Magyar Egyház, 1970 (49. évfolyam, 1-12. szám)
1970-05-01 / 5. szám
MAGYAR EGYHÁZ 3 Dienes László: intés és bátorítás KONFIRMÁLTAKHOZ Légy hív mindhalálig és neked adom az életnek koronáját, mondja János Jelenések könyve 2:10. Isten Lelke mindenekelőtt egyetlen szót akar itt hangsúlyozni hatalmas erővel: hűség, vagy hívség. Légy hív! Ifjú Testvérem! Én azt hiszem szükséged van erre a buzdításra s fogadd az egyháztól, mint drága útravalót. Mert éppen a hűség területén van a legtöbb baj, a legtöbb kívánnivaló az emberek életében. Hol van a hű barát, aki jóban, rosszban kitart, helytáll, szeret, segít? Ritka, mint a fehér holló. Mennyi nyomorúság a hitvestársi hűségben, sőt sokszor már a jegyességi hűségben! És beszélhetnénk a testvéri hűség, a gyermeki hűség, a szülői hűség hiányáról is. Mindenütt, de mindenütt elszomorító példákkal találkozunk. Hol van a hűség, a kemény megmaradás az eszmék mellett, a felismert jók és szépségek mellett? Mindent az önérdek, az önzés diktál. Elveiket, eszméiket a divat, a széljárás szerint cserélgetik az emberek. Amire ma esküsznek, holnap megtagadják. Bizony, a mindennapi életben is szükséged lesz a bíztatásra, a tanításra: Légy hív! És folytathatnánk így is: Légy hív magyarságodhoz, hazádhoz, — megtépett, szomorú állapotában is! Légy hív a munkádhoz, a könyvedhez, a múlt értékeihez, — a küzdelmek és nehézségek között is! De vedd a szívedre, hogy az igében nemcsak ezekről van szó. Többről is. Légy hív azokhoz, amiket hallottál a konfirmációi órákon, amiket tanultál, elhittél! Nem emberektől vetted, Isten Lelke cselekedte azt. S ha azokból bármit is megtagadsz, Isten Lelkét tagadod meg s ugyanakkor saját igaz életedet, boldogságodat dobod el. Az bizonyos, hogy nem csekély a kívánalom: hű maradni mindhalálig. Hű maradni, mikor jön az ezerarcú ördög. Mikor csillogtatja örömeit, aranyát, földi kincseit, jaj de nehéz lesz azt mondani: nem kell, én mennyei kincsekre vágyom, én tiszta örömöket, a lelkem üdvét akarom. Vagy mikor jön a kínokkal, gyötrésekkel, betegséggel, csapással, de nehéz lesz azt mondani: Sátán, mindezt elveszem, de nem a te kezedből, hanem az én Uramnak, Istenemnek kezéből és megnyugszom sorsomban. Hűség mindhalálig! Nincs is talán ilyen, azt mondod. De van! Jézus hűsége halálig való hűség volt. Vállalta a legdrágább terv végrehajtását, a bűnös, elveszett ember megváltását. És mondd, hol volt csak egy pillanatra is hűtelen? Vagy azt hiszed, Neki könnyebb volt? Elhagyni a szép mennyországot; aki tiszta, szent, ártatlan volt, annak magáravenni a bűnt, amit legjobban útált, — könnyű volt? Vagy azt hiszed, könnyű volt a halál-tusa a Gecsemáné kertben s a halál kínja a Golgotán? Ó nem! Mégis hű maradt. S most Ő mondja neked, légy hű te is! Az úton, a harcodban nem leszel soha magadra hagyva. A hűséges Isten a keresztségben gyermekének fogadott, üdvösségedet megígérte. Higyjél Benne! Ebben a hitben megállani lehetséges. Hűtlenné válhatsz sok mindenhez. Hűtlenné válhatsz a Bibliádhoz, ámbár rettenetes nyomorúság lenne; hűtlenné válhatsz a templomhoz, az egyházhoz, ámbár rettenetes nyomorúság lenne; az ének, ima megkevesbbedhet, vagy elfogyhat a szádból, de a hitben megmaradni lehetséges. Emlékezz, mit mondott Jézus Péternek: “Simon, Simon, a Sátán kikért titeket... de én imádkoztam érted, hogy el ne fogyatkozzék a te hited.” A hit is megerőtlenedhet, de el nem fogyhat, mert Jézus imádkozik érted. Az a boldog reménységem, hogy te már, Ifjú Testvérem, teljes hitetlenségbe nem hullhatsz alá, mert Jézus hű marad. És te?? A csak e világhoz tapadt élet azt mondja: nem érdemes. A hűség bolondság, nem időszerű. Felégni, elnyűni a munkában, a családban, mikor olyan szép és kívánatos a világ. Megmaradni a hitben, mikor azzal hátratétel, hántás, sőt úgy lehet üldözés jár, bolondság. Isten Lelke mást mond, Isten jutalmat ígér a hűségért. Koronát. Vagy így is mondhatom, a teljes szépség hervadhatatlan koszorúját a fejedre. De ez a koszorú nemcsak a szépség, hanem a győzelem jelképe is lesz. Harcoltál a földön bűnnel, testtel, ördöggel, világgal és győztél. Győzött benned és veled Krisztus. És győzelmi koszorúdat látva mosolyog az Isten, örülnek az angyalok s boldogan köszöntének az előrement lelki-testvérek. Gyermekem! A szívemet teszem elődbe, anyád imádságára hivatkozom, Isten szerelmét, hűségét láttatom, könyörgök, gyémánt betűkkel írom szívedbe az igét: “Légy hív mindhalálig!” mindegy, hogy békességben élünk vagy háborúságban. Még az is mindegy, hogy mit tesz körülöttünk vagy éppen velünk a hitetlenségnek és a gonoszságnak kegyetlen világa. Többé nem félünk, nem remegünk és nem leszünk tele kishitűséggel, hanem mindenben ráhagyatkozunk Istennek szent, tökéletes és bölcs akaratára, mellyel a világot megteremtette és fenntartja és az embert Krisztusban megváltotta és Szentleikével örök életre juttatja. Dömötör Tibor
