Magyar Egyház, 1967 (46. évfolyam, 1-12. szám)
1967-04-01 / 4-5. szám
MAGYAR EGYHÁZ 9 Révész Imre Február 27-én elhunyt Magyarországon Dr. Révész Imre református egyháztörténettudós. Édesatyja Révész Kálmán tiszáninneni püspök, nagyatyja id. Révész Imre, debreceni lelkész és kollégiumi egyháztörténet-professzor volt. Révész Imre mindhárom szolgálatban követte eló'deit; előbb debreceni lelkipásztor, majd a Tisza István Tudományegyetem teológiai fakultásán az egyháztörténet professzora volt, Makláry Károly püspök halála után pedig a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke lett. id. Béky Sándoré Hosszas szenvedés után 88 éves koárban elhunyt az Ó-hazában id. Béky Sándorné szül. Szabó Jolán, Dr. Béky Zoltán édesanyja. Az elhunyt temetési szertartását Ráski Sándor, a Tiszáninneni Egyházkerület püspöke végezte Miskolcon, ahonnan az elhunytat a hernádszentandrási családi sirboltban helyezték örök nyugalomra. A trentoni egyházban, amelynek Dr. Béky Zoltán, az Amerikai Magyar Református Egyház volt püspöke és az Amerikai Magyar Református Egyesület jelenlegi elnöke, 37 évig volt a lelkipásztora, Kovács István gyászistentisztelet keretében emlékezett meg az elhunytról. Rőczey Barna: SZÜLŐK ÉS GYERMEKEK Urunk anyaszentegyházában és ebben a mi református egyházunkban is mindig első helyen állott a szülők és gyermekek közötti kapcsolat elmélyítése és gondozása. Az Úristen azért hozta létre a családi fészket, az otthont, hogy abban a szülők szeretete által építse és gazdagítsa földi országát valamint ő általuk neveljen krisztusi embereket. Ugyanakkor Isten az ő igéje által a gyermekek szivére köti, hogy szüleiket tiszteljék és szeressék. A gyermek drága kincs és súlyos felelősség. Valljuk tehát, hogy a gyermek Istennek legnagyobb ajándéka. A hivő ember úgy néz gyermekére, mint Istentől kapott ajándékra és szülői felelősségét megszépíti az igének az a tanítása, amely azt mondja, hogy “az anyaméh gyümölcse: jutalom” (Zsoltár 127:3). Azért a szülőknek keresztyéni kötelessége meglátni, hogy az Úristen nagy feladatot bizott rájuk a gyermekekben. A szülők felelőssége gondoskodni gyermekük neveléséről, úgy ahogyan azt Isten előirja számukra. A szülők igyekezzenek “az Ur tanítása és intése szerint” (Efézus 6:4) nevelni gyermekeiket. A maguk példás és tiszta életével vezessék gyermekeiket a helyes útra, helyes gondolkodásra, helyes életre. Azonban a szülői felelősségvállalásnak legfontosabb célja a lelki nevelés. Ezen a területen a legtöbb szülő nem mutat felelősséget. Pedig a Biblia több helyen rámutat a lelki nevelés szükségére és fontosságára. Például a Példabeszédek Könyve ezt mondja: “Tanítsd a gyermeket az ő utjának módja szerint; még mikor megvénhedik is, el nem távozik attól” (22:6). Ez a tény minden gyülekezetben látható. Azon szülőknek a gyermekei, akik jó nevelésben részesültek, ott vannak az istentiszteleteken, résztvesznek az egyházi munkában és rendes és becsületes életet élnek. A legtöbb szülő felelőtlenségét alaptalan okokkal igyekszik megmagyarázni. De hiába igyekeznek. Hiszen gyülekezeteinkben a lelkipásztorok, a vasárnapi iskola tanítói és különböző tanítók készséggel ajánlják fel idejüket és munkájukat a gyermeknevelés céljára. Azért nagyon tanácsos lenne, ha gyülekezetünk tagjai, de különösen a gyermekes szülők magukévá tennék hitvallásunk tanítását: “A gyülekezet pedig mutassa meg itt a maga hűségét és buzgóságát a