Magyar Egyház, 1968 (47. évfolyam, 1-12. szám)
1968-02-01 / 2-3. szám
2 MAGYAR EGYHÁZ BŐJTÖLJÜNK VAGY NE BŐJTÖLJÜNK? Zak. 7:3-5. Az Isten kegyelme szabad kegyelem. Nem lehet kikényszeríteni semmivel, még böjtöléssel sem. Az önmegtartóztatás nagy dolog, óriási teljesítmény. Nem csoda, hogy a Sátán becsapja vele a keresztyén embert is. Lemondani a hústszeretőnek a húsról, a dohányosnak a dohányzásról, az italosnak az italról csak azért, mert fogadalmat tett az Urnák, nem lebecsülendő dolog. Megfékezni szenvedélyeinket dicséretre méltó. így jön elő a böjt kérdése. Van-é Isten akarata szerinti böjt? Zakariás 7. fejezete világosan felel a kérdésre. Egyik izraelita városkának lakói követeket küldenek Jeruzsálembe a papokhoz és prófétákhoz ezzel a kérdéssel: “Sirjak-é az 5-ik hónapban és bőjtöljek-é, amint cselekedtem?” Hogyan adódott ez a kérdés? A babiloni sereg elfoglalta Jeruzsálemet és lerombolta a gyönyörű Salamontemplomot. Ekkor a megmaradt zsidók fogadalmat tettek, hogy mindaddig bőjtölnek az 5-ik és a 7-ik hónapban, mig újra fel nem épül a templom. 7.akariás idejében a templom felépült. Kérdéssé vált a további böjtölés. Az üzenetküldők és vivők bizonyára azt várták, hogy Isten megdicsérje őket: derék gyermekek, jó nép vagytok. 70 éven keresztül egyetlen évben sem felejtkeztetek el az 5-ik és 7-ik havi böjtről, most vegyétek a jutalmat és ne böjtöljetek tovább. De nem ezt mondja. Hanem ezt: "Avagy böjtölvén nekem bőjtöltetek-é?" Itt van a nagy kisértés, a hivő ember azt hiszi, hogy Istennek böjtöl, Isten kedvére, az Ő megörvendeztetésére. Pedig Isten igy soha sem parancsolta a böjtöt. Istennek nincs szüksége böjtölésre. Istent nem lehet kényszeritenünk böjtöléssel semmire. Isten nem üzletfél, akivel vásárt csinálhatunk. Ha eszel, magadnak eszel, ha nem eszel, magadnak nem eszel; ha böjtölsz, magadnak böjtölsz, ha nem böjtölsz, magadnak nem böjtölsz. Magadnak, magadnak és soha sem az Istennek. A böjt kérdése megvakitotta a zsidókat. Mert bőjtöltek, azt hitték, hogy minden rendben van az életükben. Bőjtöltek s ugyanakkor hazudtak, az Ítéletet igazságtalanul hozták, a könyörületességről és irgalmasságról elfeledkeztek, özvegyet, árvát, jövevényt, szegényt sarcoltak. A bűneik az égrekiáltottak és böjtöltek. Isten nem a böjtöt, hanem paracsainak teljesítését várja népétől. De az ember hazug szive mindig a könnyebbet választja. És könnyebb bőjtölni, mint pl. ilyen parancsára figyelni Istennek: “Egymás ellen még szivetekben sem gondoljatok gonoszt” (10 v.). Ézsaiás is nagyon keményen szól az ilyen hazug, álszenteskedő magatartás ellen. (Ézs. 58). Én nem tudom, hogy a követek megértették-é Isten válaszát, de vájjon mi értjük-é? Azt mondja-é hát az Isten, hogy ne böjtöljünk? Aki ezt értette az eddigiekből, nem értette az igét. Mert bőjtölhetsz, de nem ez a fő kérdés, ne erre tedd a hangsúlyt, hanem arra, hogy mi van a szivedben. Gonosz gondolat felebarátod ellen, irigység, harag, gyűlölet. Böjtölhetsz akkor. Az idvességet, az örökéletet Isten ingyen kegyelemből, Jézus áldozatáért adja. Ehhez semmit nem tehetünk. De hogy a kegyelmet teljesebben megragadhasd hited által, szabad még bőjtölni is. Szabad a testet igába fogni, hogy a szenvedélyek ne uralkodjanak rajta. Pál apostol azt mondja, hogy a futó, aki verenypályán fut, egész életében magatürtető, gyakorolja magát. Szenvedélyektől s általában mindentől, ami győzelmi esélyét károsan befolyásolhatná, tartózkodik. S ha ezt egy versenyfutó célért meg tudja tenni, a hivő ember a mennyei célért ne tudná? Már most Isten előtt te magad döntsd el, mi az ami gátol, mi az, ami nem gátol menny felé futásodban. Ha valami nem gátol, csinálhatod, ha százan és ezeren elitéinek is miatta. De ha valami akadályoz a nagy célban, dobd el hamar, bármilyen dédelgetett. Adjon Isten világosságot. Dienes László BÖJTI IMÁDSÁG SZOLGÁLATÉRT Hatalmas Isten! Szerető Mennyei Atyám! Te látod a mi emberi életünket, Te ismered a mi emberi utainkat! Te tudod, hogy az uralkodás útja az emberi út, a szolgálat útja az isteni akarat! Te ismered gyengeségeinket, melyet erőnk mutogatásával kivánunk leplezni! Könyörülj rajtunk hatalmas Isten! Változtasd meg a mi szivünknek vágyát! Helyezd bele életünkbe a krisztusi igét: szolgálni és nem szolgáltatni! Értesd meg velünk, hogy a krisztusi élet értelme a szolgálat! A keresztyén hivatás: világítani és elégni! Emelj fel bennünket a világ zajából, hogy meghallhassuk a Te isteni békességed csendességét! Töltsd meg a mi sziveinket Szentlélekkel, hogy ne önmagunkról tegyünk bizonyságot, hanem Terólad és a Te dolgaidról. Vezess bennünket, hogy meglássuk az örök élet világosságát és ne botorkáljunk céltalanul a földi élet sötétségében. Taníts meg bennünket lehajolni a másik emberhez, akin keresztül felemelkedhetünk Tehozzád! Kegyelmezz nékünk, hogy ne bűneinket lássuk, hanem a Te bűnbocsátó kegyeim ességedet és a megújult és szolgáló élet dicsőségét és tökéletességét! Adj nékünk szemet a szolgálati alkalmak meglátására, adj nékünk szivet a könyöriiletességre, adj nékünk bátorságot a Rólad való bizonyságtevésre! Az Ur Jézus Krisztus nevében kérünk Téged imánk meghallgatására. Ámen. Dömötör Tibor KÁLVIN AZ IMÁDSÁGRÓL Az imádság helyes és jó végzésének első törvénye, hogy elménk és lelkünk iigy legyen hozzákészülve, mint ahogy azokhoz illik, akik Istennel akarnak társalkodni. Az imádkozás második törvénye: könyörgéseink alkalmával éreznünk kell gyámoltalanságunkat és hogy komolyan rá vagyunk szorulva arra, amit kérünk. Az imádkozás harmadik törvénye: Mondjon le az ember saját dicsőségének minden gondolatáról és hagyjon fel az önmagában való bizakodással. Az imádkozás negyedik törvénye : igaz alázatossággal, de mégis meghallgattatásunk reménységében fogjunk a könyörgéshez. A bünbánat megaláz, a hit megvigasztal, éppen ezért az imádságban mindkettőnek elő kell fordulnia.
