Magyar Egyház, 1967 (46. évfolyam, 1-12. szám)
1967-03-01 / 3. szám
4 MAGYAR EGYHÁZ a néhány év alatt, mióta Trombitás Dezső volt esperes a lelkipásztoruk. A banketten csak az igehirdetőt ünnepelték. Dr. Benkő Géza beszéde felejthetetlen bizonyságtevés volt arról, hogy mennyire értékelik a jó igehirdetó't. Minden szónoklat egy-egy vallomás volt arról, hogy milyen áldott az Isten, aki nekik, bujdosó magyaroknak, ott és azon helyen éppen Trombitás Dezsőt adta igehirdetőnek. László Gyula gondnok magyarul, Dolinszky Tibor angolul üdvözölte a jelenlevőket, a műsort pedig Dr. Fülöpp István vezette le. Borshy Kerekes György, Szabó Antal, Kecskeméthy László református lelkipásztorok és Héthalmi Páth Károly baptista lelkész a testvér igehirdetőről tettek bizonyságot. Háromszéki Kupán János a jubileumra irt alkalmi versét szavalta el. Ott volt Négyessy Bertalan szervező lelkész is, aki először kezdte gyűjtögetni egyházba a hollywoodi híveket. Amerikai Magyar Református Egyházunk köszöntését én adtam át és próbáltam megtalálni Trombitás Dezső sikeres igehirdetésének titkát. Hivő ember, aki sokat próbált szive mélyéből a legdrágább kincseket hozza fel és azt mondja el testvéreinek, amit Isten neki is üzen. Sokat fáradozó nőegyletének e heleyn is szép virágcsokrot nyújtunk át. Az ünnepelten, rajtam kívül talán Trombitás Ágnes, a lelkipásztor leánya volt a legboldogabb. Legyen áldott Isten ezért a 30 évért. Az ontarioi csoda Sokat, nagyon sokat beszéltek nekem Négyessy Bertalan építkezéséről, ontariói egyházáról. Az egyik beszélő égig lelkesitet, a másik kétségbeejtett. Nem láttam alkotását, nem nyilvánítottam véleményt róla. Ha találkoztunk, ha telefonon beszéltünk, akkor mindig elmondtam, hogy vele együtt imádkozom munkája sikeréért. 1967. február 25-én presbitériumával, 26-án népével, barátaival találkoztam. Az előtt a magyarság előtt, amelyik hivő, egyházáért áldozatot hozó, ez előtt a magyarság előtt veszem le a kalapomat, amikor Négyessy Bertalan szolgatársamról és testvéremről irok. Kis ember, de roppant lélek lakozik benne. Én azok az emberek közé tartozom, aki a biblia tanácsa szerint a torony épitése előtt leül és számol. Alázatosan beismerem, hogy sohasem tudtam volna megcsinálni, amit Négyessy Bertalan megcsinált. Három egyháznak a népét ő hozta össze; az első kettőért mások fizették le az élet adóját. De az ontariói egyházban minden a Négyessy Bertalan rendületlen hitét beszéli. Megépítette Magyar Amerika legkisebb, de olyan kedves templomát, aminek láttára melegség önti el az ember szivét. Megépítette Zágonyi-termét, ahol 300 embert kényelmesen asztalok mellé ültethet, remek konyhával felszerelte, azután megépítette lakótelepét, ahol magyarok a californiai napasütésben élik le életük hátralévő részét. Hát lehet-e merészebbet álmodni, mint Négyessy Bertalan tette, hogy egyháza népét temploma közelébe telepítette le? Amikor előre mondták, hogy lesz ott vagy 400 magyar, nem hittem el. De kétszer terítettek, ami azt jelenti, hogy 500 vagy 600 ember volt jelen a banketten. Istenem, honnan van az a sok magyar, mennyi maradt az ősi földön? Nagyon szeretett drága fajtám, talán nincs még nép a világon, amelyik méhkasából annyi rajt tékozolt volna el. Beiktatásán Borshy Kerekes György és Borbás Antal szolgáltak velem együtt. Presbitériuma áldott jó magyarok hivő kis csoportja, akik mindenben ott állottak pásztoruk mellett. Nőegyletének tagjai Északkelet magyar egyházaiban tanultak ki és mindenik tapasztalt szakácsnő, tudásukat összeadják, megelégitenek nemcsak ötszáz, de ötezer embert is. Tartsa meg az Isten sokáig