Magyar Egyház, 1970 (49. évfolyam, 1-12. szám)
1970-06-01 / 6-7. szám
8 MAGYAR EGYHÁZ Az avatási bankett közönsége. Gyula ez alkalomra írt “Kossuth Apánk” című költeménye. A műsor keretében Dr. Béky Zoltán a Református Egyesület aranyérmét adta át Szőke Istvánnak és Nagymihály Gáspárnak, a gyülekezet viszont Dr. Béky Zoltánnak, Nagymihály Gáspárnak valamint az Építési Bizottság tagjainak ajándékozott díszes emlékplaketteket. Felejthetetlen nap volt. Bár másutt is idegismétlődnék ez a miamii csoda Magyar Amerikában. Az anyagi feltételek nem egy helyen megvannak, csak a miamiiakéhoz hasonlóan a hit merészsége és a sáfárok látása kell. Mert Isten kegyelme készen várja őket. H. A. Részletek Dr. Béky Zoltán avatóbeszédéből: Néhány évvel ezelőtt ezen a helyen puszta terület volt. És akkor jött egy törhetetlen hitű székely pap — Péter Antal — és jöttek az ország minden részéről a pihenni vágyó, megfáradt magyarok, akik itt, ezen a puszta helyen álmokat álmodtak és látomásokat láttak. A Református Egyesület segítségével megvásárolták ezt a helyet és az álmok kezdtek valóra válni. Megépül a Kossuth Ház, a templom. Aztán megpróbáló idők következnek. A nyáj meghasonlik önmagával és pásztorával s a széthullás veszélye fenyegeti. Ekkor jelenik meg közöttetek az amerikai magyar reformátusság egyik kiváló lelkipásztora, Szőke István, aki erős kézzel veszi kezébe a kormányzást. Aki az álmokat tovább álmodja, s az egyházhoz hű maradt tagok, presbiterek segítségével — és itt ki kell emelnem egy kiváló magyart; Nagymihály Gáspár építészt, valamint ismét a Református Egyesület segítségét — egymás után valósítja meg az álmokat: megépül a paróchia, s ez a csodálatos új alkotás, ahol pihenni vágyó, megfáradt emberek fognak otthont találni. Ez az alkotás beszél a miamii magyar reformátusság hűségéről, szívéről, szeretetéről és soha meg nem szűnő reménységéről. Valóban igaz az, amit az Ige mond: “Ha az úr nem építi a házat, hiába dolgoznak azon annak építői”. Az Úr Isten adta ennek a nagyszerű építkezésnek a látomását, ő rendelte el, hogy ez legyen, ő fogadtatta el hűséges szolgájával ezt a nagyszerű ügyet, ő volt az, aki akarta, aki Szent Leikével reménységet adott, elégséges hitet ajándékozott és aki a testvér-segítő szeretetnek erre a nagy alkotására indította a szíveket. Pihenni vágyó, munkában megfáradt, Isten és egyháza szolgálatában megöregedett emberek otthona lesz ez. új otthon az élet alkonyán. Micsoda hit kellett ehez, hogy megvalósítsátok, pedig közületek már sokan abban a korban fogtatok hozzá ehez a nagy alkotáshoz, amelyet a költő így énekelt meg: “Térdem remeg, hajam fehérük, orcám redős .... öreg vagyok az új évet megértem ismét Nem vittek el búk, kor, bajok. . . . Simeonról, Isten öreg szolgájáról szól ez a vers nagy költőnk, Tompa Mihály megfogalmazásában, akinek élete, célja, vágya, reménysége mégis minden öregsége ellenére az, hogy meglássa Istennek ama napját. . . Van az élet alkonyán új reménységünk, otthonunk, ami a miénk. A miamii egyház otthont ad azoknak, akik szívük hűségét és szeretetét idehozzák. Itt igazán a szentek közössége alakulhat ki, igazán Istennek tetsző olyan életforma, amelyben áldássá lehet az öregség, s egymás terhének hordozásában könnyebb lesz a betegség és a gyengeség elviselése. A lelki otthon és a kultúrális otthon, az Isten Háza és a Kossuth Ház mellé ide épült ez a nagy családi hajlék. .. Miamii magyar egyház, alkotásotok a hitnek, a szeretetnek a megvalósulása. Isten adta a látást, Isten adta a tervet és Isten adjon erőt az Ő országának további építésére. Ebben a hitben áldom meg, avatom fel és adom át áldott rendeltetésének ezt az épületet az Atya, a Fiú és a Szent Lélek Istennek a nevében. Ámen. Dr. Harsányi András felavató imádsága: Áldassék és magasztaltassék a Te szent neved, élő Isten, aki lakozást vettél magadnak az emberek közt és aki együtt vagy a Te népeddel. Még az egeknek egei sem fogadhatnak be Téged, de a szentek közösségében bizony megmutatod magadat. Imé, mint a Te szenteid közössége vagyunk itt — nem mintha bűnök, hibák, gyengeségek, előítéletek és indulatok nélkül valók lennénk, de éppen abban vesszük bizonyságát annak, hogy a Te szenteid közössége vagyunk, hogy ezt a házat megépíthettük. Elválasztottál és elhívtál minket arra, hogy ezt a házat megálmodjuk, megtervezzük, megépítsük. Magasztalunk ezért Téged. Ihletést adtál és képzelőtehetséget, erősítettél és megtartottál, a visszavonást eltávoztattad és a szíveket egybehangoltad. Magasztalunk ezért Téged. Ura voltál az elemeknek, pásztora a sáfároknak, őrizője a munkásoknak. Magasztalunk ezért Téged. Könyörgünk, őrizd tovább ezt az épületet, hogy fundamentuma meg ne rendüljön s falai megálljának. De különösképpen könyörgünk majdani lakosaiért. Tenéked ajánljuk fel életüket. Végezzék napi munkájukat a Te nevedben. Beszédjük meg ne bántsa a Te Szentlelkedet. Legyen életük vidám, de szórakozásuk meg ne szentségtelenítse otthonukat. A vendégszeretetről meg ne feledkezzenek, még kevésbbé az atyafiak közt lévő egyességről. Legyen ez a ház is a Te házad, legyenek a benne lakók a Te néped — Atyánk, Istenünk, őriző Pásztorunk, hűséges Megváltónk, légy vélünk itt is, mint ahogy a Tiéiddel leszesz az örökkévalóságban. Az Úr Jézus ígéreteiben bízva imádkozunk. Ámen.
