Magyar Egyház, 1968 (47. évfolyam, 1-12. szám)
1968-12-01 / 12. szám
I 10 MAGYAR EGYHÁZ már veszélyes volt gyülekezeti használatra. Érthető volt tehát a kérésük, hogy őket is segítse meg vágyaik elérésében az amerikai magyarok segítőkészsége. Peréről nem jöttek sokan Amerikába. A falu is túlnyomó részben római és görögkatholikus vallásu és kevesen vándoroltak ide. így egy kissé lassabban történt a gyűjtés. Gyülekezeti adomány a Bridgeport-i Első Magyar Református Egyháztól jött, a többiek pedig személyes adományok voltak Kanadából és az Egyesült Államokból, öt évig tartott, amíg a szükséges összeg megkerült. Ez év szeptember 15-én volt a hálaadó istentisztelet. Erre az alkalomra élettársamimal együtt hazamentem. Feledhetetlenül szép ünnepség volt. Dr. Benkő György abaúji esperes, Gidófalvy Andor, Asztalos Zoltán, Kecskés József és Molnár István lelkipásztorok szolgálataival zajlott le a szívet-lelket emelő ünnepség. A lelkek áradoztak és zengett a gyönyörű ének: “Áldjad, én lelkem, a dicsőség erős Királyát.” Ferenczy Pál FELVIDÉKI TEOLÓGUSOK ÉRKEZTEK AMERIKÁBA Amerikai Magyar Református Egyházunk meghívására december 10-én megérkezett az Egyesült Államokba a csehszlovákiai megszállás két menekültje, Török István és Pohócky Béla. Mindketten felvidéki születésűek, a lelkészi pályára készülnek és három évet végeztek a prágai Comenius teológiai főiskolán. Egyházi közösségünk, amely kezdettől fogva mindig kész szívvel támogatta az Egyesült Államokba érkező magyar lelkészjelölteket, szeretettel fogadta és köszöntötte Török Istvánt és Pohócky Bélát. A karácsonyi ünnepek alatt new yorki és perth amboyi gyülekezeteinkben szolgálnak. Elhelyezésükről, angol nyelvtanulásukról és teológiai tanulmányaik befejezéséről egyházunk dr. Nagybaczoni Nagy Lajos teológiai tanár közbenjárásával a New York Theological Seminary-ben gondoskodott. Göndöcz Kálmán: EMBEREK - ELVEK - TÁRSADALMAK Ahoz, hogy el tudjunk igazodni a mai, mindig modernebbé váló világunkban, ismernünk kell azokat az elveket, amelyek befolyásolják, irányítják kürülmenyeinket, emberi társadalmunkat. Ezek az elvek megtalálhatók az emberi tevékenység minden területén. Amikor az '‘elv” szót használom, azt a magyarázó elvet, princípiumot értem, aminek a segítségével meg tudok érteni, magyarázni társadalmi jelenségeket, a társadalmakat befolyásoló, formáló erőket. Az “elv” szó helyett sokszor azt mondjuk: valaminek a magva, veleje, lényege. Célom ezzel az írásommal, amely folytatólagos sorozatnak indul, bizonyos eszmecsere, társalgás, hogy próbáljunk mi is belekapcsolódni a ma már az egész emberiséget érintő problémák megvitatásába. Próbáljuk megérteni azokat a kérdéseket, amelyek ma a legnagyobb problémái az embernek, az emberi társadalomnak. ☆ Egyik legnagyobb, legalapvetőbb problémánk a materiálizmus; magyarul: anyagelvűség. Amikor azt mondjuk, hogy materializmus, akkor az emberi gondolkodásnak arra a rendszerére gondolunk, amelyik azt tanítja, hogy minden dolognak a lényege, elve, principiuma, magyarázata az anyag. Arra vállalkozik, hogy minden élet jelenséget az anyagra vezet vissza. Mindennek a kezdete, forrása az anyagban van. A rendszeres gondolkodás, amit görögül filozófiának nevezünk, megszületése pillanatában magában hordozta a materiálizmus lényegét, magvát, elvét. Tehát ez nem új találmánya az emberi agynak. A filozófia első kérdése az: mi az ősanyag? Jó magyar megfogalmazásban: honnan vette magát a világ? S erre az első feljegyzett, ismert filozófusnak a válasza az volt, hogy a vízből. Szerinte a víz az, amiből minden létező származik. Ez a görög filozófus Thales volt, aki Krisztus előtt 585 körül élt. E bevezető után, legközelebb a mai újabblcori materiálizmus taglalására térünk rá, amely a marxizmusban van előttünk. A marxizmus a materiálizmusban olyan elvet próbált felfedezni, amely az emberi társadalom életére teljes érvénnyel bír. (folytatjuk) ÖREGEMBER Öregember, nem vén ember, A szive bár lassabban ver, Gyönyörű szép az élete, Fénylő, mint a Nap lemente. A világot más-nak nézi, Emlékeit felidézi, Kötőzgeti egy csokorba, Mintha mind-mind virág volna. Összehajol két jó barát, Egy-két pohár bor meg nem árt, Régi tüzek kunyhó lángja, Fel-fellobban egy nótában. Életútját, mikor járja, Lassú, tempós a járása. Lassan is elér odáig, A temető kapájáig. Nagy Ferencz* * A vers írója Nagy Ferencz nyugalmazott lelkipásztor aki valamikor Perth Amboyban is volt segédlelkész. A verset a magyarországi Keszthelyről küldte Bodnár István volt egyházkerületi főgondnoknak és feleségének ajánlva.
