Magyar Egyház, 1971 (50. évfolyam, 1-12. szám)
1971-02-01 / 2. szám
4 MAGYAR EGYHÁZ Borshy Kerekes György elment a vég felé a parancs szerint, most már megnyugszik addig, mig jön a második dicsőséges reggel, a feltámadás reggele s majd oda áll Ura elé, hogy elvegye jutalmát. Borshy Kerekes György a 79 évig tartó “egyetlen utat” megjárta. Különleges, gazdagon megáldott gyermeke volt Istennek. Borshy Kerekes György fölénk nőtt, amerikai magyarok fölé, mint egy óriás tölgy a fiatal erdő fölé. Fölötte volt az erdőnek, ezért minden vihar őt érte először, villámok feléje cikáztak, orkánok őt tépték, mig a kisebb fák felett észrevétlenül úsztak el a sötét felhők. Minden szellő az öreg tölgy lombkoronáját akarta megcibálni, minden gyarló zivatar az ő lombját akarta megtépni, igaz, hogy rámosolygott a kelő nap sugara, s a lemenő fáradt nap neki intett utolsó csókot. De sok kósza szellő akarta megtépni Borshy Kerekes György biborból aranyba érő leveleit. Nem őt bántották meg, hanem minket, akik szerettük, akik sokszor kurucos büszke énünk megtestesülését láttuk benne. Oly sokszor szerettünk volna olyan lenni, mint ő, mert ami belőlünk hiányzott, benne megvolt. Ki kételkedik saját szíve hű magyarságában? Ki az közülünk, aki bántani akarná fajtáját? Ki az közülünk, aki sok vesztett csaták keservén tanult diplomáciájával ne akarná védeni az ősi földet? Ki az közülünk, aki ne tartaná magát jó magyarnak? Borshy Kerekes György jó magyarságában, becsületes tiszta szívében nem kételkedtünk, mint ahogy nem kételkedünk a saját magyarságunkban. Ennél a koporsónál tanuljuk meg, hogy negativ magyarság az, amelyik abban éli ki magát, hogy a másik magyarba bele mar. A pozitiv magyarság épít, sebeket kötöz, utat mutat, életet ment és a magyar lélek pásztortűzét nem engedi kialudni. Óh, ha megszólalnának most azok, akik 47 éven át kaptak Borshy Kerekes magyar szíve szeretetéből, akkor döbbenénk meg azon, milyen áldottan jó magyar szíve volt neki, aki a Magyar Szövetségen, a segítő szerveken keresztül adott ajándékot, segítséget, révet, menedéket, vigasztalást sok sok bujdosó, fájó szívű magyarnak. Ott, ahol Borshy Kerekes György járt, nagy lelkűség, jóság született és áradt szegény magyarok felé. Hogy az Amerikai Magyar Református Egyesület annyi sebkötöző és könnytörlő jóságot osztott szét az elmúlt 35 év alatt, többek között annak is köszönhető volt, hogy Borshy Kerekesnek aranyból volt a magyar szíve. Nem költői, nem szónoki nagyítás, hiszen az Ige fénye alatt mondjuk, hogy Borshy Kerekes György amerikai életünk egyik legnagyobb magyarja volt, aki többet szolgált és tett a magyarságért, mint bárki közülünk. Porai hazakerülnek szíve dobbanásáig szeretett borsodi hazájába. Sokszor mondotta, hogy az szereti és értékeli hazáját igazán, aki testben távol él tőle és az ilyen embernek tud fájni igazán a “megszépítő messzeség.” Nemcsak a földet, a magyar embert szerette haláláig, hanem szerelmese volt a magyar szónak. Az édesanyjától tanult édes magyar nyelv, de sokszor vált virágszirommá, szépséggé ajkán és tollán. Szabó László, a költő amerikai pap a fiatal gyermeket bevezeti a magyar vers tündér világába s megszereti a verset. Maga is hozzá kezd verselni. Diák korában verseit újságok hozzák le, ifjúsági egyletek vezetőivé választják, újságaikat reá bízzák. Fiatal éveiben úgy érzi, hogy íróitoll forgatására teremtette az Isten. Szeretett írni s az újságírásnak mestere volt, amit fiatal éveiben tanult ki. Amikor 5 szerkesztette a “Magyar Egyházat”, Magyar Amerika legjobb lapja volt. Szelleme sziporkázott az amerikai magyar közéletben, mint július 4-én a tűzijáték Amerika egén. A “Testvériség” a legszínvonalasabb magyar amerikai lap volt, ahol műfordításai, versei megjelentek, amik között klasszikus szépségűek is voltak. Az apja almafájá-ról írott verse márványba való. író, költő, műfordító, szerkesztő volt csak azért, hogy a zengő magyar nyelven szolgálja a fajtáját, hazáját, amit szíve utolsó dobbanásáig fájdalmasan szeretett. Isten éles elmével áldotta meg, aki ösztönösen és megfontolva is mindig a legjobbat választotta az alkalmak közül. Prófétai meglátásai voltak. Nagyon szegény volna amerikai magyar életünk, ha az ő meglátásai nem épültek volna bele. Református Egyesületünket ő tette hatalmassá. Bámulatos szervezői képessége volt. 34 évig szolgálta ezt az Egyesületet és munkatársaival egy nagy egyesületté tette. Ügy beleépítette az amerikai magyar életbe, hogy addig lesz Amerikában magyar élet, mig ez az Egyesület létezik. Borshy Kerekes magyarság szolgálatát majd az a krónikás írja meg igazán, aki megírja az amerikai magyarság történetét. Számomra azonban mégis csak a legfontosabb az ő lelkipásztori képe. Utódja voltam ott, ahol ő templomot épített s ahol én 20 évig hirdettem az Igét. Utódja voltam, mint a Nyugati Egyházmegye esperese. Szolgálatát akkor is és később is lemértem és sokat tanultam tőle. Tanárnak, írónak, újságírónak készült s az Úristen különös útat járat meg vele, hogy az ő szent
