Magyar Egyház, 1968 (47. évfolyam, 1-12. szám)

1968-10-01 / 10. szám

MAGYAR EGYHÁZ 3 Templomszentel és Miamiban Szeptember végén még szép idő járt New York környékén, verőfényes őszi nap, amikor repülőgépre ülve elindultam legdélebbi magyar végvárunk, a Miami, Floridában épült anyaszentegyházunk meg­látogatására. Még június 16-án, az egyházkerületi közgyűlésen résztvett kedves floridai magyarok hívtak meg a szeptember 29-én, vasárnap tartandó templom újjászentelési ünnepélyükre. Az ország közepén, a hegyek között már nagyon hűvös a hőmérséklet, Colorado, Wyoming és más államok magas hegyeiben pedig már le is esett az idei évad első hava. Rövid két órai repülés után egyszerre trópusi hőségbe lépek ki Miamiban a re­pülőgépből. Itt még mindig tartja magát a rettenetes nyári meleg. Van azonban a legtöbb otthonban már léghűtő szerkezet, így az itteni Kossuth Házban is, a templomban is, és az új parókhián is. Egyedül a reám várakozó Szőke István lelkipásztor kis autó­jában nincs még, de a következő autóban lesz—mond­ja házigazdám beszélgetés közben. Hamar megérkezünk a 14-ik utcán lévő Kossuth Parkban épült templomhoz, ahol már nagy a sürgés­forgás napok óta. Azt is mondhatnám, hogy hetek, sőt hónapok óta folyik a készülődés a megújított és megszépített templom felavatására. Már töbször meg­fordultam Miamiban; voltam itt, amikor még néhai Péter Antal lelkipásztor és neje családi hajlékában és annak udvarán tartották az istentiszteleteket. Hal­lottam a hősies küzdelmekről, amikor a sással és nádassal benőtt akkori területet hihetetlen áldozat­­készséggel megvásárolták. Hallottam arról, hogy milyen mesébe illő módon indúlt el az építkezés, Kossuth Hall és a templom felépítése. De arra igazán nem voltam elkészülve, hogy ilyen nagyarányú szépítési és újjáépítési munkát végeztek el a miamii magyarok. Sok küzdelmen és megpróbáltatáson mentek át, az egységes egyházi munka ma három részre szakadva folyik. Itt is be­következett az, ami annyi más helyen Amerika-szerte megtörte a szép, egységes egyházi munkát. De amint beszélgetünk és szemlélődünk a pompás Kossuth park udvarán, egyszerre csak Daróczy Sándor, árvaházunk igazgatója és felesége fordulnak be autójukkal, akik ugyancsak erre a jeles alkalomra jöttek el. Együtt szemléljük most már a parókhia kertjében lévő virágokat és déligyümölcsfá­kat. Valóban, itt télen és nyáron állandóan nyílnak a virágok. A templom mellett szépen sudárodó pálma­fák nőnek az ég felé. Enyhe szellő fújdogál a tenger felől és viszi a toronyból kiáradó harangjáték szavát. hálával és engedelmességgel vesz el mindent az Isten kezéből. A mi Urunk nem ígérte, hogy a betegségek és a fájdalmak, a szitkok és az átkok elkerülnek bennünket. A mi Urunk azt ígérte, hogy ha hiszünk benne, akkor min­den javunkra szolgál majd. A természet gyermekei kétség­beesnek és sokszor öngyilkosság­ra gondolnak, ha csalódás éri őket. A teremtés gyermekei értelmet­lennek látják munkájukat, ha vá­ratlan nehézséggel kerülnek szem­be. A Teremtő gyermekei Atyjuk kezéből fogadják el a fájdalmai és a gyászt is és megtanulják az Isten céljaira jobban kihasználni a földi életet. Keresztyén mártírok az Isten kegyelmét látták abban, hogy szenvedhettek és meghalhattak az Úr Jézus Krisztusért. Reformátorok nélkülözések és kínzások közepette értették meg, hogy milyen nehéz lehetett az Is­ten Fiának szenvedni és meghal­ni érettük. Hitvalló keresztyének börtönök­ben tanulták meg áldani Megvál­tójukat az örök dolgokért, melyet nem vehetett el tőlük földi, em­beri hatalom, vagy az istentelen­­ségnek ördögi ereje. Istent szerető szívek betegség idején tanulták meg hogy hálával tartoznak Istennek életük egész­séges napjaiért. Mindez bizonysága a bibliai igé­nek. Mindez csodálatos ígéret és jutalom a számunkra. Ha szeret­jük az Istent, akkor minden ja­vunkra szolgál ás minden közelebb visz bennünket az örök élethez! Az Istent szeretők jutalma, hogy már most, ebben a zűrzavaros kor­ban, békételen világban és boldog­talan életben felragyog az isteni rendnek, a krisztusi béksségnek és a véget nem érő boldogságnak ígé­rete és ez az ígéret valósággá válik bennünk és általunk a világban! Dömötör Tibor

Next

/
Thumbnails
Contents