Magyar Egyház, 1970 (49. évfolyam, 1-12. szám)
1970-06-01 / 6-7. szám
MAGYAR EGYHÁZ 3 “AZ ÁRVÍZBŐL CSAK A TEMPLOM TORNYA LÁTSZIK KI” Ezt a címet adta egyik beszámolójának a Hajdú- Bihari Napló. A magyarországi napilapok — a fővárosiak és a megyeiek egyaránt — tele vannak megrázó riportokkal, összedűlt házakat, menekülő embereket ábrázoló képekkel. Az már bizonyos, hogy az 1970-es esztendő úgy vonul be a Tisza, Szamos, Túr és Maros folyók menti községek lakóinak emlékezetébe, mint a “nagy árvíz éve”. E folyók mentén, amióta az árvízvédelmi töltéseket felhúzták, soha nem mértek ilyen magas vízállást. Több folyószakaszon másfél méterrel is felülmúlta a viz az eddig észlelt és lejegyzett legmagasabb szintet. Vásárosnaménynál egy nap alatt például négy métert emelkedett a viz. Pusztulás Erdélyben Az árvíz először Észak-Erdélyben pusztított. A tavaszi szokatlanul hideg időjárás hirtelen enyhült meg és a havasokban gyors, nagyarányú olvadást okozott. A májusi “zöld ár” évszázadok óta ismeretes és ez önmagában még nem okozott volna a szokásosnál nagyobb problémát. Megtöltve a védtöltések közötti árteret szépen elvonúlt volna éppúgy, mint 1932-ben vagy 1941-ben. Csakhogy ezen a vidéken a gyors olvadás soha nem tapasztalt nagy májusi esőzéssel párosult. Észak-Erdélyben és Szabolcs-Szatmár megyében 48 óra alatt 100 milliméter csapadék hullott. A hegyekről lezúduló óriási víztömegek május 10-én kezdték meg rombolásukat Erdélyben, a Szamos és Maros felső folyásán. A romboló ár elöntötte a part menti falvakat, városokat, így Dés, Kolozsvár és Marosvásárhely mélyen fekvő lakónegyedeit is. Hidakat, útakat, vasútakat, házakat sodort el, tört össze, a romok alá temetve a sokszor éjjel csak álmukból felriadó embereket. A június elején kiadott román jelentés szerint az árvíz 1.4 millió hold földet és 80 ezer lakóházat árasztott el, amiből 33 ezer összedőlt. 270 ezer személyt telepítettek ki 1,100 helységből. 1,800 kilométer közút és 300 kilométer vasút rongálódott meg, 1,050 híd összeomlott, 256 ipari vállalatot ért károsodás, köztük 61 országos jelentőségűt. A romániai áradás 145 halálos áldozatot követelt, 28 személy eltűnt. És ezzel még nem lett vége a nagy csapásnak. Moldvában és a Duna alsó szakaszán még csak ekkor kezdődött az igazi veszély. Részletes jelentéseink ugyan nincsenek, de az bizonyos, hogy a most felsorolt adatok oroszlánrésze Észak-Erdélyre esik, ott is természetesen a folyóvölgyekre. Mivel pedig a magyarság a folyók mentén lakik, számarányán jóval felüli a vesztesége mind emberéletben, mind pedig anyagiakban. A Szamos például Szatmár-Németi fölött több mint 12 helyen törte át a gátat és a város, valamint a part menti magyar falvak legnagyobb része víz alá került. Az árvíz nyomai a nagyhódosi református templom falán Az árvíz Magyarországra zúdul Romániából, éppen a gátakon áttört víz zúdult először Magyarországra is. így öntötte el Csengert, Csengerújfalut, Jánkmajtist, Porcsalmát és sorban a többi Szamos menti községet, a másik oldalon Fehérgyarmatot és az egész Túr-mentét. Aztán a folytonos esőzés annyira meglazította a gátakat, hogy azok nem bírták a víz nyomását. Először Tunyogmatolcsnál tört át, és a 3-4 méter magas vízfal 20 kilométeres sebességgel tört rá a községre, amit csaknem teljesen elpusztított. Itt valóban csak a templom tornya látszott ki a vízből. Azt el kell ismernünk, hogy a magyar árvízvédelem hősies munkát végzett. A honvédség azonnal kivonult és most az egyszer még a megszálló szovjet hadseregnek is hasznát látta a lakosság, amelynek a feladata pedig 25 év óta csupán az, hogy a magyar népet kordában tartsa és hogy Magyarország maradjon a Szovjetunió csatlósa és gyarmata. Főképpen a szovjet hadsereg helikopterei segítettek az emberek mentésében. Amikor a háztetőre szorultakat már sem az úgynevezett “kétéltű”, tehát vízen és szárazon is mozgó katonai járművek és motoros pontonok sem tudták elérni, a szovjet meg a magyar honvédség helikopterei húzták fel őket. A jelentések szerint 4150 embert. Ennek köszönhető, hogy a magyar sajtóközlemények szerint csupán Jánkmajtison temetett maga alá három embert az összeomló ház, őket is azért, mert nem engedelmeskedtek a kiürítő parancsnak, elbújtak a padláson. 45 község víz alatt Május 14-töl 18-ig a Szamos-Tisza-Túr folyók közötti területen 45 községet árasztott el a víz. Pedig a lakosság valóban mindent megtett, hogy lakóhelyét
