Magyar Egyház, 1969 (48. évfolyam, 1-12. szám)

1969-11-01 / 11. szám

6

MAGYAR EGYHÁZ

Az adósságlevél égetése. Richard Heyz gondok, Fiók Albert bíró, Illés Lajos lelkész, Nagy Lajos volt püspök, az AMRE képviselője, Balázs Miklós legidősebb alapító tag, Ábrahám Dezső püspök, Tóth Tibor esperes, dr.

Németh József egy. tanár.

nak át egy önálló amerikai magyar református Egyházzá, megállapítván azokat a feltételeket.. . 1922- ben az egyház a következő feliratban kérelmezte az óhazai Egyháztól való elbocsáttatását: A Magyarországi Református Egyház Egyetemes Konventje, Főtiszteletű és Nagyméltóságú Elnökségének, Budapest. Főtiszteletű és Nagyméltóságú Konventi Elnökség! Alulírottak, a duquesnei, Pa., magyar református egyházat alkotó rendes és fenntartó egyháztagok, mély tisztelettel kérjük, méltóztassék egyházunkat a magyarországi református Egyház fennhatósága alól, mint önfenntartó és minden amerikai vallásfelekezettől független, magyar református egyházat elbocsátani. Egyházunk háromszor is tárgyalás alá vette a Reformed Churchbe való becsatlakozást célzó javaslatokat, s kétszer egyhangúlag, harmadszor pedig hét szavazat ellenében több mint száz szavazattal, azok elvetésével függetlenségét mondotta ki. Mint amerikai gyülekezetnek, akkor, amikor a magyarországi református Egyház — nagy fájdalmunkra — leveszi rólunk gondját, minden jogunk meg van ahhoz, hogy mi magunk válasszuk meg az Utat, amelyen járandók és a reánkbizottakban sáfárkodók vagyunk. Mi ezt a választást komoly elhatározással megtettük, a mellett minden körülmények között megmaradunk, s ennek kegyes tudomásulvételével kérjük elbocsáttatásunkat. Mint független, önfenntartó egyház elkötelezzük mamunkát arra, hogy keressük egyedül az Isten országát és annak igazságát, hogy mindenek megadassanak nékünk. Szívünkben örökre megőrizve a hálát és szeretetet a jóságos gondviselésért, amelyet hazáiról vettünk, vagyunk a Főtiszteletű és Nagyméltóságú Konventi Elnökségnek, Duquesne, Pa., 1922. február hó 12-én, alázatos szolgái: (Aláírva: az egyház elöljárósága és 208 megkonfirmált egyháztag.) E levél másolata az egyház páncélszekrényében őriztetik. A tények végleges elbírálása a történészek feladata lesz, azonban tagadhatatlan, hogy Duquesne mindig első volt azok között az amerikai magyar reformátusok között, akik Isten, az egyház és lelkiismeretűk hívó szavát habozás nélkül követték.

Az 1969. október 12-i adósságlevél-égetés már a harmadik volt Duquesne-ben. Az előző levelek hamvait a tulajdonosok visszaadták az egyháznak, s így a templom előtermében egy kis szekrényben fogjuk azokat kiállítani, helyet hagyván a jövőben elégetendő levelek számára.

Az 1953-i egyházközségi közgyűlés az Építkezési Bizottság terveit elfogadta és egyben felhatalmazást adott arra, hogy az építkezés megkezdődjék. Egy rendkívüli közgyűlés felhatalmazást adott arra is, hogy az Amerikai Magyar Református Egyesülettől $100,000 kölcsön vétessék fel. 1953. március 8-án tették meg az első kapavágást, májusban az alapkövet tették le, az építkezés 1954. februárjában be is fejeződött. 1954. március 28-án szenteltük fel új templomunkat. A teljes költség $170,000 volt. Minthogy a duquesnei gyülekezet tagjai keményen dolgozó, tisztességes magyar református keresztyének, büszkén mondhatják, hogy templomukat orcájuk verejtékével, kemény áldozattal építették. Idegen helyről segítséget nem kaptak, de nem is kértek, saját fajtánk adta minden begyűlt fillérünket. Isten nemcsak akarattal, hanem lehetőségekkel és hajlandósággal is megáldotta gyülekezetünket.

Az adósságlevél-égetésnek két különböző része volt. Először is, Ábrahám Dezső, az Amerikai Magyar Református Egyház püspöke hirdette Isten igéjét a gyülekezetnek az immár adósságmentes templomban. A múlt erényeinek fontosságáról beszélt, a jelen valóságáról és a jövő reményeiről sem megfeledkezve. Megemlítette a közegyház közelgő 45-ik évfordulóját, különösen gondolva annak szülőhelyére, Duquesnere. Tóth Tibor, a nyugati egyházmegye espe-Illés Lajos, az egyház lelkésze köszönti az egybejötteket.