Magyar Egyház, 1969 (48. évfolyam, 1-12. szám)
1969-05-01 / 5. szám
MAGYAR EGYHÁZ 7 lehet. Gyülekezeti életre az első kísérletezés a harmincas évek vége felé történt. Egy Madarász István nevű volt csendőr mint lévita próbálta hirdetni az igét a maga módja szerint. Levelezésben állottam vele is. A helyes írással hadilábon állott s általános műveltsége is alacsony volt. A háború végén erős kommunista hatás alá került s gyülekezetéből még az a néhány ember is elszéledt, ami addig maradt. Utána évekig Argentínából járt át időnként lelkipásztor, legutóbb Nagy Balázs Dezső. Állandó lelkészt csak 1960-ban kaptak Kovács Pál személyében. Az édesapja, szintén Pál, Debrecenben a theológián iskolatársam volt. Mint nádudvari pap hunyt el igen fiatalon. A mindössze három éves kisfiúval maradt özvegyet dr. Nagy Barna volt sárospataki theológiai professzor, egyik legkiválóbb tudósunk vette el. A mélyen vallásos, példás családi és élénk intellektuális légkörben felnőtt fiú szintén a lelkipásztori pályát választotta. 1956-ban küföldre menekült. Bécsben megházasodott. Ausztriából Hollandiába kerültek, ahol mint egyetemi hallgatók, négy évet töltöttek. Itt kapták a United Church of Christ-tól azt a megbízatást, hogy vegyék át a monevideói munkaterületet. Valóban nem is volt egyéb, mint “munkaterület”, csaknem legyőzhetetlen akadályokkal. Kovács Pál vállalta s elsőrangú képesítésével, emberek iránti jóindulatával, erős hittel s olyan segítőtárssal, akinek az evangélium magyarok közötti szolgálata szintén szívügye: nyolc évi nehéz munka után elérte, hogy a gyülekezet romjaiból felépült s a múlt évben a United Church of Christ hathatós segítségével (különben a lelkészi fizetést is ez az áldozatkész egyháztest folyósítja) hajlékhoz jutott. A templom A gyülekezet által megvásárolt épület a város egyik szép részén van, igen nagy telekkel, ami tele van gyümölcsfákkal. Az épület valamikor szép lakóház volt. A díszes, két szárnyas frontajtó széles folyosóra nyílik, ami az épületet hosszában két részre osztja. A balkéz felőli nagyobbacska terem úgy ötven-hatvan ülőhellyel a “templom”, de valamikor a két részt egybe lehet szakítani s akkor tényleg templom lesz belőle. Most a szobák összejöveteli célokat szolgálnak. A különben igen jó konstrukciójú és impozáns épület teljesen el volt hanyagolva. A gyülekezet tagjai — s ebben a lelkipásztor járt elől jó példával — a maguk testi munkájával, verejtékével hozták rendbe. Amikor az ára teljesen ki lesz fizetve, kb. tízezer dollárba fog kerülni. (Nálunk hasonló nagyságú és fontosságú városban legalább ötvenezer dollárt érne.) Törlesztésre én 800 dollárt vittem magammal (Református Egyesület a Bethlen Otthonon keresztül 300, a perth amboyi független egyház 100, missziói alap 25, a cartereti egyház 25, a trentoni egyház 100, nőegylete 50, roeblingi egyház 100, new yorki 25, new brunswicki — holland kapcsolatu — 50, Szathmáry Bertalan nyugalmazott lelkész 25, s a youngstowni — független — egyház ajándékaképen egy 70 dolláros taperecordert). Templomszentelés — Zsinat Délamerikai útam elsődleges célja a montevideoi templomszentelés és az ezzel kapcsolatban megnyílt Latinamerikai Református Egyház zsinatán való részvétel volt. Viszont az már csak természetes volt, hogy egyúttal minden jelentősebb magyarlakta helyet felkerestem. A december 8-i nagy ünnepség déli testvéregyházunk második zsinatának megnyitó fázisa volt. Apostol János széniornak, a zsinat elnökének megnyitó fohászával kezdődött s a szolgálatot rajta és a helyi lelkipásztoron kívül Szabó Imre buenos airesi, Gridi Papp Árpád brazíliai lelkészek végezték. Az én tisztem az igehirdetés és a szentelő imádság volt. Természetesen az úriszentvacsora a templomszentelés integráns részét képezte Kovács Pál, Szabó Imre és Gridi Papp Árpád szolgálatával. A tisztelettételen kb. 150-en vettek részt, megtöltvén az egész épületet. A montevideoi magyar református templom kapujában A templomot szentelő gyülekezetét először Prost János magyar római kathólikus pap üdvözölte. Egyházának kiváló papja, az úrnak szelíd lelkű, mély hitü szolgája. (Patagóniában harminc évet az indiánok között töltött mint misszionárius.) Azután jókivánataikat tolmácsolták a litván római kathólikus hitközség papja, aki magyarul is tud egy keveset s a presbiteriánus, methodista és mennonita felekezetek képviselői és Gáli László a nagyon jelentős Magyar Otthon értékes elnöke. Erdélyi László, uruguayi egyetemet végzett fiatal üzletember, a gyülekezet nagyszerű gondnoka pedig spanyolul a templomszerzés történetét ösmertette. Az ünnepség, Uruguayban eddig egyetlen magyar református templomszentelés — hogy többet ne mondjak — megható volt. Én nem resteltem ottan-ottan a szemeimet törölgetni. Lámcsak, irgalmas az Isten. Nemcsak a Tisza, Duna, Maros mellé, nemcsak a Hudson, Erie, az Ontario, meg a Saint Lawrence partjára plántált magyar templomot, magyar református templomot, hanem a La Plata mellé is. A mi vallásunk, a mi hitünk nincs se országhatárhoz, se időhöz, se államformához, se gazdasági rendszerhez kötve. Az ünnepséget a ligetnek beillő udvaron ebéd követte. “Asado”-t (aszádó) szolgáltak fel, Délamerika nemzeti eledelét: szabadtüzön sütött marhaoldalast (short ribs). Jól elkészítve igen ízletes. Az ebédből vacsora is lett s jó későn kerültünk haza. Vendéglátóim boldogok voltak s boldog a gyülekezet. Az ünnepség kolóniális méretű és fényes sikerű volt, anyagi eredményét tekintve szintén jelentős. A fenyegető törlesztés elő nyugodtan mehettek. Zsinati ülések A zsinat második ülészakát a Montevideotól északkeletre kb. 140 kilométerre eső Punta del Este-n, egy hires fürdővárosban tartotta, a harmadikat pedig Montevideoban. A zsinat tagjai: a brazíliai Egyház képviseletében Apostol János szénior, a zsinat elnöke; Gridi Papp Árpád a brazilai Egyház társlelkésze; az argentínai Egyház képviseletében Szabó Imre lelkész, dr. Kiss Gerzson presbiter; az uruguayi Egyház képviseletében pedig Kovács Pál lelkész, Erdélyi László gondnok, Tokay Lajos és dr. Topor György presbiterek. A zsinat azzal tüntetett ki, hogy ülésein az Amerikai Magyar Református Egyház képviseletében tanácskozó tagként én is részt vehettem. Mivel a zsinat széles körű tárgyalásairól felvett terjedelmes jegyzőkönyv ösmertetésére helyünk nincs, így csak a határozatok velejét magában foglaló Kiáltványt közöljük.
