Magyar Egyház, 1970 (49. évfolyam, 1-12. szám)
1970-10-01 / 10. szám
MAGYAR EGYHÁZ 9 ja varrni a gyalázatot... Kik voltak ezek a minősíthetetlenül gonosz amerikai református papok? ... Követeljük a választ! Ha rövid-látók vagyunk, tegyük fel az okulárét, de csak egy “k”-val, akkor talán észreveszünk olyan valamit is, ami nemcsak a Trianoni Parancs aláírásának körülményeire, hanem a születésének, sőt a fogamzásának mikéntjére is világosságot sugároz. Ne menjünk a messze múltba vissza, csak vessünk egy pillantást a Moldvában református erdélyi fejedelmek által felállított Baráciákra, melyeket a bennük lakó katolikus (Ferencrendi) szerzetesek a magyarság gondozására és nevelésére, magyarnak megtartására használtak mindig eredményesen. 1848 után azonban a magyar kát. papok fokozatosan kifogytak és a Sancta Congragacio Propaganda Fidei, melynek ezek missiói tartományává lettek, oláhokat állított a magyarok helyébe, hogy az oláhok javára az ottani magyarságot nyelvétől és magyarságától megfosszák. Aztán nézzünk Horvátország, Bosznia, és Dalmácia felé, ahol az 1900-as évek táján megindult, u.n. “Glagolica” mozgalom, mely a római katolikus szertartásban használt latin nyelv helyett a “glagolica” írásos ó-szláv nyelvnek beállítását követelte és nem hiába, mert Rampola bíboros közbenjárására a pápa azonnal teljesítette a kívánságot. De ezzel szemben nézzünk rá egy fájdalmas magyari képre. Több, mint 400,000 magyar nemzetiségű és nyelvű görögkatolikus kb. 70 esztendőn át hiába kérte szinte állandóan a pápát, hogy őket, akiket az oláh orthodox egyházból görögkatolikussá lett és külön püspökséget nyert oláh fennhatóság alá helyezett, onnan szabadítsa fel és az ott rájuk kényszerített oláh litorgikus nyelv használata helyett a saját anyanyelvükön, magyarul imádhassák az Istent. Csak 1912-feen teljesítette a kívánságukat a pápa, de megcsufolva őket, mert az oláh nyelv használata alól felmentette ugyan a magyarságot, de ezzel szemben az ó-görög nyelv használatát tette reájuk nézve kötelezővé, amiért aztán sokan eloláhosodtak közülük. De maradjunk a tárgyunkhoz sokkal közelebbi időknél. 1929-ben Rómába rendelték az erdélyi kath. magyarság vezetőit, hogy az u.n. Román Konkordátumot” ratifikálják, amit az 1927-ik esztendőben kötött az “Egyház” a magyarság rovására... Az esetet báró Vécsey Aurél: “A legújabb kor Katholikus egyháztörténete” című munkájában ezzel a pár szóval ismerteti: “A konkordátumban világos Róma szándéka: előzékenységet mutatni a görög-román szertartása egyház iránt, hogy megnyerje az egész nemzet jóindulatát; a latin szertartású egyház ennek folytán bizonyos visszaszoritásokat szenved.” Csak annyit kell ehez a mondathoz hozzáadni, hogy a visszaszorítás nemcsak vallási, de iskolai területen is rettenetesen éreztette hatását és hogy a latin szertartású egyház tagjai 99%-ban az erdélyi katolikus magyarok voltak. .. Szaporodtak az oláhok! A másik hasonló eset Csehszlovákiában történt az 1928-ik esztendőben. Erről az említett egyháztörténelem ezeket mondja: “A köztársaság első éveiben a túlzó soviniszta irány hívei rögtön “nemzeti egyházát” akartak alapítani. Több százezer katolikus tényleg apostatált, de a hitehagyottaknak csak negyed része lépett az új szektákba. A többiek vagy felekezeten kívüliek lettek, mert már régebben is vallástalanok voltak, vagy régebbi csoportokhoz csatlakoztak. .. Az 1928-ik év elején a cseh kormány az Apostoli Szentszékei ‘modusvivendit’ kötött...” A modus-vivendi-ről néhány szót kell mondanunk. Ez a római katholikus egyházi vagyon megmentése érdekében kötött szerződés volt, amely szerint, ha a hivek ott hagyták is az egyházat és “csehnemzetivé” lettek, a vagyon Róma birtokában maradt, azzal a megtapasztalt valósággal, hogy a birtokokon azután csak akkor kaphatott magyar ember munkát, ha csehszlovák nemzetiségűek nem akadtak. Ilyen pedig akadt és így sok magyarnak kiesett a szájából a kenyér, aminek következménye lett, hogy a papi birtokok környékén élő magyarság között a házasságkötések száma leapadt és ugyanigy a születéseké is, ami az 1828 év előttihez viszonyítva a “modus-vivendi” után pár évre több mint 50 százalékkal csökkent... Kétségtelenül ügyes volt a politika, mert azt mint Jan Mirejovsky cseh papnak a “Krestanska Revue” című lapja 1947 júniusi száma Írja, hogy Csehszlovákiában a protestáns magyar egyházak és lelkészek megélhetésére való u.n. földbirtokokat mind elkobozták, de a katolikusokét nem háborgatták... Befejezésül csak annyit még, hogy vizsgáljuk meg a szemüveget, miélőtt az orrunkra tennénk, mert sokan vannak ezen a világon, akik vakká akarják tenni a sokat szenvedett és szinte halálra kinzott magyart, hogy aztán mindenféle ürüggyel, a felekezeti széjjel húzással, a Habsburgiánus maszlagokkal erőtelenné tegyék és beletegyenek az orrába karikát, hogy az arra kötött láncon rángathassák a maguk céljai felé. .. Isten áldd meg a magyart azzal is, hogy tisztán lásson és ne tévessze el az életre vezető utakat. Őrszem
