Magyar Egyház, 1967 (46. évfolyam, 1-12. szám)

1967-11-01 / 11-12. szám

MAGYAR EGYHÁZ 3 NAGY LAJOS: AZ IGE TESTTÉ LETT Ez a világ folyton változik, csak az ember szive marad a régi, gonosz emberi szív. Ami szépséget és jóságot az Isten ebben a világban az emberre bízott, azt az ember eltékozolta. A szépség az ember közelében ruttá torzult, a jóságból gonoszság vigyorgott fel, az örömből bánat zokogott. Mosolyokból zokogások születnek, imák károm­lásba fúlnak. Az Istentől eltávolodott ember a mennyor­szág helyett a kárhozat felé tart. A szépnek teremtett vi­lág megromlott, a boldogságra született ember elbukott, Isten haragjának lángpallosu angyalai kergetik az embert a bünhődés felé. Az emberi bűn megrontott ebben a vi­lágban mindent és ezért örökre boldogtalan az ember. Az ember bűne az égre hatott s ezért nincs békessége sohasem a világban. Ezért hullanak bombák ma is ártat­lan gyermekekre, ezért halnak fiatalok halomra, ezért égnek le békességes otthonok és lesz az ember menekült azon a földön, ahol otthonának kellene lenni. Változó világban, ahol csak a bűn a régi, az emberi elme bámulatos dolgokat fedez fel. Ott jár a csillagok közt s majd égi testekre száll, hogy még jobban nőj jön a gőgje vagy talán alázatosabb legyen. Olyan pusztító fegy­vereket talált ki, ami földrészek életét úgy oltja ki, mint a gyermek a karácsonyi gyertyát. Ebben a bomlott világban, ahol az ember mindent tudni vél, elhangzik egy rövid kis mondat: “Az Ige testté lett.” Nincs ennél nagyobb titok égen és földön. Ha va­laki megjárta volna és ismerné a planétákat, az sem tudná megérteni ezt a nagy titkot. Egymást gyilkoló embernek, haláltól remegő világnak, nagy éjszaka után hajnalt váró népnek, boldogtalan, siró embernek nem lehet ennél na­gyobbat mondani: az Ige testté lett. Istennek világot teremtő Igéje, a mindenségben rendet tartó gondolata, egyszülött Fia eljött a földre, testet vett magára, hogy Isten velünk találkozhasson, hogy az Isten­től eltávolodott ember Isten felé közelíthessen. Isten testté lett, hogy valamit Istenből megismerhessünk és valamit megérthessünk. Isten testet öltött, hogy igazsága kielégüljön, hogy az Isten bűnre való haragja kiengesztelődjék. Isten testet öltött nemcsak azért, hogy beszélhessen hozzánk, találkozhassunk vele, hanem az Isten-ember Jézus Krisztus cselekedeteivel, szavával elmondja, hogy kicsoda az Isten. Hogy a megközelíthetetlen, szentséges és felséges Isten gyermeki bizalommal megközelíthető legyen. Az Ige testté lett, hogy a régi gonosz emebri szivet a testté, személlyé lett Isten megválthassa és az Isten-ember az emberért való közbenjáró munkát elvégezhesse. Az Ige testté lett, hogy az a Fiú, aki olyan mint az Atya és a Szentlélek, a testté létei által olyan legyen, mint az ember, akinek a szive fáj, éhezik, gyötrődik, szen­ved, zokog és a haláltól fél. Az Ige testté lett, hogy a siró ember boldog lehessen, hogy a lázadó ember Isten fia lehessen. Testté lett Isten azért, hogy az ember végre Isten gyermeke lehessen. A karácsony csodáját ember sohasem tudja megérte­ni. A testté létei csodáját csak hinni lehet. Aki hiszi, hogy Isten testté lett az Ur Jézus