gyermekeknek a vallástanitásra való j ártatásban, kívánva azt és örülve annak, hogy gyermekeit helyesen oktatják” (Második Helvét Hitvallás, XXV. fejezet). A lelki nevelés fontosságát Urunk igy fogalmazta meg: “Engedjétek hozzám jőni a gyermekeket és ne tiltsátok el őket; mert ilyeneké az Istennek országa” (Márk 10:14). Azt jelenti ez, hogy a szülőknek a kötelessége gyermekeiket Jézushoz vinni. Továbbá jelenti azt, hogy a gyermekek legyenek Krisztusé. Ő a leghatalmasabb és a legbölcsebb Tanító. Nála jó helyen vannak a gyermekek. Az elmondottak alapján tehát világosan érthető, hogy a gyermeknevelés felülről jövő kegyelmi ajándék, de egyben nehéz feladat. Ezt csak Krisztussal együtt lehet elvégezni. Az Ő megsegítő kegyelmét hívjuk segítségül. Krisztus segítségével adjuk gyermekeink kezébe a Bibliát, az Élet Könyvét. Annak tanításait véssük szivük hustáblájára, tanítsuk őket úgy, hogy a feléjük nyújtott krisztusi kezet megragadják és vele együtt haladjanak az élet igazi célja felé, az örökélet felé. Mutassunk rá azokra az igékre, amelyek a szeretetre, igaz, tiszta és szent életre vezérelnek. A Krisztus segítségével neveljük őket, úgyhogy jó keresztyének és reformátusok legyenek. Neveljük őket a magunk példájával: istenes és hivő életünkkel. A Krisztus segítségével tegyük otthonainkat igazi családi fészekké, ahol együtt olvassák a Bibliát, naponként imádkoznak, hogy mind a szülő, mind a gyermek hitben, engedelmességben és szolgálatban növekedjen. A gyermekek számára is van mondanivalója az igének. Isten az 5. parancsolatban igy szólal meg: “Tiszteld atyádat és anyádat, hogy hosszú ideig élj azon a földön, amelyet az Ur, a te Istened ád tenéked.” Ennek a parancsolatnak az a lényege, hogy olyan lesz a gyermekek élete, ahogy szüleikkel szemben viselkednek. Az Ur megáldja a jó gyermekeket, de ugyanakkor megbünteti a rossz gyermekeket. Mit kíván Isten az 5. parancsolatban? A Heidelbergi Káté ezekkel a szavakkal válaszol: “Azt, hogy atyám, anyám és minden elöljáróm iránt, teljes tisztelettel, szeretettel és hűséggel viseltessem és magamat mindennemű jó oktatásnak és büntetésnek, illő engedelmességgel alávessem, ezenkívül az ő gyengeségeik iránt türelmes legyek, mivel Isten minket az ő kezök által akar vezérelni” (104. kérdés). Bölcs Salamon igy tanítja a gyermekeket: “Hallgasd fiam a te atyádnak erkölcsi tanítását, és a te anyádnak oktatását el ne hagyd” (Példabeszédek 1:8). Más helyen bolondnak nevezi azokat a gyermekeket, akik nem engedelmeskednek szüleik tanításának és nagyra becsüli azokat a gyermekeket, akik megbecsülik szüleik nevelését (Példabeszédek 15:5). Amikor Pál apostol a Kolossébeliekhez irt levelében figyelmeztette a gyermekeket, hogy tiszteljék és becsüljék szüleiket. “Ti gyermekek, szót fogadjatok a ti szüléiteknek mindenben; mert ez kedves az Urnák” (Kolossá 3:20). Pál szavai ma is engedelmességre és alázatosságra hívják fel a gyermekek figyelmét. Arra inti őket az apostol, hogy sohase szűnjenek meg tisztelni szüleiket. Figyelmezteti őket, hogy legyenek hálásak a szülői gondviselésért, az ő önfeláldozó szeretetükért. Buzdítja őket arra, hogy szeressék szüleiket, mert nem kényszerűségből, hanem szeretetből nevelik őket. Azt kéri minden gyermektől, hogy lássák meg, hogy szüleik önként vállaltak minden áldozatot. Imádkozzunk azért, hogy szülők és gyermekek együtt mondhassák: “Én és az én házam az Urnák szolgálunk” (Józsué 24:15).
