Magyar Egyház, 1967 (46. évfolyam, 1-12. szám)
1967-06-01 / 6-7. szám
2 MAGYAR EGYHÁZ HÁZI ÁHÍTAT A Jugoszláviai Református Keresztyén Egyház eddigi sokszorosított értesítőjét tavaly óta Református Élet cimen nyomtatott havi folyóiratként adja ki. A nyolclapos, magyarnyelvű és változatos tartalmú, valamint közegyházi, gyülekezeti és ökumenikus híranyagot is nyújtó laphoz napi áhítatokat tartalmazó mellékletet adnak, amelyet kisformátumu, 32 lapos füzetre lehet összehajtogatni úgy, hogy minden lapra egy napra szóló áhitat jut. Házi Áhitat református keresztyének számára ennek a mellékletnek a cime és minden hónapra a délvidéki magyar református lelkészek egyik vagy éppen több tagja Írja. Magának a folyóiratnak a Jugoszláviában élő magyar reformátusok püspöke, Csete K. István, a szerkesztője. Alább az 1967 májusára Lángh Endre által irt Házi Áhitat-okból közlünk néhány szemelvényt. * “Mert mindenki a maga hasznát keresi, nem a Krisztus Jézusét.” Fii 2, 21 Mindenki?! Én is? Nem, én nem, ez lehetetlen. Akkor elcsendesedem és arcomat a szégyen pir önti el, mert csak Te vagy, Uram, a megmondhatója, hogy hányszor helyeztem (s helyezem) a magam úgy-vélt hasznát a Te érdekeid elé! Hányszor nem engedelmeskedtem, pedig tudtam akaratod, mert “hasznosabbnak” véltem a magam útját. Hányszor hallgatásommal megtagadtalak, holott tudtam, hogy szólnom kellett volna, de a hallgatást “hasznosabbnak” véltem — hisz talán megharagudtak volna! Tegnap a Szerviszben voltam autójavításért. Egy sofför autóján elromlott a zár. Káromkodott. Hallgattam. Azt mondta: “Ezt az Úristen sem nyithatja ki!” Hallgattam. Erre a mechanikus csendben, de hallhatóan odaszólt: “Pedig, néptárs, Ö ki tudja nyitni!” A sofför többet nem káromkodott. De én hallgattam! Ima: Uram, könyörülj rajtam! Erősítsd gyenge hitem, hogy mindenkor és mindenben a Te hasznodat keressem. Ámen. * “Mikor azért igen megnyomorodott az Izráel a Midiániták miatt, az Úrhoz kiáltának az Izráel fiai.” Bir 6, 6 Izráel — Isten választott népe mennyiszer cselekedett gonoszul és hívta ki magára Isten igazságos haragját. Mikor aztán az Ur atyai fenyítése megsanyargatta, akkor az Úrhoz kiáltottak szabadulásért. Nem ilyenek vagyunk-e mi is —Isten választott népe, a lelki Izráel? Gondoljunk csak vissza az elmúlt háború borzalmaira s amikor elviharzott a háború, de itt volt a nincstelenség, a nyomor, a bizonytalanság, mily esengve hívtuk segítségül az Urat, mily nagy fogadalmakat tettünk, mennyire telve voltak a templomok. És kegyelmes volt az Ur: megőrzött minket s bőségesen megadott mindent, bőségesebben mint reméltük. S mi történik? Telve vannak-e templomaink hálás imádók seregével? Bőségesen adakozunk-e Isten iránti hálánk jeléül? Dehogy! Templomaink egyre üresebbek és egyre több morgással adakozunk szinte muszáj módon! Talán nekünk egy uj nyomor - gató kellene, ismét ránk kellene, hogy vágjon Isten ostora? Ima: Uram, adj nékünk hálás szivet, hogy amikor ajándékaidat veszszük, meg ne felejtkezzünk Rólad, Aki azokat adod. Ámen. * “Kezetekbe