Magyar Egyház, 1969 (48. évfolyam, 1-12. szám)
1969-11-01 / 11. szám
4 MAGYAR EGYHÁZ ragaszkodása volt. Itt Amerikában, ahol annyiféle vallásfelekezet van, sokszor a hitvallásról igen könnyen elfeledkeznek az emberek. A Magyar Református Egyház hitvallásai a Második Helvét Hitvallás és a Heidelbergé Káté évszázadokon át tartották össze a három milliós magyar reformátusságot. Ez a két hitvallás az, amelyek őseinket háborúk zivatara és az elnyomás borzalmas üldözései közepette megtartották egységben. Ezeknél jobbat és biblikusabbat, legalább is a mi számunkra, még senki sem írt. Az 1968-ban Ligonierben megindult magyar református Bethlen Nyomda első kiadásképpen éppen ezeket a hitvallásokat nyomtatta ki. Duquesne, Pa.-i egyházunk most október 12-én égette el százezer dolláros adósságlevelét; új temploma és egyházi épületei adósságmentesek és igy méltóképpen készül fel ez a gyülekezet a 45 éves évfordulóra. Trentoni egyházunk október 26-án ünnepelte 75 éves jubileumát. Független egyházaink között ez a legidősebb; s a jubileumra megújított temploma, felékesített társadalmi épülete s a buzgó és hűséges tagok mind mind arról tanúskodnak, hogy innen indult el sok áldott kezdeményezés amerikai magyar rcformátusságunk életében. Most hogy december első hete közeledik és a 45 éves jubileumi határkőhöz érkezünk el, kérem az egyes gyülekezetek vezetőit és tagjait, hogy méltó megemlékezéseket tartsanak az évforduló alkalmából. Könyörgésben emlékezzenek meg minden gyülekezetben december első vasárnapján az Amerikai Magyar Református Egyházat ért áldásokról és kérjük Isten lelkét, hogy újítsa meg gyülekezeteink tagjait. Adjon a Mindenható Isten Krisztus ügyének olyan bátor és hitvalló tanítványokat, akik őseiktől kapott hitükért és vallásukért készek élni, szolgálni s ha kell, meg is halni. Az Amerikai Magyar Református Egyház jövője Isten kezében van; Ő hívta életre és Ő vezérelte eddig is. Most a 45 éves évfordulón is az a kérésünk, hogy Ő kormányozza örök tervei szerint a jövendőben is. Minden gyarlóságért, hibákért és mulasztásokért miénk orcánk pirulása, azért pedig, ami szép és nemes volt vagy áldás, szálljon dicséret, dicsőség, tisztesség és hálaadás Isten háromszor szent nevére! EMLÉKEZÉS DR. NAGY BARNÁRA A zempléni dombok alján, a magyar Hegyalján, szeptember közepén még zöldellő lombokba burkolóznak a smaragd színű szőlőfürtök. Odafent a hegy tetéjén a napsugár érettre csókolta a szemeket s a méhek, darazsak már nektárt lopnak onnan, ahonnan később aszút szüretel a magyar. Még mi azt hittük, hogy aszút termelő hosszú nyárutó van hátra. Isten szőlőskertjének gyönyörű fürtje: Nagy Barna teológiai tanár csak ezután adja egy életen át összegyűjtött tanulmányai aszúborát. Ki gondolta volna, hogy Isten tűző napja korai szüretre érlelte ezt a nemes életet. Elvitte a halál, mielőtt mi gazdag szüretet tarthattunk volna. A régi Patak kobzosának csaptam fel itt Amerikában s én szoktam elsíratni azokat, akik nekünk otthon kedvesek voltak. Müyen nehéz most írni a jó barátról. Dr. Nagy Barna tanárt, a sárospataki teológia egykori igazgatóját gyermekkora óta ismerem. Közel volt ő és családja szívemhez. Sok édes diák-dolgot tudok róla s mégis ez a drága jó barát, három évvel idősebb diáktárs, olyan ismeretlen számomra. Nem az embert, nem a pataki diákot, hanem a tudóst kellene bemutatnom amerikai magyar református népünknek. Kellene sok forrás munka, amikre támaszkodhatnék s egyetlen forrásom van: a szívem, mely emlékezik s sírig szereti Patakot és fiait. 1909 május 15-én született Sárospatakon. Édesapja, Nagy Béla a dogmatika professzora volt. Kis diákkorunkban álmunkban sem mertük gondolni, hogy a három Nagy-fiu közül a legelevenebb lesz valaha édesapja utódja. Tréfáinkban, csínjeinkben résztvett, mindig velünk volt s titok maradt számunkra, hogy mikor tanult, mert ő tudott a legjobban közöttünk. Vérbeli pataki diák volt, de mindig a legjobb tanuló. Ha csínjeinket felfedezték, ő duplán fizetett, mert ő teológiai tanárnak fia volt és számára mindig szigorúbb mértékkel mértek. Kápláni dolgozatát megcsodáltuk s tudtuk, hogyha a fél világ ellene lesz is, ő pataki teológiai tanár lesz. Tanúit Montpellierben, Zürichben és Bonnban, ahol Barth Károly kedvenc tanítványa volt, diáktársainak igen kedves és szellemes barátja. Barth Károly nagyra értékelte, családja nagyon szerette és a Pittsburghban tanító Dr. Barth Márkus ma is szívesen emlékezik a náluk gyakran megfordult “magyar Barnabásra”. A Grove City-i presbiteriánus főiskola egyik évzáró istentiszteletén szolgálatot végeztem, amikor az intézet egyik professzora túláradó boldogsággal jött hozzám és kérdi tőlem: nem vagyok-e rokona Barnabás Nagynak? Ez a professzor feleségestől együtt vallotta, hogy Nagy Barnánál kedvesebb, szellemesebb emberrel életükben nem találkoztak. Milyen áldott magyar az, aki ilyen képet vésett egy amerikai házaspárnak a szívére a magyar emberről. A németnyelvű teológiai irodalom jól ismerte Nagy Barnát. Értékes tanulmányokat írt svájci teológiai lapokba a magyar reformáció irodalmáról és a II. Helvét Hitvallás keleteurópai történetéről. 1936-ban megírja doktori disszertációját: “A teológiai módszer problémája az úgynevezett dialektika teológiában.” Könyvét a magyar teológiai tudományosság nagy elismeréssel fogadja s Dr. Vincze Károllyal szemben bejut édesapja örökébe, a sárospataki teológia dogmatikai tanszékére. A fiatal professzor tanulva tanít és egy komoly hitvallásos nemzedéket nevel fel Patakon. 1943-ban lefordítja Niesel Vilmos “Kálvin teológiája” című művét, hogy a magyar református lelkipásztorok hozzájuthassanak a kálvini teológia egészének összefoglaló értékeléséhez. Magyar teológiai és külföldi lapokban is számos cikke jelenik meg. Klasszikus munkája a II. Helvét Hitvalláshoz írt bevezetése, amelyről Dr. Tóth Endre debreceni professzor azt írja, hogy “nagy jelentőségű” tanulmány. (A II. Helvét Hitvallás Magyarországon, 52-ik oldal.) Ez a tanulmány ablak, amelyen keresztül bele
