Magyar Egyház, 1966 (45. évfolyam, 1-12. szám)
1966-11-01 / 11-12. szám
2 MAGYAR EGYHÁZ írás és Élet . . . SZERETET ÉS SZERETET “Úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta.” (János 3:16.) Vannak emberi érzések, amiket időzítettek. Karácsony a “szeretet ünnepe”, tehát karácsonykor, ha máskor nem is, “illik” egymást szeretni. Ha elfelejtenéd, hogy rendes embernek ilyenkor szeretnie “kell” a családját, a rokonait, — a televízió, a rádió, az áruházak kirakatai emlékezetedbe idézik. Az az agymosás, amit november végétől utcán, napi postádon keresztül és a rádióban az unalomig lejátszott carol-okban kapsz, azt mindenesetre eléri, hogy mire szeretteiddel a karácsonyfa alatt megállsz, eleged van a karácsonyból is és a szerétéiből is. Tragikus és sivár dolog, hogy a lélek legbensőbb megnyilatkozásai kalmárok kezére mentek át és profitkérdéssé lettek. Ennek az automatizált, vásári szeretetnek természetesen semmi köze nincs ahhoz a szeretethez, amiről a Biblia beszél. A szeretet először is nem hangos. Egyszerűen van, bizonyítás és hangulatzene nélkül. És a szeretet, ha van, észrevétlenül ölel át. Csak akkor veszed észre, amikor már nincs, elszállt. A szeretet következésképpen nem lokalizálható vagy időzíthető. Nem lehet csak itt és itt, ekkor és ekkor szeretni. Szerelmet lehet vásárolni, de szeretetet soha. A szeretet nem kötelességből, megfontolt szándékból fakadó gesztusa a szivednek. ]ómodorral sokmindent lehet álcázni, de előbb vagy utóbb, a jómodor leteszi a maszkját és kiderül, hogy amit te szeretetnek hittél, csak önzés és szerep. A szeretet ösztönös dolog. Nincs előzménye és magyarázata. Van, akihez vonzódsz, és van, aki taszít. Egy gyerek vagy egy kutya, éppen mert az ösztönükön tájékozódnak, meghökkentő bizonyossággal ismerik fel a barátot. A szeretet más mint kritikátlan, ájuldozó elfogadása a másiknak. A szeretet, ha kell, kíméletlen, de mindig őszinte. És a szeretet bocsánatkérésből és bocsánatadásból él. A szeretetet nem lehet állandó magasfeszültségen tartani s jó, ha az elernyedés napjaiban a másik szer etet e a helyén van, elfedezéssel és megértéssel. Pál apostol a szeretet alapvető ismérvét adta, amikor arra figyelmezteti az atyafiakat, hogy szenvedjétek el egymást szeretetben (Ef. 4:2). Szeretet és szenvedés ugyanis összetartozó fogalompár. Vegyük pl. az anyaságot. Az anya tudja, hogy mibe fog neki kerülni a gyermeke világrahozatala és mégis vállalja a szenvedést, sokszor a halál kockázatát. Ismerünk szülőket, akiknek gyermekei csak bánatot, szomorúságot okoznak, és annál inkább, sokkal mélyebben szeretik tékozló fiukat. A szeretet fajsulyát az méri le, hogy mennyi szenvedést tudunk érte vállalni. Azt, aki kedves, figyelmes, jó ■— könnyű szeretni. De akkor is kitartani valaki mellett, amikor az elveszti a talajt a lába alól, amikor magatartásával bemocskolja a képet, amit róla alkottál, amikor szenvedsz miatta: ez a szeretet próbája. Emberi kapcsolatok ott és úgy mennek tönkre, hogy a végszót a mélységben mondjuk ki. Holott a mélypont az emberi lét fokozataiban csak egy állomás, lehet, hogy visszatérő állomás. A szeretet, amely nem érzelmi fellobbanásokból táplálkozik, mindig hazardőr: mer a következő lapra tenni. Mer abban hinni, hogy egyszer majd, egy osztásnál mégis jó lapot kap, és az élet újra szép lesz. Tudsz-e jogoos indulatokat, haragos szavakat visszatartva, várni a következő osztásra? Tudsz-e értéket látni még mindig ott, ahol minden visszájára fordult? Magadhoz tartozónak vallod-e, vállalod-e azt, aki összetörte illúzióidat és meggyalázta benned a látomást