Magyar Egyház, 1970 (49. évfolyam, 1-12. szám)
1970-03-01 / 3. szám
MAGYAR EGYHÁZ 5 Jézus másképpen is végrehajthatta volna a csodát. De nem akarta. Szívük kapzsiságára, helső gonoszságukra mutatott így reá. Amikor a csodálatos idegen eltávozott, azt hitték, megoldották a kérdést. Nincs tovább mitől tartaniok. Nem döbbentek reá, bogy a Megváltó elvesztésével javaiktól is megfosztották magukat. Gazdagságot nem lehet bölcsen élvezni, ha valaki hátat fordít annak, akitől kapta. A pénz ugyan úrrá tehet, csak az a nagy veszély áll fenn, hogy az anyagi javak lesznek úrrá az emberen. Mit használ az embernek, ha az egész világot magáénak tudhatja, de elveszti lelkét? Szomorú és tragikus, hogy amikor Isten közelségét kellene megéreznünk, akkor szoktunk hátat fordítani Neki. A választott nép fiai nem Egyiptomban készítettek aranyborjút, hanem a Sinai hegy tövénél, amikor Isten törvényével ajándékozta meg őket. A gazdag ifjút lelkének megváltása érdekelte ugyan, mégis elfordult tőle éppen azután, hogy szemtől szembe találokozott Vele. Judás ott ült az utolsó vacsora asztalánál, Jézus személyes jelenlétében, s onnan, az Ő közelségéből indúlt el az ezüstért. A bibliai történet emberei is ott álltak Jézus előtt, személyes találkozás volt, mégis az üdvösség helyett a disznókat választották. Mi még nem vesztünk el. Ha közelít hozzánk, akarjuk-é, hogy maradjon, vagy mi is azt akarjuk, hogy távozzék? Vájjon mi lesz az örökélettel? Vagy az egyáltalán nem is fontos már? Trombitás Dezső: V ÁLT SÁG “Adta önmagát váltságul mindenekért” (I. Timótheus 2:6). A szavak használat közben megkopnak, elvesztik eredeti értelmüket. A bibliai kifejezések sem mentesek ez alól. Vegyük például az igehirdetésekben olv sokszor hallott szót, hogy váltság. Csak azok számára mond sokat e szó, akik megtapasztalták annak valóságát, erejét. Az átlagkeresztyén hallja ugyan a szót, de valójában nem érti. Úgy hisszük, nem lesz hiábavaló, ha kielemezzük, hogy mit üzen Isten a váltságban, éppen mert nem közömbös számunkra, ígehirdetők számára, hogy a szó odataláljon, ahova célozzuk. Vegyük először a váltság igei alakját: váltani. A kifejezés pénzt asszociál, akár úgy, hogy pénzt felváltani, akár úgy, hogy váltópénzzel fizetni. Jelen esetben, tehát a váltság bibliai szóhasználatában, fizetésről, adás-vételről van szó. Mindjárt többet mond számunkra ez a megállapítás, ha konkretizáljuk az adás-vételt. Az Egyesült Államokban az egyik legszömyűbb fajtája a bűnözésnek a kidnapping, a gyermekrablás. A rablók kiszemelnek maguknak egy gazdag családot és elrabolják a gyermeküket. Utána a szülők fenyegető levelet kapnak, amiben közük, hogy ennyi-és-ennyi dollárt ittés-itt helyezzenek el és akkor visszakapják a gyermeküket. (Emlékezetes, hogy a Lindberg-házaspár igy elrabolt csecsemőjét meggyilkolták.) A pénzt, amit az elrabolt gyermekért cserébe kérnek, váltságdíjnak nevezik. E rövid szóelemzésből is kitűnik, hogy mit akar a Biblia a váltsággal mondani. Itt is váltságdíjról van szó, amit valaki kifizetett. A különbség csak az, hogy nem agy személyt váltott ki ez a valaki a halálos veszedelemből, hanem az egész világot, minden embert. Az a valaki, aki a tranzakciót végezte, nem ezüsttel és arannyal fizetett, hanem egész exisztenciájával, sőt életével. Azt mondta az Emberrablónak: bocsásd szabadon az áldozatot, cseréld ki velem. A kereszt arról tanúskodik, hogy ez a csere megtörtént. Az Emberrabló — a Sátán — elfogadta az Isten fia ajánlatát és szabadon bocsátotta az embert -— minden embert —, hogy a Családfő — Isten — elleni összes dühét annak szerelmes Fián töltse ki. Amikor azt hallod az igehirdetésben vagy olvasod a Szentírásban, bogy váltság, mindig arra gondolj, hogy szabad vagy, mert téged mint, a testvérét, kikért a jó, a tisztaéletű és mindhalálig engedelmes Test\ éred az Ellenség kezéből és teljes összegben kifizette, amit az Emberrabló kért az Atyától érted. Ha nincs hited, használd a logikus eszed: 1. Ósszüleink elbuktak (a Sátán elrabolta őket); 2. a Sátán csak úgy volt hajlandó kiadni a kezéből Ádám leszármazottait, ha teljesösszegű váltságdíjat kap, azaz egy, az Isten képét és hasonlatosságát kiábrázoló embert, akivel azt csinálhat, amit akar; 3. Jézus "adta önmagát váltságul mindenekért”; 4. miután őt veled kicserélték, ez jogilag is, gyakorlatilag is azt jelenti, hogy te szabaddá lettél; visszakerültél az atyai házba és nem kell félned attól, hogy az Emberrabló lelki értelemben véve — a Lindberg-bébi sorsára juttat; 5. az adás-vételi szerződés — a váltságdíj teljesösszegű kifizetése után — téged az abban foglalt javak tulajdonosává, haszonélvezőjévé tett; ó. az akta le van zárva. A váltság egy multidejű cselekményre, méghozzá lefejezett cselekményre való utalás. Kétezer évvel ezelőtt a te helyettesed, kezesed, testvéred a világ végéig szóló érvénnyel a helyedre állt, megfizetett éretted is és az a kegyelem, hogy ezt tudomásulveheted, megköszönheted. A hit valójában nem más mint Jézus ezen, vérig való szolidaritásának a felismerése és hálás szívvel való elfogadása.
