Magyar Egyház, 1966 (45. évfolyam, 1-12. szám)
1966-04-01 / 4. szám
2 MAGYAR EGYHÁZ AMIRE ANYÁK NAPJÁN GONDOLNI KELL Olvasandó: I. Sámuel 1:1-28 és Máté 12:46-50 A keresztyén ember elgondolkodhatik, hogy mit is kezdjen Anyák Napjával. A kereskedelmi világnak könynyii, hetek óta buzgón hirdeti, hogy mi-mindennel lehetne kinek-kinek megmutatni, sőt megbizonyitani szeretetét édesanyja iránt. De a keresztyén ember számára ez nyilván nem elég. Csak annyi lenne ugyanis Anyák Napja, hogy figyelmeztessen mindenkit: Figyeljetek csak elfoglalt és feledékeny gyermekek, menjetek és töltsétek el az évnek legalább ezt a délutánját édesanyátokkal, legalább ez egyszer az évben vigyetek neki egy csokor virágot vagy valami kis ajándékot, vagy ha történetesen ezer mérföldek távolságában él édesanyátok, legalább ez egyszer az évben üljetek le és írjatok neki nehány szives sort— mert ugye nagyon régen nem irtatok már? Lehet, hogy egyeseknek szükségük van az ilyen évenként egyszeri alkalomra. Szomorú lelkiismeret, ha figyelmeztetni kell ilyeténképpen az anyai szeretette és felületes lelkiismeret, ha Anyák Napjának, ennek az évenként egyszeri mesterséges alkalomnak cselekedetei ki tudják elégíteni és meg tudják nyugtatni. Ne mulasszuk el a csokor virágot, a látogatást vagy a levelet, de cselekedjünk valami többet Anyák Napján: gondolkodjunk el Ige-szerinti, keresztyén gondolatokkal az édesanyákról. Milyen is az anyai szeretet? Az anyai szeretet gyengéd — semmi a világon nem igényel olyan gyengédséget, mint egy kisbaba gondozása. Az anyai szeretet türelmes — mimindent kell a szó szoros értelmében ezerszer és ezerszer megismételni egy gyermek ápolásában, mosdatást és tisztábatételt és etetést; ha elfogyna az anyai szeretet türelme, elfogyna a gyermek élete. És később, a testi ápolás mellett micsoda türelem kell a kibontakozó lélek és szellem gondozásában, hányszor kell ismételni az óvásokat, figyelmeztetéseket, micsoda türelem kell hozzá ... Az anyai szeretet megbocsátó — ha nem bocsátana meg ezerszer a kisgyermeknek és a nagynak, ha nem fogadná el az újra és újra való fogadkozásokat, a gyermeknek nem lenne többé sem otthona, sem édesanyja. Az anyai szeretet önzetlen és talán ez a legragyogóbb és legszivfájditóbb tulajdonsága. Nemcsak azért, mert az édesanya ezerszer áldozza fel kényelmét, szórakozását, veszélyezteti egészségét gyermekeiért; az anyai szeretet önzetlensége annál nagyobb, minél jobban neveli gyermekét. A nevelés során ugyanis, amikor átad neki mindent, amit csak tud, beléplántál minden jót, amit csak ismer, formálja, alakítja mindaddig, amíg csak felnő és a maga lábán áll, csak azért, hogy önállóvá váljék, csak azért, hogy az édesanya féltve, odaadással, fáradsággal, önmaga erejének megfogyatkozásával felnevelt gyermekét mintegy készen átadja egy másik férfinak vagy asszonynak, egy uj családnak. Mindez benne van az anyai szeretetben és még sokminden más is van benne. Egy bizonyos, hogy ez nem emberi találmány, sem pedig nem valamiféle emberi megegyezés eredménye. Az anyai szeretet, mint az emberi szeretet minden megnyilvánulása, Isten szeretetének visszfénye. A szeretet nem érdem, nem erény, hanem isteni tulajdonság, egyik, a legragyogóbb vonása annak az isteni képnek, melynek hasonlatosságára teremtettünk. Anyák Napján adjunk buzgón hálát Istennek, hogy az Ő isteni szeretetét olyan gyönyörűséges és olyan nagyszerű módon teszi nyilvánvalóvá és élővé az anyák szerető szivén keresztül. Ha visszaidézzük a történetet Sámuel Könyvéből Annáról és Sámuelről, amelyben Anna olyan buzgón ostromolta az eget, hogy gyermeke, fia szülessék, a történet talán manapság kicsit régimódinak tűnhetik a mi világunkban, amelyben olyan sok gyermek véletlen balesetként születik a világra, hívatlanul és nem szívesen fogadottan; a mi világunkban, amelyben olyan sok az elhanyagolt, elhagyott gyermek. Manapság sok szó esik a születésszabályozásról, a születéssel kapcsolatos szülői felelősségről. Modern kifejezésekkel a régi igazságot, szívnek hitvallását mondják: hogy t.i. a gyermek Isten ajándéka és ezért a gyermek meg nem becsülése egyenlő Isten meg nem becsülésével. A szeretetben szűkölködő gyermek annak bizonysága, hogy a szülők nem szeretik Istent, az elhagyott gyermek annak bizonysága, hogy a szülök elhagyták Istent. Férfi és nő egyedülálló személyek, megállhatnak, megélhetnek egymagukban. Az anya mindig több személyt jelent, kapcsolatot, közösséget. Nincs anya apa nélkül, és sem anya, sem apa nincs gyermek nélkül. Gyermek nélkül csak férfi és nő. Ezért, Anyák Napján az egész keresztyén családra gondoljunk. Az apákra, a gyermekekre, a testvérekre, akik által a nő anyává válik. Ide illik mármost Jézus Urunk szava arról, hogy aki Isten akaratát cselekszi, az neki fitestvére és nőtestvére és anyja. Nem a családi vérségi kapcsolatokat tagadja itt meg Jézus, de arra mutat rá, hogy a fizikai, vérségi kapcsolatok nem elegendők. A testi gondoskodás — lakást, ételt, ruházatot nyújtani egy gyermeknek —, nem elég. Az még nem otthon. így azután újra ott vagyunk a szeretetnél. Ez Krisztus nagy és uj parancsolata és amit Krisztus parancsolt tanítványainak, az Isten akarata volt. Elidegenedett házaspárok, felelőtlen szülök, elbitangolt gyermekek annak bizonysága, hogy egy család szétesésének és szétzüllésének oka mindig a szeretet hiánya. Bármennyire természetes és fontos, sem a testi szerelem, sem a kötelességtudat nem elegendő ahhoz, hogy férfi, nő és gyermek kapcsolata családdá és otthonná váljék. Szeretet teszi őket azzá. Anyák Napján ezért gondoljunk csak erre a régimódi dologra: a szeretetre. Ez a világon a legrégimódibb dolog: az örökkévalóságból való, az Isten szivéből. * Istenünk, Atyánk! Hálát adunk Néked azért, hogy a Te szeretetedet az édesanyák szivén keresztül kitöltőd reánk. Legyen hálaadásunk meg nem szűnő örvendezés ezért a ragyogó ajándékodért. Áldott legyen az élők szeretete, áldott legyen a megholtak emléke, de legfőképpen legyen áldott a Te neved, örökkévaló Szeretet, akit megismertünk a Jézus Krisztusban. Ámen. Harsányi András
