Magyar Egyház, 1970 (49. évfolyam, 1-12. szám)
1970-04-01 / 4. szám
MAGYAR EGYHÁZ 3 Borbás Antal: PÜNKÖSD KÜSZÖBÉN ”És lesztek nékem tanúim...............” Ap. Csel. 1:8. “Mindnyájan egyakarattal együtt vaiának.” Ap. Csel. 2:1. Az északi sark felfedezésére indúlt el egyszer egy merész tudományos társaság. Hajójuk először meleg vizeken, gyönyörű szép szigetek mellett haladt előre. Később azonban lassanként elmaradt az életet jelentő szárazföld s begymagasságú jégtömbök úszkáltak a beláthatatlan tengeren. Aztán egyszerre a hajó is megállott, mert odafagyott a jégtáblák közé. A bajó utasai egvideig türelemmel várták az idő jobbrafordulását, a jégtömbök olvadását és a hajó felszabadulását. Mikor azonban élelmük és tüzelőjük megfogyatkozott, az utasok két pártra szakadtak. A türelmetlenek, kilátástalannak gondolván a helyzetet, azt követelték, hogy el kell fogyasztani minden maradék élelmet, azután fel kell gyújtani a hajót is. “Lakjunk jól még egyszer s melegítsük meg utoljára dermedt tagjainkat is." A másik csoport azonban azt mondta: “Várni kell, hinni és bízni kell.” S fegyverrel a kezükben, hittel a szívükben, őrtállva vigyáztak, bogy a rombolni akarók kárt ne okozzanak. S hitüket siker koronázta. Nemsokára eljött a tavasz s vele együtt a meleg áramlat s azzal az olvadás. A hajó felszabadult és céljához jutott. A kitartók és bízók pedig megkapták hitükért és hűségükért fáradozásuk jutalmát, a nemes vállalkozás jóeredményét. így indult el egykor a keresztyén egyház hajója is a nagy vállalkozásra, Isten rendelése szerint az emberi világnak bittel való meghódítására. Eleinte ez a hajó is a jóreménység szigetei mellett haladt el. Később azonban az ellene támadt irigység és gyűlölet miatt vértengerbe jutott s a halálos kegyetlenség sziklái között hánykódott. Az utasok itt is két pártra szakadtak és szakadoznak máig is. Az egyik rész ma is hamar elveszti a bitét. Kész volna a hajót eladni és az árán megosztozni. Szomorít jelek mutatják, hogy sokan tüzes csóvát dobnak erre a szent hajóra. De bála Istennek, a másik csoport itt is azt mondja: “Hinni kell, bízni kell.” S a hitnek fegyverével, az Isten igéjével őrködik és hadakozik. És hiába ármánykodik a hitetlen és mindennel elégedetlenkedő világ: az egyház, ez a közel 2000 esztendős bárka, királyi Kormányosának, az Isten Fiának Szent Leikétől vezettetve, minden ellene támadó istentagadó áramlattal szemben is halad előre tovább a maga útján, hogy Istentől kapott rendeltetése szerint kitűzött céljához érjen. És oda is ér, csak hívő lelkek hűséges serege álljon a hajó Kormányosa, Jézus mellett imádságos munkával, az áldozatkészség és hűség fegyverével, mint egykor amaz első pünkösd alkalmával a 12 tanítvány és a hozzájuk csatlakozott 3000, azonkívül az évszázadok folyamán Krisztus melletti hitükről és hűségükről bizonyságot tévő sokszáz milliók serege. Húsvét után az egyházi év utolsó nagy állomása: pünkösd következik, az Áldozócsütörtökön mennybeemelkedett Úr Jézus ígéretének, a Szentlélek eljövetelének ünnepe. Álljunk meg ennél a keresztyénségre nézve rendkívül fontos jelentőségű határmezsgyénél és figyeljünk fel. Amig ugyanis a karácsonyra még ma is megkülönböztetett buzgósággal és sokszor erejükön fölüli áldozattal készülnek az emberek, s amig a húsvét ünnepe elé is nagy várakozással néznek: a pünkösd mintha elvesztette volna jelentőségét manapság itt ebben a rohanó világban. A legtöbben szórakozással, Isten házának látogatása nélkül, töltik el ezt az ünnepnapot. Pedig Pünkösd nélkül nem teljes a mi kérésztyénségünk. A karácsonyi hajnalcsillag hiába gyulladt ki a világra ráborult sötét éjszakában, ha nem lesz belőle a mi életútunkon is Isten Szent Lelkének verőfényes pünkösdi napja, a tanúbizonyságok ünnepe. Éppen azért Isten melletti, Jézus melletti, és az egyház melletti bizonyságtevésre van ma szükség, hogy a jelenvaló világ önzésével és közömbösségével, hitetlenségével és istentagadásával szemben “mindnyájan egyakarattal együtt” legyünk, hogy hitünk megszentelt hajója, a Krisztus egyháza szüntelenül előre haladjon s bennünket, szegény magyar utasokat is a kitűzött cél felé, a biztos révbe, az Isten országa békességébe és boldogságába, az üdvösségre vigyen. mseivel, cselekedeteivel és bizonyságtevésével. Testvéreim! Idegennek és jövevénynek érzitek magatokat a világban? Ne veszítsétek el hiteteket és reménységeteket! Ez az Isten akarata és ez a mi keresztyén hivatásunk! Ne felejtsétek el, hogy csak addig vagyunk hűséges szolgák és a keresztyénségre, amig mi tudunk mások lenni, mint a világ! Csak addig van szükség az egyházra és igaz tanítványok, amig vállaljuk a Mester sorsát és amig visszük a keresztet! Önmagunk keresztjét, egyházunk keresztjét, népünk ke resztjét és az emberiség keresztjét! A keresztet pedig csak az hajlandó vinni, aki érzi és tudja, hiszi és látja, hogy idegen és jövevény a világban. Dömötör Tibor