őket. A banketten szóltak Borshy Kerekes György, atyai pártfogója Borbás Antal, Szabó Antal, Kecskeméthy László, Héthalmi Károly lelkipásztorok, Horváth Benedek, Nagy József, Varga József és Zsurkay János római katolikus lelkészek; Andre Mihály saját versét szavalta el fiatalos hévvel, Czövek Imre, Soós István, több egyesület kiküldötte, és Varró József gondnok, Czövek István éneke még most is a fülünkbe cseng. Nagy elismerést érdemel a bankett műsorvezetője. Nagy József plébános alföldi szellemessége felejthetetlen élmény volt. Az ünnepi műsort Wégerbaner Ferenc vezette. Nagy sajnálatomra a bankett végét nem várhattam meg. Megérdemelte Négyessy Bertalan ezt az ünneplést. Sok kedves, derék magyar emberrel találkoztam. Minden bajomat felejtették velem. Öröm volt köztük szolgálni, jóleset testvéri szeretetük kinyilvánítása, különösen hálás vagyok a simái testvéremnek. Azzal a feladattal is mentem oda, hogy a californiai egyházmegyét megszervezem, de egyik egyházunk még nem tartja az időt alkalmasnak. Ami késik, nem múlik. Most már elhiszem, hogy rengeteg magyar van Californiában és meg lehet szervezni az egyházmegyét is. Ott 80 fokos nyár volt. A virágok nyíltak, az ég kék volt felettünk, Pittsburghban hózáporban szállott le a gépem. Hiszem, hogy tavasz lesz itt is nemsokára. Ábrahám Dezső: Nagypéntektől—Husvétig Van-e még egy hely, melyet ebben a böjti időszakban élő keresztyének szerte az egész világon jobban ismernének mint ez: Golgotha. Ezen a helyen feszítették keresztre Jézus Krisztust, itt hullott a bűnös földre Isten egyetlen fia ártatlan vére, s e hely köré szövődtek legendák. Elképzelhető, hogy az első keresztyének minden esztendőben szomorú szívvel és fájdalmas emlékekkel kimentek ugyanarra a vesztőhelyre, ahol az áldott Mester keresztfája állott, hogy ott énekelve és imádkozva emlékezzenek a szomorú napokra. Istennek az utjai azonban sokszor egészen különösek, s ezen a téren is azt látjuk, hogy nem akarta, hogy fennmaradjon annak a helynek a pontos tudata, s ahogy az idő haladt, lassan feledésbe ment annak a helynek a pontos megjelölése s igy ma csak találgatásra vagyunk utalva, hogy hol is lehetett az a koponya alakú kis domb, amit Golgothának neveztek. Maga a név annyit sejtet, hogy kiemelkedő domb lehetett, hogy elrettentésül messziről lássák az emberek az elitélteket. Valószínű, hogy éppen csak kívül lehetett a városon, ahol Istennek ama báránya az életét áldozta fel az emberiségért. Jelképesen azt akarja ez számunkra mondani, hogy Krisztust Isten messze kimagaslóan felemelte, hogy ne csak éppen ott és akkor, hanem azóta is szerte az egész világon a bűnös emberek lássák és az Ő keresztjére tekintve megismerjék azt az erőt és hatalmat amit az jelentett. Itt mutatkozott meg különösen is a Mindenható Isten ereje, itt láthatta meg a bűnös ember, hogy a mi Mennyei Atyánk mennyire szerette a világot, egyszülött Fiát adta, hogy ha valaki Őbenne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Éppen ezért a bibliaolvasó ember elismeri a Sión, Horeb, Mória vagy Kármel hegyek jelentőségét, de legnagyobb megilletődöttséggel, töredelmes szívvel és bűnbánó lélekkel a Golgotha előtt áll meg, ahol Krisztus szenvedett és a keresztfán érettünk meghalt. A magyar ember tudja és énekli a zsoltáriróvval “A Sionnak hegyén Ur Isten, Tiéd a dicséret”, s tudja, hogy Jeruzsálemnek ez a hegye jelenti azt a helyet, ahol Isten kinyilatkoztatja az Ő akaratát, és itt keresik az Ő gyermekei a vele való kapcsolatot. De tudja az Istenben bizó ember azt is, hogy Jeruzsálem másik részén ott van az u.n. gyehenna, vagyis az
