Magyar Egyház, 1965 (44. évfolyam, 2-12. szám)
1965-08-01 / 8-9. szám
MAGYAR EGYHÁZ 3 Nagy Lajos: A Püspöki Naplóból MIAMI. Julius 18-án Dr. Kiss Sándor egyházkeriileti íőgondnokkal meglátogattuk a Miamiban levő egyházunkat. Mindig vágytam arra, hogy meglássam az öröknyárban lévő, legdélibb amerikai városunkat. Mégis, amikor a látogatás ideje elközelgett, mindent megpróbáltam, hogy ez a látogatás elmaradjon. Soha még kellemetlenebb érzésekkel nem indultam útra, mint erre az útra. Nem emberektől féltünk, hanem egy kellemetlen helyzettől. A szivünk mást érzett, mint, amit agyunk gondolt. Keresztyénségünk úgy tetszett, mintha szembenállóit volna vállalt kötelességünkkel. Lelkiismeretünk pedig a mindig újra kezdő szeretettel. Minél többet imádkoztunk, annál jobban éreztük, hogy gyarló emberek vagyunk, a tegnapi bölcsességünk reggelre köddévált emberi okoskodás lett. Tudtuk, hogy nemcsak az amerikai magyar református, hanem az egész amerikai magyar közvélemény szeme is rajtunk van. Miamiban lévő egyházunk a legnagyobb boldogság forrásának kellett volna lennie és ime oly gyakran pirult az orcánk s lett keserűvé szánkize, ha napbarnitotta hiveink Miamiból lévő nyaralásukból hireket hoztak. Lassan elkövettük és ismételni kezdtük azokat a hibákat, amiket mások életében annyira elitéltünk. Miami nagyon sok figyelmet, nagyon sok szeretetet érdemelt volna tőlünk. Miami a kétszeres magyar csoda városa. Magyar lélekkel, sok szeretettel, megértő jósággal és az öreg magyart dédelgető megértéssel legnagyobb magyar egyházunkat lehetett volna ott felépíteni. Magyar őszben fáradt magyarok nagy rajokban húznak a meleg dél felé. Kell nekik Isten Igéje és egy körülkerített magyar világ, ahol egymással elszórakoznak, emlékeiket felidézik, ahol otthon vannak. Az első csoda az, hogy az öreg magyar szive a napsugárban, mint főnix madár a tűzben, megfiatalodik s 70 évi szorgalmas építés után, még egyszer épit, mint ahogy fiatal korában tette. Szép háza után megépítette templomát, Kossuth nevét viselő magyar központját. Az első csoda, hogy öreg magyarok újra fészekrakásba kezdtek s megépítették Isten házát, hol Istenük szavát hallják és a Kossuth Hallt, hogy az ezerszer szent magyar történelem emlékei, dalai hulljanak lelkűkre, mint tikkadt földre a hajnali harmat. A második csoda, a legnagyobb magyar csoda, egy hihetetlen keresztyén csoda. Itt magyar protestánsok és magyar római katholikusok együtt imádják Megváltó Urukat. Láttam egy öreg magyar zsidó embert (gömöri földim volt), aki tisztes áhítattal hallgatta végig a Krisztus megbékítő szeretetéről szóló igehirdetést. A Magyar keresztyén egység szeretetre és tiszteletre méltó nagy álmodója és munkása, Király Kelemen atya áldott mosollyal nézte volna ezt a hihetetlen dolgot, ami most más helyen még jövendő századok álma. Regényt lehetne Írni a miami egyházról, Wáss Albert tollára valók az ottani történetek, képek és élet. Ebben a különleges helyzetben, egyházi életben, magyar társadalmi életben egy különleges képességekkel megáldott pásztorra van szükség. Ezeket a sok vidékről, Magyarország különböző tájairól, Amerika különböző városaiból, munkahelyeiről, ezeket a különböző egyházakból jövő embereket egy minden ellentétet áthidaló egységbe csak Istentől különösen megáldott magyar református lelkipásztor