Magyar Egyház, 1971 (50. évfolyam, 1-12. szám)
1971-10-01 / 10. szám
4 MAGYAR EGYHÁZ Az istentiszteleten szolgáló lelkészek. áthozva az óhazából, az új világba, itt építettek és tettek valósággá a mi hitünk cselédei. Legyen áldott azért az Isten, aki a gyengeségben erőt ád, a szegénységben meggazdagít az Ő lelki és szellemi kincseinek áldásaival. II. Továbbmenve, hirdeti a kis templom harangja tinéktek és a vas-függöny mögött élő és a tőlünk térben távol élő magyar testvéreinknek is: “Semmit ne féljetek!” Új egyházakat építenek áldott kezek, új szeretet intézmény falait emelnek fel hű magyar református áldozatkész szívek, vagy a már meglévő bástyákat erősítik meg, s az anyaszentegyház várát őrzik a mai kor minden ármányságától, a közömbösség, és nemtörődömség hatalmától. Halljátok magyar véreim, amint messzeszólóan figyelmeztet az ige: “semmit se féljetek!” Amikor a magvető kimegy a földre és elhinti a magot, vájjon nem tölti-é meg szívét félelem és kérdés, hogy vájjon kikel-é az elvetett mag? Vájjon szárba szökken-é és ad-é reá az Úr megfelelő időt, áldott napot, hogy felnövekedjék? Éppen igy kétség és kérdés sokszor járhatta át azok szívét, akik a Bethlen Otthon magvetésénél, első elindulása kezdeteinél ott voltak. De az Úr eloszlatta az aggodalmak sötét felhőit, megnyugtatta a háborgó és kétségeskedő szíveket. Hányszor tölthettek el álmatlan éjszakákat, az Otthon igazgatói, felügyelői, hű munkásai, mert nem tudták mit hoz a holnap? Hányszor forgott kockán az egész intézet sorsa, amikor a gazdasági válság idején emberek ezrei mentek tönkre, más intézmények pusztultak el s az itt lakóknak csak ez a vigasztalásuk volt: “Ti ne féljetek!” Az az Úr Isten, aki gondviselője minden teremtménynek, és aki a mező virágait felékesíti, az ég madarait táplálja, fenntartotta a Bethlen Otthont és vezérelte az Amerikai Magyar Református Egyesületet is. S ha ma körülnézünk széles e világban mit látunk? Kicsiny templomok, ahol ezelőtt virágzó egyházi élet folyt, bokrosítva még élnek ugyan, de azok sorsáért felszakad az értük aggódó szerető szívekből a kérdés: “meddig és mit hoz a jövő?” Amikor látjuk, hogy más testvér segítő egyletek is egymás után szűnnek meg, kicsiny magyar református egyházak olvadnak be más nagy amerikai egyházakba, a kérdés a mi szívünkben is az, vájjon “meddig még az út” “vájjon mit hoz a holnap?” S a kis harang csak zúgja rendületlenül a választ: “semmit ne félj!” Ne aggodalmaskodjál, végezd a reád bízott munkát és légy bizonyos, hogy Mennyei Atyádnak gondja van reád. A Biblia sehol sem ígéri Isten gyermekeinek, hogy életük minden csapás nélkül csupa öröm és boldogság ösvényén vezet majd át; de azt ígéri, hogy ha megpróbáltatás lesz is részük, és ha nyomorúságokon kell is áthaladniok, Isten velük lesz. Nos, éz a mindenható Úr biztat most minket is, ‘semmit se félj!”... A hitehagyottak roppant nagy árulásainak korszakában lehet, hogy újabb próbák várnak a mi Otthonunkra és az Amerikai Magyar Református Egyesületre és egyházainkra is, amikor sokan elfordulnak majd a jótól, és inkább követik a gonoszt, Isten helyett a Sátán szövetségesei lesznek és megrendül a bizalom mindenekben; te azonban, aki igazán tiszteled az Urat: “Semmit ne félj!” III. így jutsz aztán el oda, hogy hallod a harang harmadik üzenetét: “Légy hiv mindhalálig!” Lehet, hogy a túlsó part révéhez közel van életed hajója, s nemsokáig kell vámod a mennyei hazahívó szóra, de bármeddig is hosszabbítja meg éltedet az Úr, “Légy hiv, mindhalálig!” Lehet, hogy életed kezdetén, vagy ifjú korod delén vagy, s ma még nem fogod fel teljes erejében, mélységében és magasságában az igét, gondolj arra, hogy az élet olyan, mint a füst és a pára, s bizony hamar elenyészik. Emlékezz azért reá, hogy figyelmeztet Isten: “Légy hív mindhalálig!” Visszatekintve a Bethlen Otthon 50, és az Egyesület 75 éves múltjára számbavehetjük, hogy mennyi ilyen “mindhalálig” hűséges munkásokat adott az Úr nekünk, magyar reformátusoknak, akiknek élete, szeretete és hűsége építette és vitte előre eddig is intézményeinket. Hányán hunytak hirtelen szerencsétlenségben el, amikor idejöttek, vagy hazafelé tartottak innen? Hányán szolgáltak, éltek és hunytak el az
