Magyar Egyház, 1967 (46. évfolyam, 1-12. szám)

1967-02-01 / 2. szám

MAGYAR EGYHÁZ 3 Nagy Lajos: KÖNYV ÉS OLTÁR Trombitás Dezső 30 éves lelkipásztori jubileumára II. Mózes 17:14.15. A hollywoodi egyházunk február 25-én ünnepli szere­tett és nagyrabecsült lelkipásztorának 30 éves jubileumát. Jó nyolc éve, hogy Trombitás Dezső visszaérkezett szülő­földjére, nyolc éve paposkodik az egyetlen gyülekezetben, amelynek tagjai 1945 utáni és 56-os menekültek. Régi magyar amerikások igen kevesen vannak ebben a gyüle­kezetben. Trombitás Dezső úgy forgolódott egyházában, hogy túlnőtt hamarosan egyháza falain és néhány év múl­tán nemcsak az Amerikai Magyar Református Egyház értéke, hanem az amerikai magyarság dicsekedése lett. Ma Trombitás Dezső az amerikai magyar református lel­­készi karnak különleges és nagyon értékes egyénisége. Amerikai munkásember gyermekeként születik meg Detroitban, felnő, mint a magyar falu gyermeke, egy szegényes földmives házban. A jeles pápai diák és a sáros­pataki theológia magántanára hová kerül egyszer? Szár­mazása, képzettsége, Írói készsége, szines és Ízes nyelve sejtetik, hogy útja csak a magasba vezethet. El is jut a magasba, fiatalon a komáromi egyházmegye esperesévé választják. Azt mondják, hogy az utolsó esperes volt, akit a gyülekezetek választottak meg, nem pedig felsőbb egy­házi hatóság nevezte ki. Először a nagyvázsonyi kis gyülekezetben szolgál. Itt van idő elmélyedni, tanulni, embert ismerni. Előiskola a tatabányai és később a komáromi papsághoz és esperes­­séghez. Mig Nagyvázsonyban megtanulja, hogy a magyar református emberben lehet bízni és éltünket kezükbe lehet helyezni, mint esperes fennt a barátok között késő bánattal tapasztalja, hogy a testvéri csók nagyon könnyen lehet Judás csókja is, az ölelés alkalmas arra, hogy két karun­kat lefogják, mig hátunkba döfik a tőrt. Azután jön a megaláztatások sora. A csillagokba törő fiatal tudós esperesből a legnehezebb fizikai munkák robotosa lesz. Mit beszélhetett egy palástjától jogtalanul fosztott papnak Isten? Tudom, hogy ekkor beszélt hozzá a legédesebben és készitgette elő egy különös szolgálatra. Amikor egy szivfájditó rövid ideig tavasz lett az őszben, visszahívták azonnal szolgálni és kiküldik Nyugatra felet­tesei és indul boldog szívvel, dehogy gondolta, hogy el­indulása bucsuzás családjától és szeretett hazájától. Borús őszi fellegekkel és egy fájó szivü sereggel “messze vidékre költözék”, hogy az otthontól messzesodródott fiáknak hir­desse azt nagy szeretetet, ami az Atya szivében van. Isten Németországban, Angliában készíti elő az amerikai lelki­­pásztor első éveinek hihetetlen küzdelmére. Harcból, bá­natból, magyar szive konok, nagyot akarásából megszüle­tik Magyar Amerika legjobb, legérdekesebb, legbátrabb igehirdetője. A nagyvázsonyi egyházat és a többieket szá­zadok hagyták reá, itt imádságából, kitartásából megszü­letik az ő egyháza, amit ketten a Szentlélek Istennel együtt építettek fel. Nyugodalmas idők papjainak hihetetlen regény volna élete története. Pál kifejezései életében magától értetődő igazságok lesznek, aki Pál szavai szerint fájdalommal szüli lelki gyermekeit. Megszervezi a világ legérdekesebb egy­házát, ahol testvérek és magyarok a hívek, ahol a fájó és vágyódó szivekre ráhull vasárnaponként Gileád vigaszta­lásának balzsamolaja. Az, amit várnak és úgy kapják, ahogy várják az igehirdetést. A detroiti munkás és a magyar földműves szülők fia összegyűjt maga köré egy pesti, vagy nagyvárosi intelligens gyülekezetei és vasár­­napról-vasámapra sziporkázik, csillog köztük, olyen nyel­ven hirdeti a “tiszta és hamistatlan” Igét, amit nem hiszem, hogy magyar igehirdető