgatja, gyermekeit engedelmességben neveli. A presbitérium munkaköre ennek alapján a példamutatás, rendtartás és tisztítás. A zsinórmérték az istenes életnek az evangéliumban kijelentett rendje. A presbiternek e szerint kell élni és gondosan felügyelni arra, hogy az egyháztagok is e szerint éljenek. A lelkipásztor gyújtja a világosságot az Ige szövétnekével s a presbiter gondja, hogy ebben a világosságban járjanak mindenek. A lelkipásztor az Ige papja, a presbiter az Ige szerint az élet papja, a világi papság eszményének felkent inegtestesitője. Egyházi Törvénykönyvünk a 44-ik paragrafusban írja le a presbiter kötelességeit. Az egyháztanácsosok kötelessége: a. az egyháztanács gyűlésein megjelenni és a tanácskozásokban résztvenni, b. az egyháztanács által alkotott bizottságokban közreműködni s külön megbízatás esetén a kiküldetésekben eljárni, c. az egyházközség tagjait az egyház iránti kötelességekre buzdítani, d. a lelkészt egyházvédő és építő munkájában minden irányban támogatni, e. úgy magán, mint családi életében az egyház iránti törhetetlen ragaszkodásával, tisztes magaviseletével, Isten házának buzgó gyakorlásával, a sakramentumokkal való rendszeres éléssel az egyháztagok előtt példaként világolni. (Törvényköny, 1954. 14. oldal) nincsen benne kellőképpen kihangsúlyozva a presbiter felelőssége lelki ügyekben. A református presbiter ugyanis nemcsak az egyházi épületek jókarbantartásáért felelős, de felelős református testvéreinek lelki gyarapodásáért és az örök élet utján való járásáért is. Ez a felelősség sokszor hiányzik presbitereink életéitől. Egyéni tapasztalatom az, hogy presbitert legtöbbször nem aszerint választanak, hogy ki lenne Istennek legalkalmasabb jelöltje s ki tudna Isten ügyéért a legtöbbet tenni, hanem teljesen földi és emberi szempontok szerint. A gyülekezet sokszor presbiterekké választ olyanokat, akiknek még arra sincs idejük vagy gondjuk, bogy a presbiteri gyűléseken megjelenjenek, nemhogy testvéreik lelki ügyével törődnének. Sokszor a hangoskodók kerülnek be a presbitériumba szemben az egyházukhoz és templomukhoz hűségesekkel. Sokszor olyanokat választanak be, akiknek egyéni életében bőven akad kifogásolni való az Ige szerint, szemben azokkal akik példás életet élnek és gvermekeiket is református-bibliai szellemben nevelik. Itt az ideje, hogy ezen a ferde felfogáson mielőbb változtassunk. Ne csak a presbiteri gyűléseken ismertesse a lelkipásztor a presbiter hatáskörét, de szószéki beszédeiben is magyarázza meg újra és újra, hogy milyennek kell lenni Isten elhívott sáfárának. Ki kell hangsúlyoznunk, bogy a presbiter nemcsak azért presbiter, mert Ót erre a tisztségre a gyülekezet megválasztotta, hanem elsősorban azért, mert erre a tisztségre őt a kegyelem Istene elhívta az Ő végtelen kegyelmével. Éppen ezért elsőszámú kötelessége sem az anyagi javakra való gondviselés, hanem a lelki élet rendjének biztosítása. A presbiter főfeladata nem a kritika, hanem az élettel való példamutatás, szorgalmas munka, bátor hitvallás. A presbiter védelmezője Isten anyaszentegyházának a hitetlenekkel, szabadgondolkozókkal, pogányokkal és jellemtelenekkel szemben. Minél szilárdabban áll a helyén a református presbiter annál kevesebb esélye marad a Sátánnak a gyülekezeti élet megzavarására és a hívők megtévesztésére. A református presbitert, Isten kiválasztása alapján a gyülekezet választja meg kiváló egyénekből és példamutató keresztyénekből. Életükkel és szolgálatukkal presbitereink kell, hogy visszatükrözzék az Isten dicsőségét egy Istentől elfordult hitetlen és bűnös világban. Ez a református presbiter hivatása! Pohoczky Béla Bármilyen szép is az a törvénykönyvi leírás.