Magyar Egyház, 1967 (46. évfolyam, 1-12. szám)
1967-10-01 / 10. szám
MAGYAR EGYHÁZ 3 magyar közélet. Egy hazulról jövő ember, pap számára van ebben nagyon sok mellbevágó jelenség. Magyarországon a kommunizmusnak az emberi lelkek felett is abszolút uralomra törő hatalmával állott szemben, itt az állam jóindulatúan közömbös, de az elvilágiasodás, a szekularizáció már — különösen a fiatalabb nemzedékben — leért a lelkek gyökeréig. A nagyvárosi életforma felőrli a természetes emberi viszonylatokat és zajával, fertőzött levegőjével nemcsak a fizikai egészséget támadja meg, hanem mérgező lelki miazmákat is olt be. Mindehhez hozzájárul a kivándorolt generáció hazáját vesztettsége, hontalansági érzése, akkor is, ha meg akarja őrizni, de akkor is, ha el akarja felejteni magyarságát. Senki eddig még ilyen mélyen, alapos lélektani felkészültséggel, emberszeretettel és analizáló készséggel nem irt ezekről a problémákról, mint Trombitás Dezső. A “Vagy—Vagy” nemcsak a hollywoodi egyháznak, még nem is csupán Los Angeles magyarságának, hanem az amerikai magyarság egészének igazmondó, szemet felnyitó lényeget feltáró tükre. Belenézve önmagunkat és társadalmunkat látjuk, olyan meztelen őszinteséggel, mint még soha. Lehet, hogy lesznek olyanok, akiket ez a tükör megrémít, ellenállásra ingerel, felháborít. De az igazi igehirdetés nem altatódal, a problémák kíméletlen feltárása sem szerenád. A Galilei Jézus is hányszor hívta ki hallgatósága egyrészének ellenállását. Trombitás tisztában van ezzel és vállalja. “Az igehirdet nem alkudhat meg. Ha küldetése van, ki kell mondania a Szót. És mennél kiélezettebb, provokálóbb egy probléma, annál inkább a szószékre tartozik! Az az igehirdető, aki megkerüli a buktató, veszélyes sáncokat, aki ad arra, hogy népszerű legyen, lehet jó politikus, okos ember, de semmiképpen sem tanú. Jézus azt kérte követőitől, hogy igen-ük igen, nem-ük nem legyen. Két évezred után és magyar tájakon is kötelező a színvallás, a vagy-vagy!” (26. oldal) És itt rá kell mutatni egy problémára. A mi magyarnépünk hozzászokott ahhoz, hogy az igehirdető mindig méltóságteljes, általánosságban feszegeti az emberi problémákat, túl konkrétan és túl közel nem megy, mert “valaki még magára veszi” és megsértődik. Azt hiszi, hogy a tiszteletes ur kipredikálta, megharagszik és legközelebb nem jön el a templomba. Nagyon komoly lelkészek is megelégednek az írás általános fejtegetésével, a hűn és üdvösség problémáinak olyan tárgyalásával, amelyet mindenki elfogadhat, senkit nem ingerel lázadásra. Hogy a mi magyar református népünk hozzászokott ehhez a prédikáció formához, annak helyességéről lehet vitatkozni. Tévedés ne essék, én most nem azokról szólok, akik még véletlenül sem ejtik ki Jézus nevét, nem azokról, akik csak ószövetségi textust választanak, sem ennek ellenkezőjéről, akik meg csak újszövetségi textus alapján tudnak prédikálni, és még kevésbé azokról, akik meg már textust sem akarnak használni. Ha eltekintünk az ilyen szélsőségektől, akkor is Trombitásnak van igaza: a prédikáció vágjon a mai élet, a modern ember problémáiba, borzolja őket fel, vagy adjon feleletet bennük élő kérdésekre. így beszélt a Galilei Jézus is. A szekularizáció ellen nem igazi védelem a társadalmi szerepet betöltő egyház, amely rangot és tekintélyt vagy szórakozást ad. Az igazi védelem az Ige, amely mai nyelven, a mai ember problémavilága szerint tud feleletet adni a mai élet