Magyar Egyház, 1968 (47. évfolyam, 1-12. szám)
1968-12-01 / 12. szám
8 MAGYAR EGYHÁZ A presbiterek felelőssége egyházunk jövőjének kialakításában Részletek Beke Antal trentoni gondnoknak a Keleti Egyházmegye presbitereinek november 10-i konferenciáján tartott előadásából E presbiteri konferenciának az a célja, hogy presbitereink érezzék meg, hogy felelősséggel tartoznak Isten előtt az Amerikai Magyar Református Egyház jövőjéért. Először is értsük meg, hogy ki egy presbiter. A presbiter példaképül kell, hogy álljon a gyülekezet előtt vallásos, erkölcsös életével. Példát kell mutatnia hűséges templombajárásával, az úrvacsorával való élésével és az egyház bőkezű anyagi támogatásával. De, mivel az Amerikai Magyar Református Egyháznak nemcsak az a célja, hogy megmaradjon, hanem hogy növekedjék, erősödjék a jövőben, így a presbiterekre különös feladatok is várnak. Presbitereinknek olyan férfiaknak kell lenniök, akik helyes felvilágosítást tudnak adni azoknak, akik érdeklődnek egyházunk iránt. Presbitereinknek ismerniük kell nemcsak a bibliát, hanem a Heidelbergi Kátét és a Második Helvét Hitvallást is, mert ezek a hitvallási iratok tartalmazzák Amerikai Magyar Református Egyházunk hitigazságait, tanításait. Ismerniük kell egyházunk történelmét és alkotmányát. Ezeknek tudása nélkül képtelenek megmagyarázni egy érdeklődő idegennek, hogy miért legyen egyházunk tagja. A presbiterek hassanak oda, hogy a gyülekezetekben legyenek könyvtárak, melyekben nemcsak a presbiterek, de a gyülekezet tagjai is hozzájuthatnak olyan könyvekhez, iratokhoz, melyek növelik hitigazságaink, történelmünk és alkotmányunk ismeretét. Presbitereink másik különös feladata a gyülekezet tagjaival való törődés. Különösen egy nagyobb egyházban a lelkipásztor, mint egy személy, képtelen állandó személyes kapcsolatban lenni az egyház tagjaival. A presbitereknek fel kell osztani maguk között az egyháztagokat és fenntartani velük a személyes kapcsolatot. Egy hívő, templomos, példás életű presbiter sokat tud tenni azért, hogy az egyháztagok lelkesedéssel, hűséggel ragaszkodjanak egyházukhoz. Természetesen ez időt, munkát és fáradságot igényel. De a presbiterek ezt vállalták, amikor elfogadták tisztségüket. Az Amerikai Magyar Református Egyház alkotmánnyal, törvényekkel megszervezett közösség. Alkotmányunkat, törvényeinket az Amerikai Magyar Református Egyház híveinek közössége hozta létre választott képviselőin keresztül. Vagyis alkotmányunk a mi alkotmányunk. A presbiterek elsőrendű kötelessége törvényeink tisztelete és megtartása. Természetesen az idő, a megváltozott körülmények sokszor szükségessé tesznek bizonyos változásokat az egyházi alkotmányban és törvényekben. Alkotmányunk, törvénykönyvünk nem Szentírás, melyen nem lehet változtatni. A presbiterek azok, akik kell, hogy legjobban ismerjék gyülekezeteink életét, körülményeit, így a presbiterektől kell kiindulni minden mozgalomnak, melynek célja alkotmányunk, törvénykönyvünk szükséges változtatása. De mindezt nem önkényesen és törvénytelenül, hanem a jelenlegi törvények alapján keR cselekedni. Van egy igen komoly feladat is a presbiterek részére, mellyel szemben találhatják magukat bármelyik vasárnap reggel. Lelkipásztoraink emberi lények, mint mindenki más. Tegyük fel a lelkipásztor vasárnap reggel hirtelen megbetegedik. Együtt van a gyülekezet a templomban, nincs idő és esetleg nincs is lehetőség két nyelven prédikálni tudó lelkészt hívni. A gyülekezet a presbiterektől várja a probléma megoldását. Fel tud-e állni valamelyik presbiter a templomban, tud-e imádkozni, bibliát magyarázni a gyülekezet előtt? Református vallásunk tanítása szerint ezt egy presbiternek nemcsak meg szabad, de meg is kell tudnia tenni, ha a gyülekezet lelkipásztora betegség miatt nem tudja elvégezni a templomi szolgálatot. Számítva arra, hogy ilyen helyzet bármikor bekövetkezhetik, helyes lenne, ha a lelkipásztorok készenlétben tartanának rövid bibliamagyarázatokat, bibliai részeket kijelölnének, melyeket a presbiterek fel tudnának olvasni a gyülekezet előtt szükség esetén. E néhány gondolat is mutatja, hogy a presbiteri tisztség nemcsak kitüntető, de felelősséggel és munkával együttjáró tisztség. Csak az vállalja el ezt a tisztséget, aki hajlandó a velejáró kötelességeket is teljesíteni. Hogy milyen jövő áU az Amerikai Magyar Református Egyház előtt, ez épp annyira függ a presbiterektől, mint a lelkipásztoroktól és az egyház tagjaitól. ★ ötven egyháztanácsos és nyolc lelkipásztor vett részt a Keleti Egyházmegye presbiteri konferenciáján november 10-én, Trentonban. A Presbiterszövetség elnöke, Marincsák János vezette a tanácskozásokat. A két kitűnő bevezető előadást Nemish János, a Keleti Egyházmegye főgondnoka (angolul, nyomtatásban ennek a számnak angol részében olvasható) és Beke Antal, a trentoni gyülekezet főgondnoka (magyarul, fentebb olvasható) tartották. Az előadásokat igen élénk vita követte, mely különösen három téma körül mozgott: kívánatos-e, hogy nők is választhatók legyenek egyháztanácsosoknak, a vegyesházasságok problémája és a presbiterek hitvallási, egyháztörténelmi és egyházalkotmányi ismerete. A konferencia Bartha Bertalan (Roebling), Borcsik Gyula (Trenton), Marincsák János (Perth Amboy) és Szabó J. Lajos (Carteret) személyében bizottságot küldött ki, amely a tisztviselőkkel együtt a Püspöki Tanács elé terjesztendő javaslatokat lesz hívatva kidolgozni. A konferencia a következő új tisztikart választotta: Nemish János (Carteret) elnök, Beke Antal (Trenton) alelnök, Bányácsky József (Perth Amboy) titkár, Ullersberger Francis (Carteret) pénztáros, Bartha Bertalan (Roebling)
