Magyar Egyház, 1971 (50. évfolyam, 1-12. szám)
1971-04-01 / 4. szám
2 MAGYAR EGYHÁZ ÍRÁS ÉS ÉLET ÉLET, HALÁL, ÖRÖK ÉLET A bűn zsoldja a halál, az Isten kegyelmi ajándéka pedig az örök élet. (Róma 6:23) A földi élet minden megnyilvánulására rá van írva az Isten Ítélete: halál. Születésünk pillanatától kezdve végigkísér bennünket életünkön az Istennek az igazsága: A bűn zsoldja a halál. A halvaszülető gyermek, a szülésbe belehaló édesanya, a csecsemőkorban elpusztuló emberi élet mind fájdalmas figyelmeztetés az Isten igazságára és az ember bűnére. Ugyanilyen figyelmeztetés a nyomorék korcsként vagy emberroncsként élő fiatal, a betegségben szenvedő és a balesetben váratlanul elpusztuló ember, vagy a testében és lelkében egyaránt sorvadó reménynélküli öreg. Nincsen olyan élőlény ezen a földön, amely naponta ne találkozna valamilyen formában a halállal, az ember bűnének pusztító következményével. A modern emberi élet hihetetlen rohanása mögött is ott van a titkolt vagy bevallott félelem a haláltól. Érezzük, hogy nincs sok időnk ezen a földön, éppen ezért rohanással akarjuk meghosszabbítani a földi életet. Többet akarunk elérni, mint amire időnk van vagy mint amire az Isten lehetőséget adott. Ugyanakkor a másik oldalon rohanunk a halál elől, önmagunk elől és az Isten elől azzal, hogy semmire sem akarunk ráérni. Nincs időnk az Isten számára, mert az Isten szembeállít bennün- Jket az Ő igazságával, életnek és halálnak számunkra megoldhatatlan kérdéseivel. Nincs időnk önmagunk számára, hogy elcsendesedve, a világtól visszavonulva megkérdezzük magunkat: Miért élünk ezen a földön? Kiért dolgozunk? Kinek vagyunk a rabszolgái? Azzal áltatjuk magunkat, hogy pótolhatatlanok vagyunk valaki számára ezen a földön. Azt hazudjak magunknak, hogy a mi munkánk nélkülözhetetlen és azt hisszük és azt gondoljuk, hogy örök lakásunk ez a föld. Menekülünk a pusztulás és a halál hírei elől, nem akarunk halottakat látni, kikerüljük a temetési menetet és a temetőket és gyermekiesen abban reménykedünk, hogy csak mások halnak meg. Az Isten igazsága pedig naponként eljön értünk az elmúlás ítéletében, percek múlásában, hónapok cserélődésében, évszakok változásában, betegségekben vagy az öregség elkerülhetetlen jeleiben. '‘A bűn zsoldja a halál'’ — mondja egyszerűen, de minden emberre vonatkozóan a Szentírás. Akár hisszük, akár nem; az Isten ítélete ott van az életünkben. Akár akarjuk akár nem; a halál közös sorsunk, esetleg közös végzetünk. Nincs kiút: sem gazdagnak sem szegénynek, sem bölcsnek sem együgyűnek, sem fehérnek sem színesnek. A halál egy napon eljön értünk a maga félelmetes valóságában és a halál mögött eljön értünk az Isten! Az emberi élet befejeződik egy napon ezen a földön, mint ahogy befejeződik egy napon az egész emberi történelem is. Nem azért, mert mi akarjuk így és nem is azért mert emberek rendelik így, hanem azért mert így akarja és így rendelte el az Isten. Az az ember, aki csak születés és halál között méri az emberi életet, az nem látja az életnek a jelentőségét és nem találhatja meg a halálnak az értelmét sem. Földi halandó nem értheti meg az Istent és nem fejtheti meg életnek és halálnak a titkát. Az Istent csak az Ő kijelentésén keresztül lehet megismerni, az Ő Fiában, az Úr Jézus Krisztusban. Rajta keresztül válik érthetővé az élet és elfogadhatóvá a halál. Ő volt az, aki az ember múltját viszszavezette az örökkévalóságba — az Istenhez! Csak rajta keresztül nyerheti el az ember a jövendő örökkévalóságát is! “A bűn zsoldja a haláT’ — ez a mondat a legtökéletesebb összefoglalása az emberi életnek és az emberi történelemnek. Ebben az egyetlen mondatban mindenre választ kapunk. Az igazságtalanságokra, a fájdalmakra, a szenvedésekre éppen úgy, mint a lelkünket és testünket fojtogató miértekre. Ezen a ponton le is zárhatnánk mindent, ha nem jött volna el érettünk az Isten Fia. Ha nem lett volna nagypénteki kereszt és húsvéti csoda. Az Isten azonban nem zárta le az emberi életet az ő igazságával és az ő ítéletével. A szentírási vers MflGyfiR QGYtmi April, 1971 — Vol. 50, No. 4 Published Monthly except June-July and August-September when bi-monthly. Editor-in-Chief: DEZSŐ ABRAHAM, Bishop Editor: REV. TIBOR DÖMÖTÖR 1657 Centerview Drive, Akron, Ohio 44321 (216) 666-9978 Business Manager: REV. LOUIS ILLÉS 1411 Kennedy Ave., Duquesne, Pa. 15110 Editing Manager: REV. BARNABAS ROCZEY 1409 Bailey Ave., McKeesport, Pa. 15132 Office of Publication: Bethlen Freedom Press Ligonier, Pa. 15658 Second class postage paid at Ligonier, Pa. Subscription—Előfizetés: évi $3 yearly tagadhatatlan és szemmelláthaló igazsága folytatódik a szintén tagadhatatlan, de ma még láthatatlan isteni kegyelemben: “az Isten kegyelmi ajándéka pedig az örök élet.” Itt van a húsvéti csoda magyarázata. Krisztus feltámadásának ténye örökre megmagyarázhatatlan azok számára, akik nem fogadják el az általa kijelentett isteni igazságot és rajta keresztül megismertetett isteni kegyelmet. A hivő ember kérdése nem az, hogy hogyan támadott fel az Úr Jézus Krisztus, hanem az, hogy miért és kiért támadott fel a Megváltó. A hivő ember válasza pedig a mindent elfogadó bizonyosság, mely a Szenírás igazságára alapozva hirdeti: Azért támadott fel az Úr Jézus Krisztus, mert az Isten kegyelmes Isten, aki részeltetni akarja az örök életben mindazokat, akik hisznek benne. Vagyis: énérettem támadott fel! Azért, hogy nekem ne csak a múltam, hanem a jövendőm is Istennél legyen! Azért, hogy, az én életemben is bebizonyítsa azt, hogy neki hatalma van mindenek felett! Azért, hogy az Ő isteni erejével én is legyőzzem a bűnt, a gonoszságot, a hitetlenséget naponként az én életemben. Azért, hogy húsvéti hitben újjászülethessen az útját, célját, jövendőjét és Istenét elvesztett emberiség! A feltámadás csodája nélkül csak halál a földi élet és elérhetet-