adta az Ur Midián táborát.” Bir 7, 17. Az Ur világosan kijelentette Gedeonnak, hogy vele van. Jelt adott s végül maga Gedeon nagy bizonyossággal mondja az ütközet előtt: Kezetekbe adta az Ur Midián táborát! De ez nem teszi öt könnyelművé, hanem nagyon is tevékennyé. Egy éjjel azzal keltettek fel, hogy gyorsan, de nagyon gyorsan menjek el a harmadik községbe és hozzam el az állatorvost, mert valami nincs rendben a tehénnel. Elhoztam és mikor később találkoztam vele, megtudtam, hogy nem is volt semmi komoly baja, csak megijedtek — hisz ma egy tehén vagyont ér! Ugyanebben a családban komoly beteg lett az alig fél éves kisgyerek. Kérleltem őket vigyék orvoshoz, vagy hívjanak orvost. Azt mondták, hogy “mindnyájunk élete az Ur kezében van s ahogy Ő akarja úgy lesz.” Rá pár napra a gyerek meghalt. Hit ez, vagy . . .? Hát a tehén élete nincs Isten kezében? Vagy a tehén vagyont ér és a gyermek . . .? Az igazi hit, mely Istenre hagyatkozik, az nem tétlen, hanem felhasználja mindazokat a lehetőségeket, melyeket Isten kegyelme nyújt. Ima: Uram, adj nekem Reád hagyatkozó, Benned bízó hitet, mely mindenben megteszi a maga kötelességét. Ámen. * “Hogy-hogy találtam ilyen kedvességet a te szemeid előtt, hogy rám tekintettél, holott én idegen vagyok?” Ruth 2, 10, Ha idegenben vagy, milyen jóleső érzés, ha valaki kedvesen, szépen szól hozzád. Egy ilyen eset van itt előttünk. Az izráelita Boáz kedvesen szól az idegen Ruth-hoz. Boáz “előkelő, derék ember” volt (2:1) és ez meglátszott viselkedésén. Az idegen lenézése, vagy semmibevevése, a sovinizmus annak jele, hogy az illető se nem előkelő, se nem derék ember! Mot arra gondolok, hogy hogyan fogadjuk mi keresztyének gyülekezetünkben az idegent. Előkelő derék emberek módjára? Mit teszünk ha egy idegen, egy átutazó, valaki, aki nem tagja gyülekezetünknek, sőt Egyházunknak sem, bejön templomunkba? íme egy eset: Valaki bejött templomunkba és megállt a kar alatt, nem tudva mit is tegyen. A gyülekezet fele hátrafordult és olyan kíváncsian nézték, mintha fordítva húzta volna fel a kabátját, de senki sem lépett hozzá, hogy hellyel kínálja meg! Milyen benyomást tett erre az idegenre ez a keresztyén gyülekezet? Milyen más lett volna, ha valaki kedvesen maga mellé ültette volna! (Kol 3, 11.) Ima: Uram, a Te nagy szereteted járjon úgy át, számomra senki ne legyen idegen, hanem a Te teremtményed, kit Te szeretsz. Ámen. Ligonieri Napok Szeptember 3 és 6 között ismét összejönnek a ligonieri Bethlen Otthonban az amerikai és kanadai magyar református gyülekezetek lelkipásztorai és presbiterei testvéri-baráti találkozóra, lelki-szellemi épülésre, közös kérdések megbeszélésére. A program egyik kiemelkedő és nagy fontosságú pontja a Magyarországi Református Egyház Zsinati Tanításának megvitatása lesz. A Presbiterszövetség gyűlésén Nemesnyik János, a Uelkészegyesület konferenciáján Dr. Harsányi András fog elnökölni. A Magyar Egyház üdvözli a Ligonieri Napok résztvevőit. Legyen bennük az az indulat, mely volt a Jézus Krisztusban.
