Magyar Egyház, 1969 (48. évfolyam, 1-12. szám)
1969-02-01 / 2. szám
2 MAGYAR EGYHÁZ •‘BÉRELJETEK MEG AZ ISTENNEL” n. Kor. 5:20 A földi ember életének célja, álma és vágya a békesség elérése. Békesség nélkül nem élhet az egyén, békesség nélkül nem maradhat együtt a család és békesség nélkül atomjaira hullik széjjel az emberi társadalom. Az ember tragédiája abban van, hogy a békességet fegyverek segítségével próbálja megvalósítani, hatalmát ellenségei összetörésére alapítja, erőszakkal akar uralkodni a másik emberen. Ez az út soha nem vezetett és soha nem is vezethet békességhez. A közelmúltban egy történelemtudós megállapította, hogy a huszadik század során még egyetlen egy napig sem volt békesség a földön. Ugyanez a tudós hozzátette, hogy a második világháború befejezése óta 45 háborút és több mint 200 forradalmat tart nyilván a történelem. Miben van mindennek a magyarázata? Mi okozza azt, hogy az ember legszentebb reménysége elérhetetlen délibábbá változott? Sokféle választ lehet adni erre a kérdésre. Felelhetjük azt, hogy az ember annyira elszaporodott, hogy többé már nem élhet békességben. Rámuthathatunk a gazdasági helyzetre, mely szükségszerűen előírja az éhes ember forradalmát és hatalomátvételi kísérletét. Beszélhetünk az elnyomók és elnyomottak harcáról, mely egyre gyorsuló sebességgel újúl ki napjainkban. Bizonyítgathatjuk, hogy a fajok összekeveredése vagy a politikai eszmék zűrzavara okozza az ember nyugtalanságát és békételenségét. Ezekben a válaszokban vannak részigazságok, a kérdésnek a gyökere és a megoldás lehetőségének megtalálása azonban nem itt van. A huszadik század embere elvesztette lába alól a talajt, mert elvesztette a feje felől az Istent! A gondolat, mely Istennek legszentebb ajándéka, öncéllá és ezzel értelmetlenné vált az ember kezében. Az érzés, mely Isten szeretetéből tápálálkozva és az ember életében önfeláldozássá formálódva a legnagyobb áldás lehet, önzéssé és ezzel együtt átokká vált életünkben. A munka, mely Isten szolgálatában gyönyörűséggé magasztosulhat, elhordozhatatlan igaként nehezedik nyakunkra és véresre sebzi életünket. A békesség, mely Istenből fakadva a rendnek előfeltétele és a jövendőnek az ígérete, békételenséggé változott, zűrzavarrá silányodott az Isten ellen törő ember világában. A Szentírás világosan megtanít bennünket arra, hogy az ember elé két út van adva: az áldásnak vagy az átoknak az útja! Vagy Istent dicsőítjük vagy önmagunkat! Vagy Krisztust szolgáljuk vagy a világot! Vagy a Szentlélek tölti be életünket vagy lélektelenül támolygunk az értelmetlenségnek országútján. A mai ember tévedése és végzete abban van, hogy azt hiszi, hogy az ember akkor válik tökéletessé, ha függetleníti magát Istentől. Ennek a végzetes tévedésnek az eredményét láthatjuk napjainkban az egész világon. Világmozgalmak születnek, melyeknek célja szabaddá és függetlenné tenni az embert — Istentől. Kiszorítják az istenthitet a kormányzat munkájából, az iskolák életéből és a hétköznapi dolgokból. Hangzatos jelszavakkal fordítják Isten ellen fiataljainkat. Kétségbevonják Krisztus életének csodáit és az egyház hagyományos tanítását. Eltörlik, agyonhallgatják vagy kifordítják ünnepeinket. Céltudatos és következetes munkával elrabolják tőlünk a lelket, a boldogságot, a jövendőt. A tragédia teljes kibontakozása szemeink előtt megy végbe. Akit felszabadítanak az istenhit ereje alól, az azonnal rabszolgájává válik emberek hatalmának. Akinek életét függetlenné teszik az isteni eredetű vallástól, az függ-MAGYAR GGYftÁZ m MAGYAR CnVRCH February, 1969 — Vol. 48, No. 2 Published Monthly except June-July and August-September when bi-monthly, Editor-in-Chief: DEZSŐ ABRAHAM, Bishop Editor: DR. ANDREW HARSANYI 175 Pershing Ave., Carteret, N. J. 07008 (201) 541-5051 Assistant Editor and Business Manager REV. TIBOR DÖMÖTÖR 1657 Centerview Drive, Akron, Ohio 44321 (216) 666-9978 Office of Publication: Bethlen Freedom Press Ligonier, Pa. 15658 Second class postage paid at Ligonier, Pa. 15658. Subscription—Előfizetés: évi $3 yearly vényévé válik emberi gondolatoknak, mozgalmaknak, erőknek. A mai ember csak egyféleképen tud megbékélni önmagával, ha először megbékél az Istennel. Ha rádöbbenünk arra, hogy az egész pokoli zűrzavarnak, amely ma körülvesz bennünket a világban, mi magunk vagyunk az okai. A mi bűnünk az, hogy szótlanul elnézzük az istentelenség áradását és terjedését. A mi nyomorúságunk az, hogy sokszor mi is emberektől, politikai mozgalmaktól vagy katonai hatalmaktól várjuk a világ sorsának jobbrafordulását, holott egyedül a léleknek minden bűnt felperzselő tüze teheti jobbá a világot. Az Úristen a mi kezünkbe helyezte le az emberiság jövendőjét. Minket választott ki arra a szentséges szolgálatra, hogy meggyőzzünk másokat. Nem szavakra van szüksége a világnak, még csak nem is igehirdetések sorozatára, hanem megszentelt életekre! A mi feladatunk az ébresztőóra szerepe. Felébreszteni a kábultan szédelgő és mámorosán álmodozó embert. Belekiáltani a világba a Szentirás üzenetét: Békéljetek meg az Istennel! Nincs békesség az
