Magyar Egyház, 1969 (48. évfolyam, 1-12. szám)
1969-04-01 / 4. szám
MAGYAR EGYHÁZ 9 számára egy orosz nyelvű bibliát szerezni: adna érte egy aranyórát és egy aranygyűrűt. A Biblia mellett az orosz és nyugati vallásos filozófusok, például Nikolaj Berdjajev, Vladimir Szolovjev és Jacques Maritain, újabban Teilhard du Chardin becsempészett könyveit egymásnak adva ronggyá olvassák, részeit kiírják, sokszorosítják és úgy terjesztik. A leningrádi egyetem 28 professzorát és tudományos kutatóját három évvel ezelőtt szibériai “javítómunkatáborba” küldték, mert közösen tanulmányozták és vitatták a vallásos irodalmat. A kommunista párt ideges. A Szovjet Tudományos Akadémia filozófiai intézete egyelőre könyvek és tanulmányok kiadásával és a vallási újjáéledés szociológiai okainak vizsgálatával akar szembeszállani e mozgalommal. Szokhan ukrán akadémikus 1966-ban Kievben megjelent, közel 700 oldalas könyvének a címe: “Az egyén spirituális fejlődése és a kommunizmus.” Konstantinovnak ugyanabban az évben Moszkávban megjelent “A kommunizmus építése és az ember spirituális világa” című munkája is felelet akar lenni az új kihívásra. A nyugati kritika szerint a két munka tudományos alapossága és részletessége ellenére is majdnem olvashatatlan. Az orosz fiatalok mindenesetre Borisz Paszternák nagy regényét, a Doktor Zsivágó-t olvassák, amelyet külföldről csempésznek be, mivel odahaza még nem jelenhetett meg. Ennek kötetzáró költeménye pedig a “Gecsemáné kertje”, amely költői átéléssel írja le Jézus utolsó vacsoráját, elfogatását és készülését a megváltói munkára. A Szovjetunió legértékesebb fiataljainak lelkében ez a vers hangzik, mint mementó és egészen más szemlélete a történelemnek, mint amire az ateista iskola és a minden hatalommal rendelkező párt tanította őket: “___amit jövendőit az ó-testáment, az írásnak be kellett telnie, legyen meg s rá én mondok Áment. Lásd meg: a korok jönnek s mennek, útjokat jelzi száz tragédia, ezeknek során önként, másokért, sírjába száll az Embernek Fia. Síromba szállók. De harmadnapon feltámadok, s mint folyón tutajok úgy jönnek majd elém végítéletre, karavánként, a sötét századok.” (Borshy Kerekes György fordítása.) Majd kétezer évvel ezelőtt a történelem és az ember fölött megjelent a Golgotái Kereszt. Ott van az a Szovjetunió és népei fölött is. Nincs az az emberi hatalom, amely elmozdíthatná. A KELETI EGYHÁZMEGYE KÖZGYŰLÉSE A Keleti Egyházmegye évi közgyűlését március 23- án tartotta a bethlehemi templomban Dr. Harsányi András esperes és Nemish János egyházmegyei gondnok elnökletével. Esperesi jelentésében Dr. Harsányi András feltette a kérdést: “Vájjon valaha is betöltik-e a tanítványok Krisztus missziói parancsát, tegyetek tanítványokká minden népeket? Higyjük, hogy így fog történni. A mai korban azonban az egyház még egy kis csoport csupán az emberek közt, és egy olyan korban, amelyben minden halad előre—a technikai fejlődés lélegzetelállító tempója korában—az egyház mintha mozdulatlanul állana; egy olyan korban, amelyben óriási a népszaporulat, az egyház nem tart lépést ezzel a szám-növekedéssel. A hívő közösség nem tudja hol áll és az egyre növekvő bűnözés, nemzeti és nemzetközi krízisek, háborúk és lázadások közepette zavartan teszi fel a kérdéseket: Miért nem képes az egyház többet tenni? vagy: Hol hibázta el az egyház az utat? Nyilván sokban, sokhelyütt és sokszor. Ennek tudatában az egyház erősen igyekszik azon, hogy olyan új hangot és olyan új módokat találjon, amelyek segítségével visszanyerheti befolyását a világban, amelyet