Magyar Egyház, 1969 (48. évfolyam, 1-12. szám)
1969-05-01 / 5. szám
MAGYAR EGYHÁZ 3 Ábrahám Dezső: JÁRJ IGAZAN AZ ŰR LELKE SZERINT! “Óh, te ki Jákob házának mondatot! hát türelmetlen-é az Urnák lelke? avagy ezek-é az ö cselekedetei? Nem javára válnak-é az én cselekedeteim annak, aki igazán jár?” Mikeás 2:7 Tele van a mai modern világunk sok megoldásra váró problémával, Afrika és Ázsia egyes országaiban a háború és béke véres kérdése tépi és szaggatja az egy nemzethez tartozó testvéreket; Indiában és más részén a földnek az éhség és a mindennapi kenyér gondja aggasztja az országok vezetőit, Amerikában a nagy jólétben és a szabadság túlvitt értelmezésében elszaladt ifjúság tüntetései, rendbontásai és sokszor véres verekedései töltik meg a lapok hasábjait és az érdeklődők gondolatait. Úgy látszik azonban, az egyház dolgaiban is valami rendellenesség és baj ütötte fel a fejét. Sokan kérdezik, hogy mi az oka az egyház hanyatlásának, erő-veszteségének és azoknak a kérdéseknek, melyeket kívülről és belülről egyaránt hangoztatnak, lesz-e megoldása? Mintha új reformációra volna szükség. Nemcsak a református, hanem a többi egyházakban is közös a baj és együttesen kell megoldani a mai modern ember sok problémáját. Külső szokások vagy üres ceremóniák nem segítenek, szükség van Isten szent lelkének újjáteremtő áldására és a pünkösdi csodára. Emlékezzünk az első tanítványokra, akik félénkek és gyengék voltak a Szent Lélek kitöltetésének napjáig, de pünkösd után mintha új lélekkel telítődtek volna meg, csodálatos erő, bátorság és kitartás szállt a szívükbe és Krisztusnak mindhalálig hűséges tanítványai lettek. Nem erre a pünkösdi lélekre van-e szüksége ma is a keresztyénségnek? Ki tagadhatná, hogy egyedül Isten lelke az, aki újjászűlheti az egyéneket, anyaszentegyházat, és az egész világot? Elsősorban lássuk meg azt, hogy ma sokkal nagyobb erővel és hatalommal tör a Sátán Isten ügye ellen, mint valaha. Sokkal több ma azoknak a száma, mint akik a történelem folyamán más korokban ellene szegültek Isten evangéliumának. Mindig voltak hitetlenek, Istentől elfordult emberek, de soha annyian, mint manapság és soha még akkora erővel nem igyekeztek Isten országa lerontására, mint éppen a mai időkben. Nemcsak azokra gondolok, akik tűzzel-vassal és minden földi erőszakkal igyekeznek Isten országa ellen, hanem azokra is, akik elfelejtkeznek Isten Leikéről, Krisztus ügyéről. Mikeás próféta idejében is de sokan éltek ilyenek: nem akarták hallgatni az Úr beszédét, mert az elmarasztalta őket bűneikben, rámutatott átkos voltukra és gonoszságban való megátalkodott életükre. Sokan így kiáltottak fel: Ne prófétáljatok! Annyira elfordultak Istentől, hogy szolgáinak szavát hallani sem akarták. De lássátok meg azt is, hogy a történelem folyamán sohasem sikerült Isten Lelkét elnémítani, az Ő igéjének hirdetőit teljesen félreállítani; sokan inkább meghaltak hitükért, mintsem hogy megtagadják Megváltójukat. Jöhetnek ma is nehéz idők, szenvedések várhatnak majd keresztyénekre, üldöztetés és megpróbáltatás lesz része sokaknak, de ahol az Isten Lelke van, ott van a szabadság. Járjatok azért Isten Lelke szerint lélekben és igazságban! Mikeás próféta idejében voltak, akik azokat a prófétákat szerették hallgatni, akik emberi gyarló kívánságokat követve hirdették üzenetüket. Azt mondja róluk Mikeás, hogy azokat kedvelték, akik “borról és részegítő italról” beszéltek a népnek 8 nem azokat, akik az Isten ítéletét is bátran hirdették a bűnösöknek. Mintha a mai időkben íródott volna az ige: ma is hányán szeretnék felcserélni a kemény szót a hízelgő és hiúságot dédelgető beszédekkel. Isten kijelentése azonban soha meg nem változott; az Ő igéje tegnap, és ma, és mindörökké ugyanaz; ha változások, új felfedezések vannak is világunkban, az Ő beszéde soha meg nem változik: igéje örök. Szól azért az Úr beszéde a szegényeknek és a gazdagoknak, a különféle színű és fajú népeknek egyaránt. Járjatok azért igazán az Úr Lelke szerint. Lehet, hogy az egyház sok gyarlóság miatt sok fogyatkozásban szenved; egyesek réginek, ódivatúnak, nem erre a világra valónak tartják, vagy egyenesen azt vélik, nincs meg az egyházban ma az az életerő, elevenség, aktivitás, ami megvolt az első keresztyénekben. Lehet, hogy még több hibája is van az egyháznak, mint ahogy azt sokan gondolják. De ha mi vagyunk gyengék, gyarlók, okozhatunk-é azért mást? Ráfoghatjuk-é a mi hibánkat másra? Nem sokkal inkább töredelmes szívvel kellene nekünk Istenhez fordulni és kérni, hogy Ő töltse ki Szent Lelkét népén, s az adjon új hitet, új erőt és új lelkesedést az anyaszentegyház tagjainak és barátainak? A mi felelősségünk és munkánk mireánk vár, liigyjiink Istenben és bízzunk az Ő szent Fiában, a mi Urunkban. Isten kegyelme elégséges az Ő gyermekei számára. Életetek minden baja és küzdelme közepette az legyen legfőbb bátorításotok, hogy Isten megsegít benneteket; Ő volt a ti eleitekkel, Ő volt eddig is életetekben tiveletek és Ő az, Aki azt Ígéri, hogy nem liágy el sohasem, veletek marad minden napon a világ végezetéig. Csak járjatok igazán az Úr Lelke szerint és úgy töltsétek be hivatástokat!
