Magyar Egyház, 1968 (47. évfolyam, 1-12. szám)
1968-06-01 / 6-7. szám
MAGYAR EGYHÁZ Amikor én töltöttem be ennek az egyháznak a püspöki tisztét, hányszor éreztem, hogy egyedül vagyok. S a világfórumokon egyedül, sok veszély és félelem közepette kellett belekiáltanom a világ közvéleményébe a nagy magyar fájdalmat, a magyar igazságot és az elnémított lelki édesanya szavát. . . Solia sem felejtem el, amikor félelmek és veszélyek közepette az Egyházak \ ilágtanácsának harmadik gyűlésén, New Delhiben, ez az egyház állt ki és emelte fel tiltakozó szavát és próbált gátat vetni az istentelenség áradata ellen. Akkor az egész világ sajtója, rádiója, televíziója egy nevet repített szét elismeréssel, az Amerikai Magyar Református Egyháznak a nevét. A nagy nyugati egyházak vezetőemberei mondották akkor, hogy az egyházak egyik legkisebbjének bátor állásfoglalására figyelt fel az egész világ keresztyénsége megbecsüléssel és szeretettel. Ezt a szolgálatot mától kezdve Neked kell végezned: egyházunkért-másokért-egyedül! De hidd el nekem, hogy drága szolgálat ez, mert az igaz ügyben való egyedüliség csak látszólagos. Nem leszel egyedül! Melletted lesz ennek az egyháznak a népe, szeretetete. Melletted lesz a mi Megváltó Krisztusunk, Aki most is melleted van. Palástjával betakar és szól hozzád: Ne félj! Én veled vagyok! Ma esküt teszel ennek az egyháznak az alkotmányára. Tartsd ineg. Addig leszel püspöke ennek az egyháznak, mig hozzá, népéhez és a mi megváltó Krisztusunkhoz hű maradsz. Ne félj, nem leszel egyedül. Ebben a pillanatban Veled vannak lélekben ott messze Baranyában, származásod földjén, a Te öreg szüleid. Érted imádkoznak. Érted imádkozunk mi is. . . Hullj liát most térdre az élő Isten szíve előtt, vedd az áldást és felszentelést erre a nagy és szent szolgálatra! JÉZUS KRISZTUS AZ, AKI ÖSSZEKAPCSOL BENNÜNKET Ábrahám Dezső püspöki beköszöntő igehirdetése “És szózat lön a felhőből, mondván: ez az én szerelmes fiam akiben én gyönyörködöm, öt hallgassátok!” (Máté 17: 5). Nagvon sok gondja, haja van ebben a mai korban a modern embernek. Hiába ejtenek ámulatba mindenkit az újabbnál újabb találmányok, a ludománvok fejlődésével nincs arányban az emberek közti békesség, népeknek más nemzetekkel való együttműködése és az egyéni boldogság. Faji és társadalmi kérdések növelik az emberek szívében élő gyűlölködést s hol itt, hol ott üti fel fejét az ellentét. Nézhetjük az öreg Európa fővárosait vagy Ázsia népeit vagy a föld bármelyik területén lakó embereket, mindenütt széthúzás, irigység, háborúság és veszedelem fenyeget. A sokféle javasolt megoldás között hitünk szerint az segítene az embereknek megtalálni lelki békességüket, életcéljukat és a tisztes emberi együttélésnek a lehetőségét, ha visszatérne az Istenről elfeledkezett, mai modern nemzedék a Szentíráshoz. Az Isten örök és élő beszéde mellett meg kell találni a mai embernek Krisztust, Isten egyszülött Fiát, az Anvaszentegyház fejét, akiben minden keresztyén felekezet felismeri bitének fejedelmét és az élet Megváltóját. ☆ Jézus Krisztus az Istenben bízó emberek hitének középpontja. Őáltala oldódnak meg egyházi és társadalmi életünk kérdései. Isten, a mi mennyei A-. tyánk, végtelen irgalmú Úr. Szeretetének és hatalmának sem kezdete, sem vége nincsen. Őt gyarló emberi értelemmel felfogni, a véges ember nem képes, hacsak Isten ki nem jelenti magát és ezáltal közel nem jön a Teremtő a teremtményhez. Legtökéletesebben szent Fia által jelentette ki Atyánk az Ő akaratát; elküldte hozzánk azt, aki tökéletes ártatlanság volt, hogy a mi bűneink büntetését elhordozza és az örök életet a földi ember számára megszerezze. Az egész biblia tulajdonképpen Krisztusra mutató és az Ő jövetelét váró és jelző, valamint az Őróla szóló könyv. Az Új Testamentumnak egyenesen Krisztus a központja, szól a mi Urunk földre való megérkezéséről, munkájáról, szenvedéséről, haláláról és feltámadásáról. Az apostolok is róla tesznek bizonyságot, Pál egyenesen azt írja a Korintusiaknak, hogy nem akar másról tudni, mint Jézus Krisztusról, mégpedig úgy, mint megfeszítettről. Olyannyira életerős ez, hogy azt olvassuk az írásban, hogy lehet hogy a Krisztusról való beszéd bolondság sokaknak, akik elvesznek, de azoknak, akik megtartatnak, életnek ereje. Krisztus személye messze kimagaslik a biblia lapjaiból Az apostolok és tanítványok róla tesznek bizonyságot. Ő a kezdet és a vég, Ő az ajtó, az út, az igazság és az élet. Ő a legfontosabb, a végső, akiben bízva élet vár reád. A modern ember éppen ez ellen a Krisztus ellen lázad. Az Ő tekintélyét nem akarja elismerni, törvényeit nem óhajtja követni. De éppen az a feladata Isten egyházának és az Úr szolgáinak, hogy erre a Krisztusra hívják fel minden ember figyelmét. Ali pedig Krisztust kell prédikáljuk, mert ez a mi hivatásunk. Nekünk Őt kell követnünk, hogv örök életet nyerjünk. A kérdés az, hogy milyen helyet foglal el Krisztus a Te életedben? Ő-é a központ?
