Magyar Egyház, 1970 (49. évfolyam, 1-12. szám)
1970-03-01 / 3. szám
MAGYAR EGYHÁZ 9 Judás önmagát bűntette meg egy szörnyű halállal, amiért elárulta Mesterét. Judás azt mondotta a főpap katonái, szolgái előtt, hogy ismeri őt és csókkal mondja meg a poroszlóknak, hogy kicsoda a názáreti Jézus. Péter átkozódva, esküdözve tagadja le azt, hogy Vele volt, hogy nem ismeri Őt. Nagy és vigasztalan a bánata Máriának, a Jézus anyjának. Nagy és vigasztalan a bánata a többi szent aszszonyoknak, azoknak, akik szerették Jézust. Nagy a bánata a tíz tanítványnak, mert a szeretett mester szörnyű halállal halt és mindennek vége van fájdalmasan. De van-e olyan bánat, mint a Péter bánata? Előre figyelmeztetett és mégis elárultam. Az utolsó nagy csalódást én okoztam neki. Testi fájdalmát én tetéztem lelki fájdalommal. Akkor lettem hűtlen hozzá, amikor a hűségemre a legnagyobb szüksége volt. Óh, de fájhatott a szíve, óh, hogy gyötörhette lelkét hűtlensége, mert elárulta a testté lett szeretetet. Óh, de fájhatott neki árúlása. Hiába sírta el a keserű bűnbánat könnyeit abban az éjszakában, amikor az ő Ura gyötrődött. Bánata és szégyene elviselhetetlen volt, mert elárulta azt, akit szeretett. Nagypénteken és nagyszombaton azt hiszem a legszomorúbb ember a világon Péter volt, aki lelkét marcangolta keserű önváddal. Óh, ha jóvá tehetném, ha csak egy pillanat adatna, hogy elébe álljak és ennyit elzokoghatnék: Uram, halálosan szerettelek akkor is, amikor elárultalak, de nagyon, nagyon gyenge voltam. De minden jóvátehetetlenül késő... És jön a legdrágább hír, amit Péter valaha hallott. Még az angyal is szánja a vergődő Pétert. Egy külön üzenet, “de mondjátok meg Péternek. . Ha valakit nagyon szeretünk s látjuk, hogy nagyot esett, elzuhant, nemcsak a szívünk, de a karunk is tele van gyöngédséggel és úgy segitjük talpra állani. A feltámadott Krisztus tudja, hogy Péter nagyot esett és minden irgalmával, szeretetének gyöngédségével emeli fel Pétert a mélységből, amikor angyalával üzenteti: “mondjátok meg Péternek.” Mit érezhetett Péter, amikor meghallja a neki szóló üzenetet, ki tudja azt elmondani. Gyötrődő, fájó szívének micsoda örömhír — odaállhat Krisztus elé és mondhatja, vallhatja úgy, hogy a mindenség rezgi vissza: Uram, Te tudod, hogy szeretlek Téged! Nem Írják le az evangéliumok, hogy mit mondott az élő Krisztus Péternek az első találkozáskor. Nem mondják el azt sem, hogy Péter mit próbált mondani. Mi tudjuk, hogy nagycsütörtöki bűnbánati könnyeit az angyalok vitték az égbe, mint a föld legszebb kincsét. Tudjuk, hogy húsvétkor tele volt a szeme könnyel, de ezek a könnyek öröm könnyek, amiben a napsugár szivárvánnyá válik. Egyszer a mi szemünkben is ott ragyognak ezek a könnyek, mint a Mária Magdaléna szemében, amikor mi is felismerjük Megváltó Urunkat: Rabbonni! Mondjátok meg Péternek, az árulónak, a Krisztus tagadónak van újrakezdés. Az Élet Fejedelme — sok, sok árúlás után elfogadja hűségvallomásunkat. Ki az közülünk, aki el ne árulta volna, meg ne tagadta volna már, meg nem sokasitotta volna már Krisztus lelki fájdalmait. Bizony mindenki.—Halljátok, nekünk bűnös árulóknak is szól a húsvéti üzenet. — Krisztus azt akarja, hogy mi is tudjuk, hogy Ő érettünk halt és támadott fel. Mi velünk is akar találkozni életünk Galileájában. Fogadni akarja bűnbánatunkat, fogadkozásunkat és el akar indítani minket egy útra, ahol Róla bizonyságot kell tennünk. A tanítványoknak el kell menni Jeruzsálemből, ahol Krisztust nem fogadták el, ahol megfeszítették. Haza kell menni az ünnepek elteltével a régi ismerős helyre, Galileába, ahol Jézus kijelentette magát és ahol a legtöbbet mondott el az ég titkaiból. Jézus nem a nagycsütörtöki gyötrődésnek, nem a korbácsolás, a megaláztatás, a töviskorona és a kereszt helyén akar találkozni tanítványaival, hanem a kedves Galileában, ahol ezer édes emlék beszél a szeretetről és gyöngédségről. Galileába kell menni az ünnepek városából, a munka, az élet hétköznapjai színhelyére. Ez a találkozás helye. Mondotta is, hogy majd feltámad a halálból és itt fognak találkozni. Óh, ha emlékeztek volna erre a kijelentésére, de sok felesleges szenvedéstől, de sok szívfájdalomtól és bánattól menekültek volna meg. Nem kell Jeruzsálemben élni azért, hogy a feltámadott Krisztussal találkozzunk. Lehet Vele találkozni az otthonunkban, munka helyünkön, ott, ahol mindennapi kenyerünket keressük, ahol élünk, ahol már találkoztunk Vele. Jézus egy néhány tanítványának és a szent asszonyoknak Jeruzsálemben mutatta meg magát, de az ötszáznak Galileában, ott, ahol velük lakott, ahol csodáit tette és tanításait el mondotta. Az angyal azt köti a tanítványok szívére, hogy előbb higyjenek és engedelmeskedjenek és azután látni fognak. Az örök húsvéti evangélium azt hirdeti nekünk, hogy, akik hittel mennek el a húsvéti sírtól, hogy a boldog tapasztalatukat mondják el a sérült és gyenge hitű tanítványoknak, azok előtt ott jár Jézus a Galileába vezető úton és ott majd meglátják Őt. Krisztus feltámadott, Ő élő személyiség, Vele lehet találkozni. Először higyj a feltámadott Krisztusban és azután egyszer meglátod a te Galileádban a feltámadott Krisztust. Mondjátok meg minden bűnös embernek, hogy semmi sem veszett el. Lehet újra kezdeni, mert Krisztus él és türelmetlenül várja, hogy bűnbánatunk könnyeit elsírjuk és a legszentebb, a legőszintébb vallomással elmondjuk: Te tudod Uram, hogy szeretlek Téged. Ámen.