tudja összeszedni. Nem kell ide falrenditő tudomány, nem kell ide e világ politikusaival parolázó képesség, még ezer mesterséget és dolgot ismerő ember sem. Melegszívű magyar pap kell, aki szereti, nagyon szereti a fajtáját, aki megbecsüli, megérti őket s az öregkor fogyatékosságait igaz türelemmel segíti elhordozni. Ne menjen ide az, aki lekezeli s főleg nem ismeri a magyart. A magyar rátarti, büszke ember. Szeretetre, tiszteletre, jóságra szeretettel, tisztelettel és jósággal felel vissza. A magyar sohasem tűrte az őket sértegető, megalázó, lekezelő és kigunyuló embereket. Az ilyen embereket köszönés nélkül otthagyta, vagy visszafelel úgy, hogy az illető sohasem felejti el. Amilyen az “Adjon Isten”, olyan a “Fogadj Isten”. Pályatévesztett az ember, aki önérzetes magyarok közt uralkodni akar, ahelyett, hogy szolgálná őket. \ iszont, aki szereti őket, annak számára a szolgálat boldogsággá válik s az megtapasztalja valóban, hogy a Krisztus igája édessé és könnyűvé válik számára. A Miami-ügy azért mérgesedett el, mert hiányzott a kézből a magyar sziveket megértő és szerető arany kulcs, amely előtt minden zár megnyílik. Egyszer már kettétört az egyház és 87 lélek távozott belőle. E sorok Írója nem tudja elképzelni, hogy 87 léleknek ne lett volna igaza és csak egy embernek volt igaza. Lehetetlen 87 meglett korú embert félrevezetni. A keserűség megint az ajkakig ért az utolsó másfél év alatt s ez éven a gyülekezet nagyobb része szembekerült hivatalos vezetőjével. A tűz, amelyre az emberi gyarlóság naponta olajat öntött, már olyan méretűvé vált, hogy attól kellett tartani, hogy minden elég benne. A naponta sürgető kérések álmatlanná tették életünket és láttuk, hogy elérkezett a cselekvés órája, ami alól felelős vezető nem bújhat ki, mégha a szive mást is mond. Az egyházkerületi főgondnokkal sokat imádkoztunk, két napon át kerestük, hogy van-e még lehetőség megbékülésre? Értelmes ember megérti, hogy nem azokat kellett keresni, akiknek nem volt panaszuk, ezeket nem kellett megkérdezni, hogy lehetséges-e még az együttmunkálkodás. Szomorúan tapasztaltuk, hogy a seb már elüszkösödött, a kór az egész testet pusztulással fenyegeti. Itt csak egy hatalmas, fájdalmas, de gyógyító operáció segíthet. 1965. julius 18 tapasztalatai után és az utána következő felelőtlen, tényeket meghamisító iratáradat arra kényszeritette a Püspöki Tanácsot, hogy ezt az operációt azonnal hajtsa végre. Az Amerikai Magyar Református Egyház püspökének és egyházkerületi főgondnokának azt a felfogását, hogy ottani egyházunkat személyekre való tekintet nélkül sürgősen meg kell menteni a Püspöki Tanács tagjai egyhangúlag magukévá tették. A Püspöki Tanács nem engedi meg, hogy az amerikai magyarság Miamiba mentett végvárát valaki lerombolja, amerikai magyarságunk legdélibb világitó tornyának fényét valaki kioltsa. A jövő békességét szolgáló munkákban minden jóakaratu magyar segítségét kérj ük. # # * # AKRON. Augusztus 8-án ismét templomot szenteltünk. Jó két hónappal ezelőtt detroti gyülekezetünk hatalmas és szépséges templomát szenteltük fel, most akroni kis gyülekezetünknek egy hat akeros gyönyörű területen épült templomát szenteltük fel. Detroiti nagy templomunk is kivonult a városból egy szép kertvárosba, most Akron követte példáját és kivonult Akron nyugati részére, ahol