emberségről, adott szóról, hűségről — és hiszel-e abban, hogy egyszer még a romokon virág fakad? Kitartani a szeretetben, annyit jelent, mint hinni a csodában. Az életet ugyanis a csoda minősíti. A váratlan, a kiszámíthatatlan, az, ami kivűlesik léted keretein, az emberi törvényszerűségeken. Az a szeretet, amiről Pál apostol beszél, tehát a szenvedéssel eljegyzett szeretet: a holnapra van betájolva. Az ember hajlamos arra, amikor a mélységeket járja, hogy csak a sebeket tapintsa, amiket az okozott, akit szeretek. Nos, merj hinni a csodában! Ügyeld a látóhatárt, ahonnan kitartó szeretetedre kell, hogy válasz jöjjön! A bibliai tékozló fiú apja is ezt tette, és egy napon megláthatta a testében-lelkében összetört fiát, aki visszajött. Az életnek megvannak a játékszabályai. Az élet azonban nem játék, sokkalta inkább csatatér, ahol kis szúrásoktól, hajszálereken keresztül is elvéreznek emberek. Mindig az a győztes, aki a helyén marad. Aki vár és visszavár. Aki akkor is szeret, amikor annak látszólag nincs értelme s már csak délibábkergetés. Hisztériával, nagy jelenettel végképp elmérgesithetsz helyzeteket, mig az “elbocsátó szép üzenet” és a szótlan visszafogadás mindig a lázadót töri össze. A szeretet nemcsak a szenvedéssel, de a halállal is el van jegyezve, “ügy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta.” A megváltás történetében az isteni szeretet ikerpárja: a halál. Nekünk, embereknek, csak szenvednünk kell, hogy végül is győzedelmeskedjék a szeretetünk. Jézusnak meg kellett halnia, hogy meggyőzze a világot. Az Atyának a Fiú életébe került, hogy szeretetét kiáraszthassa az emberre, hogy visszaállíthassa az embert arra a helyre, ahol és aki volt a teremtéskor, az Édenben. Isten az embert nem úgy látta, amivé lett, hanem aki volt, a vele való közösség tiszta és szent állapotában. Isten is hitt a csodákban, abban, hogy a bemocskolt istenorca újra felragyog az emberen. S amikor Isten a Fiúban visszaállította maga és az ember között a statusquot, ezt úgy munkálta, hogy a Fiát halálba adta. A kereszt, úgyis mint az ember tragédiájának és az isteni színjátéknak a helye, az a fixpont, ahonnan Isten kiforgatta a világot sarkaiból. Karácsony erről a szeretetröl beszél. Az a karácsonyi üzenet számodra, hogy van értelme az áldozatos szeretetnek, az összetört szívvel vállalt szeretetnek, a mindhalálig kitartó szeretetnek. Vérontás nélkül nincs bünbocsánat. És a világot, a te világodat is csak az hozhatja rendbe, hogy valaki megismétli, újraéli azt, ami a kereszten lejátszódott. Azaz az igaz, a megbántott szenved azért, akitől csak rossz szót és sebeket kapott, és aki elment. Ebből a hazug, szirupos, adok-veszek lármaju karácsonyi hangulatból emeld fel a szemed a keresztre, és lásd meg, hogy a szeretet több és más mint csak hangulat. A hangulat a múló pillanat villanása. A hangulat ma van, holnap nincs. Ha valamire bizonyosan nem építhetsz, az éppen a hangulatod. Hangulattal, elérzékenyüléssel nem lehet feloldani a feszültségeit az életednek. Istennek sem volt mindegy, hogy látnia kellett a Fiát a kereszten, a helyettes elégtétel iszonyú szertartása közepette. Neki is vérzett a szive, miközben Egyetlenje oldalát átverte a légionárius dárdája. Uj viszonylatok, uj világ építéséért valakinek mindig meg kell szenvedni. A “szeretet ünnepén” nem “kell” és nem “illik” egymást szeretni, hanem “szabad”, ügy, ahogyan Jézus is önként állt a helyedre, átvállalva a bűneidért a bünhődést. A szeretet feltételnélküli. Nem azért szeretek, hogy viszontszeressenek. A szeretet nem a másikat, hanem engem kötelez. Trombitás Dezső