kérdéseire. Jóllehet ez a felelet velejében örök, mert nincs más közbenjáró ember és az Ur Isten között, mint a Megváltó Ur Jézus Krisztus, de az örök felelet úgy hangzik, hogy a ma embere megértse. Trombitás Dezs könyvében nem hagy kétséget afelől, hogy az egyetlen felelet a Szentirás, Isten kijelentése. Ez a meghatározója hitének, meggyőződésének, akkor is, ha MEGJELENT TROMBITÁS DEZSŐ uj prédikációskötete Vagy- Vagy ÁRA KÖTVE $3.50, FŰZVE $2.50 Megrendelhető: 751 Crenshaw Blvd. Hungarian Reformed Church of Hollywood Los Angeles, California 90005 prédikál a szószékről, de akkor is, ha előadást tart nemcsak egyházi, de világi ünnepélyen. A hivő ember számára nincsen kettős gondolkodás: egy a szószékre és az egyházra és egy a világra. Nem azért mert dogmatikus vagy szektás kötöttség tiltja meg, hogy világi dolgokban másképpen szóljon, hanem azért mert tudomány és társadalom problémáiba is mélyebben lehet belelátni annak, aki hisz. A hit kérdéseket tesz fel ott is, ahova a tudomány ma még nem tud behatolni. Egy atomtudóssal találkoztam pár évvel ezelőtt. Hosszan beszélgettünk s a beszélgetésből kiderült, hogy mélyen hivő keresztyén ember. Kérdeztem tőle, hogy az atomfizikusok társaságában ő kivételes jelenség? “Szó sincs róla!”—mondotta, inkább az a kivételes, ha valaki nem hisz Istenben. Nemrégen olvastuk az újságban annak a szovjet atomfizikusnak a nyilatkozatát, aki nem tért vissza hazájába. Kanadában maradt, politikai okok miatt. A sajtóértekezleten magától értetődő egyszerűséggel jelentete ki: “Hiszek Istenben!” Egy rövid könyvismertetés keretében nincs arra hely, hogy Trombitás könyvének gazdag anyagát, problémavilágát, akárcsak vázlatosan is ismertessük. El kell olvasni ezt a könyvet mindenkinek, aki ért magyarul. Milyen kár, hogy a mi második generációs fiataljainknak, akik már nem, vagy csak alig értenek magyarul, nem tudjuk a kezébe adni. Mélyen keresztyén ez a könyv és gyökeréig református. Mondhatnám azt is, hogy kálvinista, mert Trombitás gondolkodásának kialakulására Kálvin volt a legnagyobb hatással. Aki azonban arra gondol, hogy a genfi reformátor tanításai valamilyen dogmatikus formában ütköznek ki a szerző Írásaiból, téved. Nincs ezekben az Írásokban semmi, ami egy mai hivő evangélikust vagy akár katolikust taszítana. írja is, hogy gyülekezetének fele evangélikusokból és katolikusokból tevődik, akinek jórésze vasárnapról-vasárnapra ott van a templomban. “Igehirdetéseimben a közös keresztyén mondanivalót hangsúlyozom, természetesen úgy, ahogyan arra Kálvin Institúciójából, a Heidelbergi Kátéból és a Második Helvét Hitvallásból megtanittattam” — Írja. “A tapasztalat azt igazolja, hogy egy lelkipásztor, ha nem megszállottja egyháza hitelveinek és nem hecckáplánkodik, megtalálhatja az utat a szivekhez”—folytatja. Trombitás azonban nem hisz semmiféle mesterséges “aranyhid”-ban Róma és Genf között. Nem hisz abban az ökumenizmusban, amely szervezetileg akar megoldani mindent. Hisz azonban abban a lelki egységben, amely a hivő emberek és hivő egyházak között kialakulhat. Esperesi beiktató beszédéből idézi, amit 1949- ben Magyarországon mondott el: “A Krisztus egyetemes egyházát a XVI. században Luthernek és Kálvinnak kellett megtisztítani az u.n. katolikus kovásztól, és bármilyen lehetetlen is elképzelni, Isten még azt a csodát is megteheti, hogy ma viszont a haladó katolicizmussal lesz kénytelen kitisztítani ama kovászt a protestáns akiokból”.
