Magyar Egyház, 1971 (50. évfolyam, 1-12. szám)
1971-06-01 / 6-7. szám
MAGYAR EGYHÁZ 7 varinak már egyházak, amelyeket megszüntettek, felszámoltak, magyar testvéreink sírása és jajveszékelése ellenére! Hogy Isten mindig embereken át is végzi a munkáját, megvagyok győződve arról, hogy a Független Egyházat is az Ő Szent Felsége használta fel, a mi hittestvéreink fenntartásában, mert ha mi nem lettünk volna önálló Magyar Református Magyarok, őket már az un. integrálódó amerikanizmus üstjéből sem szedné ki ezen a téren semmiféle hatalom. Jó azonban ha meghagyjuk őket meggyőződésükben, t.i. hogy nekünk az ő fennmaradásukhoz semmi közünk nincs. Hogy magyarázható meg az ezévi közgyűlésen oly nagy élőmunkával elkészített, az elmúlt évi közgyűlésen elvetett, most újra elővett püspöki tiszt bevezetése és elfogadtatása? Felettes amerikai egyházi hatóságaiknál erre lehetőség nincs, ott ugyanis az egyházkerület első emberét “Elnöki” címmel ruházzák fel. Miért akkor a püspöki cím a Kálvin Egyházkerületben, amikor a Krisztus Egyesült Egyházának másik 30-egynéhány kerületében sehol sincs ez? Ezt a kérdést a mi magyar református testvéreink az un. Executive Council elé tárták. Erre vonatkozó véleménye az un. Adminisztrációs Tanácsnak “az hogy ezek a címek összeegyeztethetetlenek a Krisztus Egyesült Egyházának használatával, és zavart és félreértést okoz az egyházon belül” Dr. Herbster azt írta 1969 február 13-án többek között “. . . Én nagyon a püspöki tiszt ellen szállók sikra, — engem ez a javaslat hidegen hagy. Nem is akarnám, hogy engemet püspöknek hívjanak” Mindennek ellenére a mi Kálvin Kerületbe tartozó testvéreink a püspöki tiszt bevezetését megszavazták. Hadd kérdezzük meg szeretettel, hogyan fogadják ezt a döntést a felettes egyházi hatóságaik? Nem fognak mosolyogni a kis magyar csoporton, ahol minden jó tanács ellenére, nem követik a nagy egyháztest szokásait? Vagy nem akarják a mi hittestvéreink ezáltal is kifejezésre juttatni, hogy ők mégis csak magyarok, vérünkből való vér, húsúnkból való hús, és nekik is inkább a más magyar testvéreikkel való közösséget kell keresniök? Szeretettel gondolunk a mi magyar református testvéreinkre, és annak a reménységnek adunk kifejezést, hogy nagy fontosságú döntésük közelebb hozza őket a mi igazán független, önálló Magyar Református Egyházunkhoz, s eljön az idő, amikor megtalálja a magyar református a másik felebarátjában a testvért, s úgy tudjuk egyesült erővel építeni Krisztus egyházát. Problémáink, — jövendőnk. Isten bennünket magyar reformátusoknak teremtett, és ide az új világba hívott el, hogy az ő Fia országának, a mi szeretett Amerikai Magyar Rer formátus Egyházunknak munkatársai legyünk. Az ősök nyomdokain a régi örökség megőrzése, hitvallásaink megtartása, a mi magyar népünknek református egyházunk keretein belől való szolgálata a mi elsőrendű feladatunk. A magyar nyelv mellett azonban a legtöbb egyházban már az angolt is használni kell. New York, Kalifornia és Florida kivételével, ahol a magyar nyelv használata legtovább fog fennmaradni, majdnem minden egyházunk elvárja az angol szót. Legnagyobb egyházunk, Detroit is pld., jó magyar és angolul is kiválóan tudó ifjú lelkipásztort keres. Ezen a téren sokszor mutatkozik ellentét, az idősebbek szeretnék továbbra is a magyar nyelvet és az ősi hagyományokat megtartani, az ifjak pedig türelmetlenül mindent újítani akarnak. Nagy türelemre és bölcsességre van szükség a családban és egyházainkban, hogy a jövő a békés fejlődés terén haladjon előre. Sikerült az elmúlt esztendőkben is az Amerikai Magyar Református Egyház szeretetét tolmácsolni Belgiumi, Svájci, Angliai, Ausztriai, Francia vagy más országokban lévő magyar véreinknek, s támogatni tudtuk a Dél Amerikai szétszórtságban élő magyar testvéreinket, sokkal többet kell tennünk a jövőben, hogy Istentől kapott missziói feladatunkat betöltsük. Annak az elhivatottságunknak tudatában, hogy az Amerikai Magyar Református Egyházat az Úr Isten még sok feladat elvégzésére szólítja el, kérem az egyházkerületi közgyűlés tagjait, hogy egy szívvel és lélekkel imádkozzunk egyházunk népével, hogy töltse ki az Űr Szent Lelkét közösségünkre, kicsinyeinkre és nagyjainkra, hogy a pünkösdi csoda ismétlődjék meg szerte a egész világon: megújult szívű tanítványok a Szent Lélek tűzével átitatva szólják Isten csodálatos dolgait, megújult egyházakban zengjen az ének és az Úr áldása növekedjék a mi megújult közösségünkön. Köszönet: Visszatekintve az elmúlt három esztendő alatt megtett útra, köszönetét mondok egyházkerületünk tisztviselőinek, az egyházmegyék espereseinek és gondnokainak, az egyes gyülekezetek elöljáróinak, mindazoknak, akik munkám végzésében valamiben is segítségemre voltak. A perth amboyi egyház tisztviselőinek és presbitereinek megértése nélkül nem tudtam volna az egyházkerület munkáját ellátni. Hogy a helyi gyülekezet sokágú elfoglaltsága mellett a közegyházi teendőkre és feladatokra is jutott idő, azt elsősorban nekik köszönhetem. Minden elvégzett munkáért legyen Istené a dicsőség, aki a gyengéket megerősíti, az elesetteket felemeli, és az ő hatalmas munkáját gyarló emberek által végzi el.