nyilvánvalóan elveszített. Modernizálás, átszervezés, a mindenféle társadalmi megmozdulásokban való aktív részvétel mind idetartoznak, úgy hiszem azonban, hogy az egyház számára csak egy járható út van: követni Krisztus eredeti tervét—minden erővel arra képezni ki embereket, hogy Krisztus szolgálatát folytassák. Erős szóval, imádsággal és példaadással átitatni a világot az evangélium szellemével. Mindennek a régimódi neve misszió. De ne nézzünk megvetéssel a régi divatú névre, sőt inkább adjunk új lendületet ennek a szolgálatnak: a hívő közösség minden tagja misszionáriussá kell váljék, minden időben, mindenütt hatóvá téve Isten szeretetét a világban és ezt olyan megnyerő módon cselekedve, hogy mások is szívesen csatlakozzanak a missziói szolgálathoz.” “Mind ez érvényes a mi Amerikai Magyar Református Egyházunkra is, amelynek a Keleti Egyházmegye gyülekezetei hűséges tagjai. Természetesen ahhoz, hogy alkalmasok legyünk Krisztus tervének betöltésére, hívő közösség kell legyünk.” A jelentés további során az esperes kiemelte az egyházalkotmány-módosítás fontos munkáját, különösen rámutatva arra, hogy számos rendelkezés olyan pontos megfogalmazást kíván, hogy valóban végrehajtható legyen és a rendelkezések “végre is hajtassanak.” Az egyházalkotmány-módosítás munkájában említette a Nemish János vezetése alatt működő keleti területi Presbiterszövetség buzgó részvételét. Sorra véve a gyülekezetek évi jelentéseinek kiemelkedő adatait, az 1968. év összesitett statisztikáját a következőben terjesztette elő az esperes: 43 keresztelés, 39 konfirmáció, 26 esketés, 61 temetés; választó jogosult 1,818, össz-lélekszám kerek 3,275; a gyülekezeti bevételek kerek $229 ezer, a kiadások kerek $209 ezer összeget tettek ki. Különösen örvendetes, hogy a bevételek összegéből $135 ezer a hívek személyes adományaiból jött össze (tehát nem rendezvények, bankettek, bérek, stb. hozama.). Részletesen beszélt az esperes a lelkipásztori fizetésekről, “bármilyen kényes téma is ez.” Megvizsgálva az egyházmegye rendes lelkipásztorainak nyújtott fizetéseket, az esperes megállapította, hogy még az egyházmegye legmagasabb fizetései sem ütik meg a washingtoni szövetségi Munkaügyi Statisztikai Hivatal által “mérsékelt” életszínvonalhoz szükséges jövedelem mértékét (évi $9,977). Megállapította az esperes azt is, hogy az egyházmegye lelkészi fizetései jelentősen alacsonyabbak, mint más amerikai denominációk (pl. a United Presbyterian Church) átlagfizetései. “Igencsak úgy látszik, hogy lelkipásztoraink fizetésére illik egy brit szerző tréfáshangú megjegyzése: szentéletű voltukat szegénységükkel kell bizonyítaniuk.” A közgyűlés a különböző bizottságok javaslatai alapján többek közt a következőket határozta: • örömét fejezte ki a Miami-i egyház kitűnő fejlődése és belső békessége felett; • az évi egyházmegyei járulékot gyülekezeti tagonként 50 centről 1 dollárra emelte, hogy az egyházmegye ezáltal is fokozotabb missziói munkát végezhessen; 6 felhatalmazta az egyházmegye elnökségét, hogy előzetes tárgyalásokat kezdjen kettős egyházmegyei tagság ügyében bármely gyülekezettel, amely ilyen viszonyba kívánna lépni az egyházmegyével. Ez utóbbi kérdést illetően az Amerikai Magyar Református Egyház alkotmánya még nem tartalmaz rendelkezéseket. “Elérkezett az idő azonban,” — mondotta Dr. Harsányi András esperes — “amikor egy (esetleg több) magyar református hátterű gyülekezet, amely jelenleg más egyháztestbe tartozik, szorosabb és hivatalos kapcsolatba kívánna lépni velünk, anélkül azonban, hogy el
