Magyar Egyház, 1968 (47. évfolyam, 1-12. szám)
1968-06-01 / 6-7. szám
10 MAGYAR EGYHÁZ kedves gömöri asszony volt a felesége, akit 1967. március 16-án elveszített. Egyetlen leánya van, Erzsébet, Compton Károlyné. Tíz évig gyári munkás volt, 37 éven át kereskedő. Egyházi munkában élettársával mindig példaadóan eló'ljártak. Isten ajándékba adta nekünk Kiss Károlyt, Ő óvja és áldja meg egybázkerületi főgondnoki szolgálatában. A MAGUNK EREJÉBŐL — ISTEN SZENT LELKE SEGÍTSÉGÉVEL Kiss Károly egyházkeriiletí főgondnok beköszöntő beszédéből Bocsássák meg, hogy nagyon egyszerűen és őszintén beszélek. Már régen megettem kenyerem javát, már jó ideje tudom azt, hogy minden nap Isten ajándéka számomra. Mióta drága hitvestársam hazament pihenni, azóta nemcsak a harangszóra, hanem a hazahívó szóra is kezdek figyelni és várom, hogy mikor mehetek utána én is. Lassan úgy éreztem, hogy munkámat elvégeztem, megáldom gyermekemet, barátaimat és én is követem azt a drága lelket, akivel egy életen át jóban-rosszban együtt voltam. Egy hosszú, küzdelmes, de nagyon szép egyházi munka után már félre akartam állni s átadni a fiataloknak a vezetést. Én nem azok közé tartozom, akik akkor álltak be dolgozni Isten szöllőskertjébe, amikor már nem tűzött a nap heve, hanem ifjúságomtól kezdve azok között voltam, akik hitüket cselekedettel is igyekeztek megbizonyítani. Különösen, hogy felépítettük szép templomunkat Allen Parkban, Detroit kertvárosában, arra gondoltam, hogy milyen szép lesz gyönyörködni, amíg Isten éltet, gyermekeink, unokáink munkájában. Ezért hangzott hihetetlennek Nagy Lajos püspökünknek az a kérése, hogy álljak egész anyaszentegyházunk kormánykereke mellé. Nem akartam elfogadni ezt a megtisztelő megbízatást, koromra és körülményeimre hivatkozva. Sok mindenre hivatkozott és arra kért, hogy vállaljam el három évre ezt a szolgálatot. “Mi—mondotta—a hazai falusi kálvinizmust képviseljük itt. Egyszer majd félreállunk s jön utánunk egy fiatalabb nemzedék, akik már máskép csinálják a dolgokat, mint mi."’ Hiába tiltakoztam ellene, rávett, hogy fogadjam el ezt a megtisztelő szolgálatot, hogy az Amerikai Magyar Református Egyház főgondnoka legyek, hogy hirdessem és csináljam azt, amit egy életen át hirdettem és csináltam. Tudom, hogy Isten is beleszól ügyünkbe és az egyházkerület részéről való elhívást Isten hívó szavának is éreztem s neki alázatosan engedelmeskedve itt állok az Egyházkerület előtt és ahogy Isten engedi és képessé tesz, szolgálom anyaszentegyházunkat. Nincs más programmom, csak az, amit Detroitban a többi nagyon derék magyar református testvéreimmel, mindenekfelett kiváló lelkipásztorunkkal hirdettünk, hogy a magyar református ember Istenét, Krisztusát szerető ember, soha sem várja, hogy más tartsa el neki egyházát, hanem maga tartja fenn hálás szívvel. Református hitét senki előtt sem szégyenli, el nem adja és itt Amerikában is bátran megvallja. Mi valamikor Detroitban a saját templomunkból kivonultunk, mert úgy éreztük, hogy egyházunk népének kívánságát nem akarják tisztelni. Egy nagy templomból vonultunk ki, hogy felépítsük magyar Amerika legnagyobb templomát. Alaposan megtanultuk és minden nap gyakoroltuk, hogy egyházunknak önállónak, szabadnak és saját magunk által kormányozottnak kell lennie. Amikor az első presbiteri gyűlésen megjelent nálunk Nagy Lajos,—akkor még esperes—, azt mondotta, hogy a Detroiti Amerikai Magyar Református Egyház és a Független Egyház között nincs semmi különbség. Semmi mást nem kért tőlünk, csak hogy amit eddig átéltünk, cselekedtünk és mondottunk, hirdessük hangosan és gyakoroljuk a Független Egyházban. Tudom, hogy személyemen keresztül a detroiti egyházat is és annak küzdelmét becsülik meg. Élre hívtak, élre állítottak az Amerikai Magyar Református Egyház presbitériumai. Ezért most e helyen is hirdetem, hogy a magyar református ember bárhol van a világon, a maga erejéből és hálás hitéből építi fel egyházát, azért minden áldozatra kész és ezt az egyházat Isten Szent Lelke segítségével maga kormányozza és ezt a drága egyházat, annak szabadságát megőrzi, soha fel nem adja és utódainak drága örökségül átadja. Ha ez a feladatom, hogy ezt a drága magyar református egyházat önállónak, szabadnak megőrizzem, akkor szíves örömest leszek Ábrahám Dezső püspök úrnak munkatársa. Minden nemes igyekezetében tehetségem szerint segítem, Amerikai Magyar Református Egyházunk népét teljes szívvel szolgálom, Megváltó Krisztusunknak engedelmes jó vitéze leszek. Kérem a Mindenható Istent, hogy soha szégyent ne hozzak arra a bizalomra, amely engem főgondnoknak elhívott. Minden képességem szerint igyekszem, hogy jó főgondnok legyek. Erre kérem az én Istenem segítségét és mindnyájunkra az Ő áldását. Egyházkerület értekezlet Az Amerikai Magyar Református Egyház új püspökének beiktatása után, június 17-én, tartott értekezleten több fontos kérdés került megbeszélésre.
