Magyar Egyház, 1968 (47. évfolyam, 1-12. szám)
1968-04-01 / 4. szám
4 MAGYAR EGYHÁZ emlegetett történelmi kálvinizmustól, a fundemantalisták, a liberálisok, evangéliumi teológiai felfogások minden árnyalatát feltaláljuk. Van olyan papunk, aki 2 éves korában került ide, de szószéki nyelvezete a hamisítatlan magyar kálvinista kegyesség nyelve, amit öreg magyarjaink a lelkűkben idehoztak és hallatára mindig ellágyulnak. Vannak fiatal papjaink, akik itt tanultak teológiái s maguknak kellett kiverejtékezni azt a kegyességi nyelvet, ami annyira természetes a hazai végzettségű embernek. Legidősebb szolgatársunk Borbás Antal volt tábori főesperes, aki házassága arany évfordulóját a múlt évben ünnepelte—innen is sok áldás szálljon feléje és hűséges élettársára. Ferency Pál 35-ik, Dr. Harsányt András, Trombitás Dezső az Úr oltára körül való forgolódásuk 30-ik emlékkövénél álltak meg. Kovács Istvánt házasságuk ezüst jubileumán ünnepelte gyülekezete. Csordás Gábort, Ábrahám Dezsőt és Göndöcz Kálmánt is életük egy fontos mérföldkövénél állította meg gyülekezetük és a barátok együtt örvendeztek velük. Itt is kívánjuk, hogy Isten adjon az évekhez sok éveket, a hűséghez hűséget, a szolgálathoz erőt. Lelkipásztoraink fizetése csatlakozott lelkipásztor testvéreinkhez viszonyítva egy-két helyet kivéve alacsonyabb. Több helyen a nyugdíjpótló biztosítás mellett a Social Security-t is megfizetik. Espereseink kötelességéve tegyük, hogy egyszer nézzenek bele ebbe a kérdésbe is, mert ezek a nyugdíjpótló biztosítások nemcsak a lelkészeket védik, de az egyházainkat is. Szerettük volna, ha lelkészeinket felvették volna a United Presbyterian Church nyugíjintézetébe, de nem sikerült, mert nincs nyugdíjalapunk, aminek alapján felvehették volna lelkészeinket. Most amikor még van Amerikában elég magyar lelkész, addig nekünk is van lelkészünk, de ha megfogyatkozik a lelkészek száma, akkor éppen a nyugdíj miatt veszítünk el egy csomó fiatal lelkészt. Hol van már az az idő, amikor azt hirdettük, hogy a lelkészi hivatáshoz belső elhívás kell, de a független lelkésznek külön elhívásának is kell lennie, vállalni a kemény független magyar református lelkipásztori sorsot még a szegénység árán is? Az ilyen lelkipásztorokat becsüljük meg. Lelkipásztorok szabadságideje is különböző, amit csak az új törvénykönyv megalkotásával lehet közös nevezőre hozni. Köszönöm azoknak a lelkipásztoroknak, akik nehéz szolgálatomban velem éreztek s próbálták könnyíteni munkámat és kooperáltak velem. Voltak, akik körleveleimet semmibe sem vették, adatgyűjtő íveimet vissza nem küldték és leveleimre nem válaszoltak. Azt hiszem, hogy ez a kérdés is elintéződik most egyházunk válságával. Vagy lesz rend és törvény, vagy darabokra hullunk. Én a nagy többségre igen nagy szeretettel nézek, akik Istentől elhívott szolgák és életüket építik bele Amerikai Magyar Református Egyházunkba. A Mikes Kelemen hűségével virrasztanak a magyar lélek felett és a pásztor szeretetével próbálják második, harmadik, negyedik nemzedékünknek átadni a magyar kálvinista, négy század viharában edzett hitvallásos hitet. Legyen ezerszeres áldás rajtuk. VILÁGI VEZETŐINK Presbitereink. Mély tisztelettel, büszkeséggel és hálával hajtom meg zászlónkat egyházi vezetőink felé. Hadd ismételjem el, hogy a független egyházat nem lelkészek alkották, hanem a Szentlélektől érintett határozott és erős hitü magyar világiak, akik ellene voltak minden idegen felügyeletnek, missziói segélyeknek, akik maguk akarták intézni és vezetni a saját hitükből és áldozatokból szervezett egyházakat. Ezek jó része háborút járt kiváló amerikai, de a magyarok keresték meg a lelkipásztorokat, hogy érzéseiket fejezzék ki és vezessék őket. Ezeknek a nagyszerű embereknek gyermekei állanak most az egyházak élén, akiknek nem kell magyarázni, hogy mit jelent független magyar reformátusnak lenni. Ezek jó része háborút járt kiváló amerikai, de a hitük örökre “Hungarian Reformed” marad. Presbitériumaink mindenütt hű szívvel állottak a vártán. Féltő szeretettel védték a reájuk bízott kincseket, áldott munkatársai voltak a lelkipásztoroknak és mindent megtettek, hogy egyházaik virágozzanak. Az a típusu presbiter ma már nincs, aki a presbiteri gyűlésen páholyban ül s kegyesen hallgatja a lelkész reportj át, hogy mit tett ő és gondnok társa. Ma már hírből sem találjuk ama furcsa fajtáját a presbitereknek, akik azt hitték, hogy őket azért választották meg egyháztanárcsosnak, hogy a pap ellensége, ellenlábasa legyen. Mentsen Isten, hogy a nép előtt kiderüljön az, hogy jó viszonyban vannak a lelkipásztorral. Ezek a presbiterek eltűntek régen a mosoly országában. Ma hívő, komoly presbiterek állnak az élen, akik komolyan veszik kötelességüket. Sok helyen a lelkipásztort helyettesítik, vasárnapi iskolai tanitók, akiknek minden vágyuk, hogy egyházunk fennmaradjon és virágozzon. Amerikai Magyar Református Egyházunk, Anyaszentegyházunk ügyét 350 presbiter intézi. New York, Poughkeepsie, Roseton, Peekskill, Rochester, Cliffside adatait nem sikerült megtudnom. Kérem, hogy a presbiterek továbbra is olyan hűséggel álljanak a bástyán, mint eddig tették s a pokol kapui sem vehetnek rajtunk diadalmat. Presbitereink részére Keleten rendszeres konferenciákat rendeznek minden évben. Az elmúlt évben elmaradt, de a jövőben folytatni fogják. A nyugati egyházmegyében is megrendeztük hosszú évek után először a presbiteri konferenciát, Tóth
