Magyar Egyház, 1968 (47. évfolyam, 1-12. szám)
1968-11-01 / 11. szám
MAGYAR EGYHÁZ 3 Kiss Sándor Egyház a viharban .1 cseh egyházak a katonai megszállás alatt Augusztus 21-én a Szovjetunió, négy csatlós országa haderejének bevonásával megszállta Csehszlovákiát. A csehszlovák nép és vezetői a július végi ágcsernyői tárgyalások, és a Pozsonyban augusztus 3-án aláírt egyezmény után biztonságban érezték maguk. Úgy gondolták, hogy belpolitikailag szabad kezet kaptak arra, hogy demokratikus szocializmus kialakítását célzó reform-programjukat végrehajtsák. Úgy hatott rájuk a rajtaütésszerű, gyors megszállás, mint tiszta égből a villámcsapás. Ezt érezték a csehszlovákiai egyházak is. 1968 januárja után, amikor a véreskezű diktátort, TSovotnyt elmozdították a kommunista párt főtitkárságából, az egyházak számára is megnyílt a szabadság útja. Kiengedték a bebörtönzött papokat, megszüntették a püspöki és esperesi hivatalok állandó rendőri ellenőrzését. A csehszlovák forradalom fő hajtóereje, a sajtó, rádió és televízió egyre nagyobb számban szólaltatott meg lelkészeket, akik nagyon emberien és teljesen őszintén beszéltek az egyház húsz éves üldöztetéséről, annak módszereiről, papok, presbiterek és hívők megalázásáról, az egyházi életnek minden kommunista államban nagyon jól ismert változatos módszerű elnyomásáról. Kezdetben sokan nem akartak hinni a fülüknek és a szemüknek, anyszabadságnak dicsőítsék! Elegünk volt abból, hogy a nyomort gazdagságnak állítséik be! Elegünk volt abból, hogy az Istent elvegyék tőlünk és a Krisztust meggyalázzák nálunk!” Az egyház hallgatott és szolgálta a világot! Az Isten azonban megszólalt és magyar fiatalok hangján és vérén keresztül hirdette meg a Biblia igazságát és az Ő megmásíthatatlan akaratát! Az 1956-os magyar szabadságharcnak sokszor kiértékelték már politikai, gazdasági, történelmi és katonai oldalát. Ideje, hogy kiértékeljük ennek a szabadságharcnak vallási vonatkozásait és igei mondanivalóját is! Az 1956-os magyar szabadságharc prófétai üzenete az egyházhoz-. “Ne legyetek hitetlenekkel felemás igában! Ne kössétek az egyház jövőjét a világhoz! Ne dugjátok fejeteket önként rabigába! Ne mondjátok a hazugságot igazságnak és a sötétséget világosságnak! Ne szolgáljatok két urat! Ne átitassátok maganyira hihetetlen volt számukra a friss szabadság. Némelyik keresztyén egyház élén a kommunisták által kiválasztott vezetők nem a néppel, lianem a konzervatív sztálinistákkal tartottak, akiknek pozicióikat köszönhették, és megakadályozták, hogy a szabadság szelleme az egyházi életbe betörjön. A megújulást követelő lelkészek sokszor a politikai lapokba helyezték el cikkeiket, mert egyházuk hivatalos lapja nem adott helyet írásuknak. Ahogy múltak a hetek, hónapok, minden egyházban megtörténtek a tisztogatások és elmozdították az őrhelyekről azokat. akik a maguk pozícióját drágábbnak tartották, mint az egyház szabad működését a Megváltó által adott küldetés teljesítésére. Az egyházak húsz év után először élhettek valóban szabadon, először érezhette a keresztyén hívő, hogy nem másodrendű, hanem egyenrangú polgára hazájának. Amikor aztán a Szovjetunió nagy nyomása ránehezedett az ország reformista vezetőire, az egyházak nyilatkozataikban, határozataikban, állásfoglalásaikban hűségükről és támogatásukról biztosították őket. Az ágcsernyői tárgyalások és a szovjet fenyegetések kritikus idején a templomok megteltek imádkozó hívekkel, akik könyörögtek országuk, népük és egyházuk szabadságának megmaradásáért. A katonai lerohanás az egyházakat is váratlanul érte. A Cseh Testvérek Evangéliumi Egyháza, a cseh huszita egyház zsinati tanácsa már a megszállás első napján összeült és levelet intézett a gyülekezetekhez. Mint a levél bevezetőjében írták, a cseh főváros ut-Halljátok meg Krisztus üzenetét: “Ne adjátok azt, ami szent az ebeknek, se gyöngyeiteket ne hányjátok a disznók elé, hogy meg ne tapossák azokat lábaikkal és nektek fordulván széjjel ne tépjenek titeket!” A mai világnak mindent összekeverő zűrzavarában, amikor régi harcol az újjal, hit harcol a tudománnyal, fehér ember a színesekkel - döntenünk kell: Krisztussal vagy Krisztus ellen? IIa Krisztus ellen döntünk, akkor nyugodtan feladhatjuk hitünket és vallásunkat, reménységünket és jövendőnket. Ha Krisztus mellett döntünk, akkor viszont szembe kell szállnunk a hazugságnak, a sötétségnek, a bűnnek és az istentelenségnek az erőivel! Megalkuvás nélkül, bátran, és győzelmesen: jövendőnkért, egyházunkért, az emberiség holnapjáért! Döntsetek! Vele vagy Ellene? Dömötör Tibor tokát azzal, hogy lehettek Krisztussal is és ellene is egyszerre! Ne higyjétek, hogy hallgatással vagy tagadással elnyeritek az üdvösséget !” Az egyháztörténelem megörökített számunkra egy rendkívül tanulságos legendát. Egy keresztyén katonának a legendáját, aki a pogány római császárt szolgálta. Egy nagy csata előtt megjelent néki a megfeszített Krisztus és megkérdezte tőle: Miért? A katona dadogva válaszolta: Uram, azért, mert élni akarok. A legenda szerint Krisztus csak egy szót kérdezett még: Meddig? Azután elesett a keresztyén katona a pogány császár győzelméért a következő csatában. Az Úr Jézus Krisztus ma végignéz híveinek nagy seregén, akik ma a hitetleneket, istenteleneket és krisztustalanokat szolgálják és megkérdezi őket: Miért? Az életért? Néhány nyomorult földi esztendőért? Egyéni előnyökért? Testvérek!
