Magyar Egyház, 1971 (50. évfolyam, 1-12. szám)
1971-05-01 / 5. szám
MAGYAR EGYHÁZ S Az a keresztyén, aki tudja, hogy “az igaz is alig tartatik meg” (I. Péter 4:18), csak a vámszedő pozíciójában állhat Isten szine elé, és a legtöbb, ami telhet tőle e kiáltás: “Isten, légy irgalmas nékem bűnnösnek” (Lukács 18:13). Miközben ugyanis másokat “tesztelek”, helyezek mérlegre, magamat is lemérem, a bennem lakozó lélekről is bizonyítványt állítok ki. Az ige választóvize kideríti a fajsúlyomat, úgyis mint embernek és úgyis mint hívőnek, és kimutatja, hogy arany vagyok-e vagy csak talmi, silány ötvözet. Barátságok, emberi kapcsolatok indulnak el felületes, rokonszenv alapokon és szűnnek meg, miután az élet kipróbálja a fundámentumokat, amikre azok épültek. Embereket magamhoz ölelek, majd elrugdalok magamtól, glóriával látok el, majd besározok és közben csodálkozom, hogy az élet sivár, üres és értelmetlen. Ahelyett, hogy felnyitnám Pálnak a Rómabeliekhez irt levelét és elolvasnám a 2:l-et: “Annakokáért menthetetlen vagy oh ember, bárki légy, aki ítélsz: mert amiben mást megítélsz, önmagadat kárhoztatod, mivel ugyanazokat míveled te, aki Ítélsz”. A választóvíz a valóságot mutatja meg. Isten akarata pedig az, hogy valóságban és nem látszatokban, önmagunkat és másokat illetően illúziókban járjunk. Trombitás Dezső Trombitás Dezső könyveiből kapható: Vagy-vagy! (kötve) $3.50 Vészkijárat $1.50 Los Angelesi művészportrék $2.00 Cime: 751 Crenshaw Blvd. Los Angeles, Calif. 90005 AZ ÉN ZSOLTÁROM Régi, szép idő, tűnő napsugár. Ballagásomnak vége, vége már. . . Mint rózsafáról sziromlevelet Éveim hordják zimankós szelek. Múltam átélni újra nem lehet Hivó szavamra nem jő felelet. Régi barátok mind itt hagytatok, Kikkel a szívem együtt dobogott. Aki bejártam nagy Amerikát, Előttem nem volt akadály a gát. A csillaghullás többé nem talány, — A Nap lenyugszik, ellobban a láng. Én még itt élek bénán, egyedül, A Csönd köröttem halkan hegedül. . . Ős zsoltár-ének zeng a húrokon: Az Úr énnékem őrző pásztorom. Nagy Ferenc Keszthely ÉRDEKES HÍREK: Luther Márton wormszi emlékszobrának szomszédja, a 48 éves Ernst Gander, egy uridivat-áruház üzletvezetője az Obermark 5 szám alatti lakásáról egyenesen a postahivatalba ment, hogy ott április másodikáról keltezett levelét ajánlottan feladja. Ünnepi, sőt történelmi érzései voltak. A levélpostai küldemény “ő Szentsége VI. Pál Pápának a vatikáni apostoli palotában” cimre szólt, a boríték jobb felső sarkában diszlettek az alkalmi bélyegek ilyen felirattal: “Luther Márton V. Károly császár előtt 1521-ben Wormszban”. 2.20 márka portóval a levél elindult az Örök Város felé. A boriték egy németül, latinul és franciául megirt 12-oldalas levelet tartalmazott, amelynek megszerkesztése sok éjszaka munkájába került a katolikus Gandernak, akinek evangélikus a felesége. “A levél világraszóló fontosságúvá lesz a keresztény egyházakban,” vélte a küldője. Ötven wormszi katolikus ember, prépostok, dékánok, alsóbb papság, dominikánus szerzetesek és városatyák kérik a pápát, “világitsa meg” Luther személyét és tanítását abból az alkalomból, hogy pontosan 450 éve annak, hogy X Leó pápa őt és tanait 1521 január 3-án egyházi átokkal sújtotta és hogy a wormszi országgyűlésen Luthernek V. Károly német császár előtt kellett felelnie tanításáért. . . . Egy szentmiséről hazatérőben Gander felkérte egy szomszédját, Richard Wisser bölcsésztanárt, hogy segítsen a szövegezésben, “hiszen arról van szó, hogy az egyház egy elvesztett fiát hazahozzuk.” Wisser ráállt. Párizsi dominikánus szerzetesek gondoskodtak hiteles francia fordításról, a mainzi klasszikus filológiai tanár, Andreas Thierfelder elkészitette a hiteles latin fordítást, a wormszi Erich Norberg nyomdája garamond antiquában kiszedte és merített papírra kinyomtatta a pápához intézett háromnyelvű episztolát. Katolikus lelkészek és tanárok figyelmet érdemlően fáradoztak a “Luther-ügy” érdekében. A koppenhágai jezsuita püspök, Hans Martensen hétszámra utazta be Nyugat-Németországot, ahol sorozatos előadásokon kijelentette, hogy Luther legtöbb tézisét elfogadja. Jan Willebrands vatikáni bíboros a Luthervilágszövetség Evianban tartott ötödik gyűlésén azt vallotta, hogy “Luther Márton bizonyos módon az egész kereszténységé.” Egy további lépés: Bernhard Haring római dogmatikus egyenesen követeli a Luther-kiátkozás visszavonását! De a szép tervek füstbe mentek. A fellelkesült levélírók és fordítók baráti utón értesültek Rómából arról, hogy nem kerül sor Luther Márton és tanainak az egyházi átok alól való feloldozására, sem pedig arra, hogy VI. Pál pápa a wormszi diéta emlékünnepségére delegátusát küldje oda. California! Magyarság