valaha is tett. Isten ösz­szegyüjt egy különös magyar sereget, akik azt kívánják, hogy ezüsttányéron kapják az ige aranyalmáját. Hát Trombitás Dezsőtől úgy kapják. Egy-egy mestermunka minden keszéde, valaki irodalmi remeknek, merészen mo­dernnek látja, de ugyanakkor az Ige mélységeibe kevés ember száll le olyan mélyen, mint ő és mindig valami uj kincset hoz fel. Kiss Sándor, egyházkerületünk főgondnoka értékelte “Itt és Ma” cimü prédikációskötete ismertetésé­ben Trombitás igehirdetői nagyságát. Nem ismétlem el, de ünnepsége előtt javaslom újbóli elolvasásra. Kíváncsian várjuk újabb kötetét, ami “Vagy — vagy” címmel jelenik meg. Rengeteget irt odahaza. A hűhói pap személyesen nem ismerte a nagyvázsonyi papot, de ismerte jól Írásait az Igazság és Élet hasábjairól és más irányú egyházi lapokból. Németországi magányában különösen közel állott szivemhez és amikor mindenki hajlandó volt elfeledni, még konokabbul ragaszkodtam hozzá. A holly­woodiakon kívül én vagyok a legboldogabb, hogy tudós Trombitás Dezső a miénk. Sokat Írhatnék róla, de ennyi elég, hogy Isten nekünk őt ajándékba adta. Ünnepségén köszöntjük Istennek az üzenetét, amit Trombitás Dezső életén keresztül küldött hozzánk. Jó emlékezni és lejegyezni magunk számára azt, hogy az Isten kibeszélhetetlenül jó volt Trombitás Dezsőhöz, amikor megengedte neki, hogy az Ö oltára körül forgo­lódva fájjon a szive. Ekkor születtek a legszebb gondola­tai, a kagyló termelte gyöngyök. Az Amerikai Magyar Református Egyház büszke Trombitás Dezsőre és Isten áldását kéri életére. Debreceni Kollégiumi Emlékalap Debreceni Diákok ... akik akár a Kollégiumnak vol­tatok bentlakosai, s ott végeztétek theológiai, bölcsészeti és jogi tanulmányaitokat az ősi boltivek alatt, akár onnan jártatok ki (1933-től) a Tisza István Tudományegyetem uj központi épületébe vagy az orvosi épületek tantermeibe, avagy már kint laktatok az uj Tisza Internátusbán, az ősi gyökér uj hajtásában, s mint “vad alanyok beoltattattatok a nemes olajfába”, idézve Csikesz Sándor akkori Theoló­giai Dékánnak az uj egyetem legelső évnyitó istentisztele­tén elmondott igehirdetéséből . . . tisztelettel felhívjuk szi­ves figyelmeteket az ez év május hó 19-én régi Kollégi­umunkban tartandó 400 éves jubileumi ünnepségekre. Ekkor ünnepli meg a Magyarországi Református Egyház az egész világ református és presbiteriánus egyházi és világi képviselőinek jelenlétében annak emlékét, hogy 1567-ben a debreceni alkotmányozó közzsinat elfogadta és magához ölelte a kálvinizmust és annak akkori legtisztább irodalmilag kifejezett rendszerét, a Második Helvét Hit­vallást. Ez aztán évszázadokra irányt szabott s az egész világnak példát adott a magyar népi tömegek kálvinista jellegének, nevelési és hitredszerének. (Ez több, mint 70 esztendővel megelőzte az annyira dicsért Westminster Con­­fession-t, az angol-szász világ hitvallását.) Mi, volt debreceni diákok, ezt az anyatejet szívtuk magunkba az ősi Kollégiumban, s még az uj Tisza Egye­temen is. A tervezett ünnepségre immár az egész világ felfigyelt, s a nagy gonddal és tudással előkészitett ün­nepségek sorozatán mind a református, mind a presbite­riánus és egyéb felekezetek kiküldöttei ott lesznek. A hírek szerint az amerikai és a világban szétszórtságban élő magyar reformátusság is elküldi képviselőit. Hát csak mi, volt debreceni diákok maradnánk el, akiknek talán legtöbb okuk és joguk van az ünnepléshez, hiszen mi közvetlenül, elegyítés nélkül — ki rövidebb, ki hosszabb ideig — részesei voltunk a szent olajfa gyökerének és zsír­jának és lakoztunk az ősi, kálvinista szellem hamisítha­tatlan légkörében . . . ?

Next

/
Thumbnails
Contents