Krisztusban, az Isten gyermeke. Karácsonya csak az Ur Jézus Krisztusban a testté lett Igében hivő embernek lesz. Zúgjátok karácsonyi harangok az édes titkot: az Ige testté lett! Higyjétek boldogtalan, bűnös emberek, hogy Jézus Krisztusban Isten jött el hozzánk emberekhez és igy lesz­tek Isten gyermekei. Boldog karácsonya annak lesz, aki elhiszi, hogy azért lett az Ige testté, hogy az embert Isten értelem felül megaj ándékozza. Adventi imádság Örökkévaló Fenséges Ur Isten! Te ma is ugyanaz vagy, ki évezredeknek előtte voltál: min­deneket kezedben tartó, világkormányzó hatalmas Felség, szabados Ur. Bármit cselekszel, ugyan ki foghatná meg kezedet, vagy ki vonhatna kérdőre. Bizony mi csak porszem voltunk érzetének aláza­tával közeledhetünk Hozzád. Mégis most minde­­nekfelett nem felfoghatatlan nagyságod és hatal­mad az, amely imádattal és hódolattal tölti el szivünket, hanem mérhetetlen szereteted és hűsé­ged Ígéreteidhez. Amaz első adventre gondolunk, amikor az ég különösképpen ráragyogott sötét földünkre, szentjeid és prófétáid egyre bizonyo­sabban hirdették: kiáltó szó a pusztában, készít­sétek az Urnák útját. Ahogy a bűnös emberhez leereszkedtél, ahogy a názáreti gyermekben meg­aláztad magad, ahogy a megváltói szeretet érde­kében mennyei dicsőségedre sem tekintettél, ez tölt el bennünket szent tisztelettel és odaadással. Nem a világ romlottságát nézted, nem az ellened lázadó ember vakmerőségét, nem a bűn megtor­lására gondoltál, hanem meghallottad a szegények, özvegyek, árvák, fájdalmas szivüek sóhaját, epedő vágyakozását a megváltás után. Irgalmas szived megindulásáért áldunk most egész lelkűnkkel. Urunk, Istenünk! Advent van. Lelked által jelen vagy minden jó cselekvésére bennünk és közöttünk. Ó, kérünk, most se azokat tekintsd, akik letépték magukról a Te képed, akik idegen isteneket imádnak. Bálványuk a test, a pénz, a hatalom, hamis tudomány. Hanem nézd a meg­tört szivüeket, s láss meg engem is szegény ad­venti gyermeked, aki várlak Téged, akinek Te vagy egyetlen reménye és vigasza. A világ felé becsukódtak már hiú szemeim, de Téged, a Nagy­szerűt mindörökké látni akarlak. Úgy szeretném, ha kegyelmedből ez az advent más lenne, mint a többi, ha minden éhező szív megtalálná az egyet­len eledelt, minden szomjuhozó eljutna a csoda­forráshoz, Jézus Krisztushoz s meríthetne magá­nak igazi szeretetet, békességet, boldogságot. Úgy szeretném, Uram, ha a kemény, megátalkodott szivek is mennyei érintést kapnának s a Te or­szágod hatalmas növekedést venne. Áldott adventi Király, jöjj, hogy nyomodban oszoljon a bűn, sötétség, háborúság s legyen nagyobb a fény, tisztább az élet, több a békesség s legyen szent­­ségesebb, dicsőbb a Te neved. Kérünk, add meg nekünk kegyelmesen azt a boldog időt is, amikor már nem kell kérnünk és várnunk bűnös életünk megváltását s a világ rothadandóság és romlottság alól szabadulását, mert bűn, halál eltöröltetnek s az uj ég és uj föld tiszta világában örök adventünk lesz Veled, Szerető Mennyei Atyánk, amelynek boldogságát nem rontja meg soha senki és semmi. De addig irgalmazz nékünk naponként, irgalmazz bűnös fejünknek. Ámen. Dienes László

Next

/
Thumbnails
Contents