Magyar Egyház, 1971 (50. évfolyam, 1-12. szám)
1971-03-01 / 3. szám
MAGYAR EGYHÁZ 3 rad az istentelenek és hitetlenek számára. Krisztus keresztje ugyanis örökre elválasztja a hívőket a hitetlenektől, az iidvözülőket az elkárhozóktól. Testvérek! Járjatok az Úr Jézus Krisztusban (az isteni útban), fogadjátok el az Ő golgotái halálának áldozatát életetek alapjául (az Isten igazsága) és legyen hitetek abban, aki feltámasztotta az Úr Jézus Krisztust, hogy az Ő halála és feltámadása által tiétek lehessen az örök (isteni élet) üdvösség. Ámen Dömötör Tibor NAGYPÉNTEK Vádoló vezetők, Vitatkozó vének, Vértkívánó vakok, Vasöklfi vitézek, Veszett vademberek, Vicsorgó viperák, Vallásos vandálok, Vétkező vészbírák. Piciny percemberkék, Pogány pilátusok, Pénzért nártoskodók, Papok, prelátusok, Pipogva pórnépek, Pusztító polgárok, Pertdöntő pribékek, Pénzéhes pajtások. Kegyetlen kőszívek, Konok kajafások, Kéjelgő katonák, Kardosok, kopjások, Kétszínű kópéknak Kíméletlen kara Krisztus Királyunkat Kereszten kínozza. Hitetlen hóhérok, Hatalmas Heródes, Haláltváró hollók, Haláltlátó hitves, Haramiák hada, Haragos hiénák, Haszonleső harcos, Haszontalan hullák. Szürkület, szörnyűség, Szánalmas szenvedés, Szomjatoltó szivacs, Szégyen szegeztetés, Szánakozó szívek, Szitkozódó szájak, Szívettépő szúrás, Szeretet, szolgálat. Meghal a Megváltó, Végetér egy élet, De e halál által A menny a miénk lett. Dömötör Tibor "V trágtiaőátnap “A Krisztus előtt és után menő sokaság pedig kiált vala mondván: Hozsánna a Dávid fiának: áldott, aki jő az Úrnak nevében! Hozsánna a magasságban!” Máté 21:9. A világtörténelemben kevés példát találunk, ahol jobban elénk tárulna egy ember hősiessége, mint Krisztus virágvasárnapi Jeruzsálembe való bevonulásakor. Jézust az írástudók és ellenfelei életre halálra keresték, ürügyet koholtak elf ogatás ára és mindent elkövettek, hogy elpusztítsák. Átlag ember meglátva az idők jeleit, visszafordult volna. Krisztus azonban nem titkos rejtekhelyeket keresve jut be Jeruzsálembe a nagy ünnepekre, hanem úgyhogy mindenki figyelme reá összpontosul: halljuk a kiáltást előtte — utána: “Hozsánna, áldott aki jön az Úrnak nevében!” Ez a jeruzsálemi diadalmas bevonulás a legnagyobb bátorság jele volt Krisztusnál; kész szembe nézni élettel — halállal, baráttal és eHenséggel egyaránt. Tudja, hogy földi útja vége felé jár, szívét átjárja a szeretet s ez viszi virágvasárnaptól nagypéntekig. Krisztus jeruzsálemi bevonulása roppant élesen elválasztotta az embereket egymástól; egyrészt ott az utón kialakult az őt követők serege, akik MESSIÁSNAK tartották urukat, és éltették, “hozsánnát” kiáltottak felé; másrészt, ott voltak az ellenségei is, akik talán soha jobban nem forrtak a dühösségtől, mint ekkor. 1. ) Óh, a barátokról, a tanítványokról nagyszerű szólni, hiszen a Szentírás is őket említi első sorban. Krisztus tanítványai azok, akik három évig jártak Mesterükkel, és most az út végén úgy látják, hogy eljött az idő az Ő uralmának a megalapítására. Zöld ágakat, virágot, pálma leveleket terítettek le az útra, s azt szórták amerre ment. Mindenképpen kinyilvánították, hogy ők pedig Krisztus tanítványai; nincs már bennük kétség, nem kérdezik aggódva titkon, hogy vájjon kicsoda ő. Péter megfelelt a kérdésre: “Te vagy a Krisztus az élő Isten fia!” De nemcsak a tanítványok szűk kis csoportja, hanem ott vannak azok is az ünnepi menetben, akik látták csodáit, szívükkel vaHották, hogy az, aki mind ezeket cselekedte, csak Isten Fia, a MEGVÁLTÓ lehet. Harsogott tehát a jeruzsálemi úton mind jobban és jobban a Krisztust királlyá kiáltó szó: “Hozsánna, áldott aki jő az Úrnak nevében; hozsánna a magasságban!” 2. ) De Krisztus bevonulása elkülönítette, mint a vízválasztó hegy a forrásokat, a népeket is; azokat, akik az ő ügyének gyűlölői és eUenségei voltak, vagy még inkább azokká váltak virágvasárnaptól nagypéntekig. Máté evangéliuma azt jegyzi meg ezekről, hogy az egész város “felháborodék”. Mások csak annyit kérdeztek: “kicsoda ez?”, mikor Jézusra mutattak, amint látták őt tovább menni maguk között, óh, de hányán lehettek azok között, az óvatosak között, akik nem is szóltak, de lelkűk mélyén ott égett a gyűlölet és az Isten elleni lázadás tüze. Bármilyen jó ember lett légyen is Krisztus, nekik eleve nem volt róla jó véleményük. Csufolódva kérdezték egymástól: “támadhat-e valami jó Názáretből?” Csak azt látták, amit az emberek ma is sokszor látnak: mi az, amit Krisztus a törvény betűje ellen tett, hogy szombaton gyógyított, hogy olyan csodákat cselekedett, amilyeneket, még soha senki. Éppen ezért Krisztus ellenségei csak gyűlölték őt. Virágvasámap még nem tudták kimutatni borzalmas gyilkosság-
