Magyar Egyház, 1969 (48. évfolyam, 1-12. szám)
1969-08-01 / 8-9. szám
MAGYAR EGYHÁZ 9 Kiss Sándor: VITA JÉZUS SZEMÉLYE KÖRÜL A SZOVJETÜNIÓBAN Éles tudományos vita keletkezett a Szovjetúnióban Jézus történelmi létezése körül. Pár hónappal ezelőtt Zajtcev szovjet egyetemi tanár nagy tanulmányt adott közre a Baikal nevű folyóiratban, amiben azt bizonyította, bogy a betlehemi csillag nem volt más, mint egy űrhajó, amelyen Jézus egy más csillagról érkezett a Földre. Zajtcev szerint Jézus egy jóval fejlettebb, magasabbrendű civilizációnak volt a képviselője és ez a körülmény közrejátszott abban, hogy kialakuljon követőiben a hit: Ő az Isten Fia. Jézus menybemenetele igazában űrhajóval való visszatérése arra a távoli égitestre, ahol magasabbrendű lények élnek. Zajtcev hatalmas filológiai anyagot basznál fel bizonyításul: elsősorban persze a Bibliát, de az apokrifus iratokat és a Holt-tengeri tekercseket is. Kiváló ismerője a nyugati teológia ama kutatásainak is, amelyek a történelmi Jézus személyével foglalkoznak. Zajtcev docens számos előadást tartott elméletéről szovjet tudományos intézetekben. Annyi meghívást kapott, hogy nem is tudott mindegyiknek eleget tenni. Az első támadást Zajtcev ellen egy W. Fesenkov nevű asztronóinus, a Szovjet Tudományos Akadémia tagja indította az Izvesztija hasábjain, aki Zajtcev hipotézisét tarthatatlannak minősíti. Jézus kozmikus származása szerinte teljes ellentétben áll a modern tudományos kutatás eredményeivel. Kétségbevonja Zajtcev bizonyító anyagának a hitelességét is. Fesenkov elítéli Zajtcev tudományos módszerét, nem tartja elég kritikainak. Zajtcev a Szovjetunió nevű folyóiratban részletesen cáfolja Fesenkov állításait és újra megismétli a maga elméletének alapvető hitelességét. Az Izvesztija szerkesztőinek ez már több volt a soknál. Június végén egy mérges, indulatos vezércikkben, kijelentésszerűen állapítják meg, hogy Zajtcev téved. “Egyáltalán hogyan lehetséges, hogy egy szovjet docens magáévá tegyen olyan tételeket, amelyek a nyugati modern teológia elemei. Annál nehezebb ezt megérteni, mert Zajtcev sokszor kevésbé kritikus, mint nyugati teológiai szövetségesei” — állapítja meg a szovjet kormány hivatalos napilapja. A vezércikk hangja arra utal, hogy a vitában ez a döntő szó, amely mögött a mindenható párt áll. Még jó, ha szegény Zajtcev nem kerül bajba, megtarthatja állását és nem söprik le a tudományos kutatás munkateréről. Hívő keresztyén ember számára ez a vita azonban mindenképp tanulságos. Elsősorban azért, mert megmutatta, milyen nagy az érdeklődés szovjet tudósok körében is Jézus személye iránt. Mennyire elfogadják az ő inagasabbrendűségét. Meg akarják magyarázni ennek eredetét. A Bibliát a vitában legfőbb bizonyító anyagnak tartják, állításainak hitelességét nem vonják kétségbe, csupán magyarázzák. Isten-fiúságát visszautasítják, csodálatos életének megfejtésére inkább az utolsó években roppant arányú fejlődésen átment űrkutatás eredményeit használják fel. De hogy volt, élt, itt járt a Földön, csodákat tett, emberentúli ereje volt — ezeket nem vonják kétségbe. Mindezt ma, az Úrnak 1969-ik esztendejében, a Szovjetúnióban, a kommunizmus létezésének 52-ik évében! Dr. uzoni Zayzon Sándor Egyházi munkásságán kívül részt vett az összmagyarság szolgálatában is. Kiemelkődő pozíciót töltött be a nyugatra szakadt magyar cserkészmozgalomban, melynek egy időben főcserkésze volt. Amint özvegye írja, Sándor bácsi egész váratlanul halt meg otthonában, Rottach-Egernben, június 4-én. Temetése június 7-én volt nagy részvét mellett. Temetésén résztvettek lelkésztársai, barátai és honfitársai tisztelettel adózva az elhúnyt sokoldalú, fáradhatatlan szolgálatainak. Húsz évvel ezelőtt lépett házasságra, azzal a hűséges német származású hitvestárssal, aki számára “felfoghatatlan” hogy már nincs mellette a megértő férj, ez a “nemesen gondolkodó magyar”. Emlékét mi is őrizzük. G. K. Németországból érkezett a hír, hogy Dr. uzoni Zayzon Sándor, a Magyar Református Lelkigondozó Szolgálat vezető lelkésze váratlanul elhúnyt. 77 éves volt. Dr. uzoni Zayzon Sándort, a második világháború vihara sodort a Nyugatra. Már a kezdeti nagyon nehéz időkben bekapcsolódott a menekültek lelkigondozásába és segélyezésébe. Éveken keresztül, mint lelkigondozó, majd, mint felszentelt lelkész, végül pedig mint a Lelkigondozó Szolgálat vezető lelkésze végezte hivatását. Szerkesztője volt a Lelkigondozó szolgálat újságjának, a Harangszónak.
