Magyar Egyház, 1966 (45. évfolyam, 1-12. szám)
1966-02-01 / 2. szám
4 MAGYAR EGYHÁZ csinyelni, önmagát is lekicsinyelte. Nagyon jól ismernek bennünket magyarokat, még azt is tudják rólunk, amik miatt önmagunk között is restelkedni kellene. Magyar ne bántsd a magyart! Találkoztam nagy emberekkel, akik szerényebbek voltak kis papocskáknál. Bámultam testvériszeretetüket, akik montenegrói királyságunk ellenére úgy kezelnek mintha olyan nagy egyházat képviselnénk, mint az övék. Egy este Dr. Komjáthyval Dr. McCord vendégei voltunk, aki végiglátogatta azokat a vidékeket, ahol magyar reformátusok élnek. Nagy szeretettel, megértéssel beszélt róluk, pontosan kiejtve nevüket, helységek nevét, megjegyezve minden esetet. Amikor a beszélgetésnek vége volt, szerettem volna elkiáltani, hogy a cseheknek volt egy McKay-ü k, nekünk van egy McCord-vmk. Megérdemli, hogy nagyon szeressük. Dr. Herbster elnökhöz is közelebb kerültem. Ha papja volnék, nagyon, de nagyon lojális volnék hozzá. így szeretem, és végtelenül tisztelem. Tele volt jóakarattal és segítő készséggel. Lehetne írni theológiák elnökeiről, professzorairól, akik ismerik a magyarokat s megbecsüléssel beszélnek a magyar kálvinizmusról. Az öreg sárospataki kollégiumot megtapsolták. Hiszem, hogy Isten megáldja ezen a gyűlésen való szolgálatunkat is. Újra megdörzsöltem a szemem: a kis hubói pap lábatlankodott-e Észak Amerika kálvinista vezetői között, vagy csak álom volt az egész? Miami Február 6-án felejthetetlenül szép ünnepe volt a Miamiban lévő magyarságnak. Nagy a kisértésem, hogy szabadjára eresszem a toliam. Ott voltam a nőegylet gyűlésén, amikor a nőegylet jegyzője felolvasta jegyzőkönyvét a beiktatási ünnepségről. Tetszett nekem is. Az asszonyok sírtak. Érzésüket fejezte ki Balogh Anna jegyző. Olvassák testvéreink is az ő beszámolóját. Úgy volt, ahogy ő leírta, úgy éreztek, ahogy ő elmondja. Én csak néhány megjegyzést teszek. A templom, a Kossuth-terem, a szó valódi értelmében zsúfolásig megtelt Szőke István beiktatásán. A bevétel e napon 3,500 dollár volt. Ezen a napon száműztük a “szakadár” szót szótárunkból, mondhattuk volna “elüzöttek”, de inkább ezt a szót használtuk: testvérek. Ezen a napon egyházunk püspöke megkövette őket, lelkipásztoruk a két gyülekezet A Miami-i lelkészbeiktatáson. Balról jobbra: Zugor Ernő, Szőke István, Dr. Újlaki Ferenc, Nagy Lajos püspök. előtt megtette már. A két egyház testvérré lett. Elhívtuk szolgálni Zugor Ernőt, a jelenlegi lelkészt és Dr. Újlaki Ferencet, az egyik alapitó lelkészt. Szolgálatunk nyomán régi sebek gyógyultak, testvérek szive összedobbant, s reánk ragyogott Isten békéjének napja. Sokat Írhatnék erről a gyülekezetről, népéről, nőeyletéről, egyháztanácsáról, nagyszerű gondnokáról, Kozma Jánosról, sok-sok jó magyar emberről, akik valláskülönbség nélkül Szőke István mellé sorakoztak. Szőke Istvánnal együtt jártuk a gyülekezetei egy hétig. Jó barátom és szomszédom volt; de most uj arcát ismertem meg. Ez a modern amerikai magyar lelkész, aki itt végezte a teológiát, 180 fokos fordulatot tett. Szereti, dédelgeti az öreg magyart, és őt is mindenki szereti. Óránként vallja, hogy a legáldottabb magvetés a népünket szeretni, mert fejedelmi módon fizetik vissza. Amerikai Magyar Református Egyházunk egyik legjobb, legszorgalmasabb lelkészét kapták meg a Miami-i hívek lelkészül. Békességben, szeretetben épül egyházunk. Ha ez az ember vette volna át a kormányt az A miamii presbitérium öreg alapitó szolgától, ma ott hatalmas virágzó egyház volna. Felejthetetlen, szép nap után ugyan ünneprontás, de kérésre be kell számolni arról, hogy az a lelkész, akinek “hervadhatatlan érdeme” hogy Miamiban három egyház keletkezett, többé nem lelkészünk. Kezünkben van a sajtó, s méltó módon felelhettünk volna az országban szétküldött leveleire. Nem tettük. Bíztunk az amerikai magyarság józan Ítéletében. Mindenki tegye mérlegre az ügyben szereplőket és Ítéljen. Talán a Miskolcon jártak felelni tudnának, hogy miért jár valaki állandóan sárral a kezében? A beiktatási ünnepség, a Miami-i magyarság tüntető felelete volt arra, hogy helyesen cselekedtünk. “Hamarabb kellett volna,” — mondták sokan. Milyen jó, hogy ez a beiktatási ünnepség feledteti az egészet és milyen jó tudni azt, hogy Miamiben most békesség és szeretet van a szivekben. Baltimore 1966 január 25-én valami hihetetlen történt itt Amerikában. A római katolikus egyház püspökeinek egy csoportja, az amerikai protestáns egyházak vezetői és az orthodox egyházak püspökei találkoztak egymással. A világi lapok igen nagy jelentőségűnek nyilvánították ezt a gyűlést. Én magvetésnek láttam. Istennek kell vigyázni a magra, s az embernek sokat kell imádkozni, hogy későbbi nemzedékek arathassanak belőle. Az orthodox egyházak nemzetiségeket is képviseltek. Protestáns nemzetiségi egyház egyedül az Amerikai Magyar Református Egyház volt. Az orthodoxok sokat szónokoltak. Az amerikai protestáns egyházak vezetői szellemesek voltak. A római egyház püspökei szerények és őszinték voltak. Én magam szerényen hátra húzódtam. Nagy meglepetésemre Dr. Thompson és Dr. Herbster ültek mellém. Talán hozzájuk tartozó magyaroknak szóló szeretetükből akartak adni nekem is. Jól esett a társaságukban lenni. A luteránus Fry püspökkel beszélgettünk a magyar evangélikus papokról: Markovics Pálról és társairól nagyon kedvesen beszélt. A legnagyobb meglepetésem az örmény katolikusok pátriárkája volt, aki nagyon pontosan tudta, hogy Nagymagyarország területén hol vannak örmény katolikusok s pontosan tudja, hogy Szamosujváron a püspöki palota milyen állapotban van. Papjaikat Jeruzsálemben képezik. Meg kell vallanom, hogy nem igen voltam ökumenikus gondolkozásu ember. Nem tudtam elképzelni, hogy a 2000
